Bár arról már szóltunk itt a blogon, hogy éppen milyen mérkőzésen csaptak össze a Dumaszínház FC tagjai néhány másik csapattal, de abba még nem mentünk bele bővebben, hogy mikor, hogyan és miért is gondolták a humoristák, hogy el kellene kezdeni rúgni a bőrt. Hajdú Balázs az egyik közülük, aki soha nem hagyná ki a dumaszínházas meccseket, ezért őt kérdeztük a humoristacsapat hátteréről.

- Igazából Tóth Edu a Dumaszínház FC fő szervezője, szíve-lelke ez a dolog – sokáig focizott, innen az indíttatás. Tőle megy körbe hetente az e-mail, hogy mikor és hol találkozzunk, ki, hogyan ér rá. Mivel a fellépések miatt van olyan, hogy nem tudunk mindannyian részt venni az egymás közötti mérkőzéseken, általában a csapat kiegészül külsősökkel is.

- Ki az, aki a kemény mag az FC-ben?

- Felméri Péter, Bács Miklós, Mogács Dani, Pataki Balázs, Kiss Ádám, Edu meg én. Régen velünk játszott Litkai Gergő, Fráger Balázs, Rekop Gyuri, Zsók Levi meg Tóth Szabi is, de mostanában őket csak keveset látjuk sajnos.

- Kik ellen játszotok?

- Általában olyanok ellen, akik hozzánk hasonlóan hobbiból fociznak, és körülbelül olyan szinten állnak, mint mi, kisebb bajnokságokra is benevezünk néha. De volt már, hogy egy olyan csapattal játszottunk, amelyikben ott volt a sokszoros válogatott Urbán Flórián is, erre nagyon büszke vagyok.

- Azt tudjuk, hogy ki, milyen karakter a színpadon, de mi a helyzet a gyepen?

- Mindenki hozza a karakterét. Edu fel-alá rohangál a pályán, nagyon lelkes, szerel, buzdít, elesik, felpattan, nyargal tovább. Bács Miki a dömper, nem érdekli, hogy merre, de megy előre. Pataki Balázs masszív hátvéd, Kiss Ádám hatalmasakat lép, bombaerőseket lő. Felméri Péter személyisége jön át a leginkább a pályán. Megfontolt játékos, ügyes, technikailag képzett. Nálam ez fordítva van, én a színpadon lassú vagyok, de a pályán gyors. Igazából vicces az egész, ahogyan játszunk. Valamikor olyan iramú mérkőzéseket produkálunk egymás között, hogy csak kapkodjuk a fejünket, időnként pedig kijön az, hogy nincs kondíciónk, és ilyenkor öregfiúk meccsre hasonlít inkább a mérkőzés. Melyek után persze mindig jön az „összetartás”, az elmaradhatatlan közös sörözés. Mogács Danit nem véletlenül hagytam a végére.

- Miért?

- Mert az ő játéka a legnagyobb kuriózum. Egy született góllövő. Igazi Gerd Müller. Sokszor előfordul, hogy egy meccsen rúg négyet-ötöt, de úgy, hogy szerintem még ő se tudná neked elmondani, hogy hogyan csinálta. Ő egy külön kategória. Szavakkal nem tudom igazából körülírni, hogy milyen játékos. Aki már látta focizni, tudja, miről beszélek.