Dumaszínház

A stand-up comedy napi veleje. Csillagok, humor, egyebek.

Csatlakozz!

Friss topikok

Kiss Ádám: Szütyiő

2010.12.08. 09:13 - kcsabi

Címkék: könyv kiss szütyiő

 Interjú a szerzővel

Fiatal, sikeres, és kíváncsi a világra. A világ pedig rá. Kiss Ádám az elmúlt években hatalmas népszerűségre tett szert. Tehetsége, humora, és a színpadon érezhető természetessége sok rajongót hozott. A rossz nyelvek szerint csak a lányok kedvence ő, de ez nem igaz. Idős és ifjú, fiú és lány, üzletember és tanuló egyaránt lelkesedik érte. Mint mondja, „mindenki szeretne hazavinni egy kissádámot”, vagy legalábbis egy darabot belőle. Ez volt a fő oka, hogy könyvet írt. Nem író, nem költő, nem ex-villalakó. Csak egy srác, aki szeretné megosztani mindenkivel azt, amit a világról gondol. A színpadon már évek óta ezt teszi, de a duma elszáll, az írás megmarad. Megjelent a Szütyiő

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A fülszöveg tanúsága szerint a rajongóid lényegében kikövetelték tőled ezt a könyvet. Mi volt a legfontosabb érv, ami végül írása sarkallt?

Korábban is írtam novellákat, cikket, vagy a kilencvenes évek blogjaként naplót, tehát mindig találtam valami formát, amiben kibontakozhattam. A stand up comedy az önkifejezésre remek lehetőség, de amióta színpadra kerültem, azóta is írogattam. Összességében tehát jó pár írás adott volt, és valóban sokan jelezték, hogy milyen jó lenne hazavinni egy darab kissádámot, így összekötöttem kellemeset a hasznossal. A meglévőkhöz még írtam néhányat, és most átadom.

Miért pont ezt a címet és műfajt választottad?

A címet Csabóka barátommal találtuk ki. Eredetileg „Szütyő” lenne, mert olyan ez a könyv, mint egy szütyő, egy tornazsák, amibe bele vannak dobálva a dolgok nagy összevisszaságban. Emlékszem, óvodában, a saját szütyőmben igencsak nagy volt a kavarodás, itt is ebből indultam ki. A „Szütyiő” pedig csak egy szójáték, ami egy kicsit viccesebb, franciásabb hangzású. A második regényem – ha lesz - biztos, hogy „Lavoár” lesz, ami ugye „lavór” lenne. Nem baj az, ha a többség nem érti, mert ha megmarad bennük és hozzám kötik, az nekem már jó. Kőhalmi Zoli se tud vele mit kezdeni, mert ilyen szó nincs. Sebaj, most már lesz. A novellát, műfajként pedig azért választottam, mert ebben a terjedelemben tudok leginkább kibontakozni, nekem ez a legjobb.

Miért pont most szántad el magad az írásra és ki segített benne?

Megkeresett a kiadó a lehetőséggel. Először rávágtam, hogy nem. Úgy éreztem, nem vagyok még azon a szinten, hogy könyvet írjak. Gondolkodási időt kértem, aztán átküldtem pár írásomat az utóbbi évekből. Tetszett nekik és azt mondták, részükről mehet. Münz András, szerkesztő nagyon sokat segített, ez úton is köszönöm neki. A barátnőm is mindig átnézte a félkész anyagokat, az ő meglátásai sokat jelentettek. Ugyanakkor a haverjaimnak is hálás vagyok. Nagy részét ugyanis nyáron írtam, például a baráti nyaralás alatt. Reggel felkeltünk, a többiek lementek a strandra, én meg otthon maradtam írni. Délután csatlakoztam hozzájuk, este meg előadtam nekik a napi termést. Volt visszacsatolás rendesen, de a végére teljesen megbolondultam. Annyira nem láttam már át az egészet, hogy az elképesztő.

Mostanában divat, hogy az ismert emberek könyvet írnak, főleg üzleti célból. Félsz az ilyen jellegű vádaktól, pláne, hogy most a Dumaszínházból sem csak Te jelensz meg nyomtatásban?

Félek tőle, persze. Tuti, hogy lesznek ilyen támadások, hiszen mindenkinek nem lehet megfelelni. Nyilván egy komoly írónak tüske lehetek a szemében. Ő évekig ír valamit, amit lehet, hogy jóval kevesebben vesznek meg, mint Kiss Ádám elmélkedéseit. Nem tudom. A stand up comedyben se volt könnyű hallani a kritikát, főleg az elején, de megtanultam kezelni. Az, hogy Kovács András Péterrel egyszerre jelentetünk meg könyvet, ez tényleg nem annyira szerencsés. Amikor megkerestek, már volt szó róla, hogy lesz KAP-nak, Felméri Petinek és Kormos Anettnek egy-egy könyve tavaszra, ezért terveztük az enyémet decemberre. Aztán valahogy mégis szinte ugyanakkor jelentünk meg, ez most így jött ki. Engem nem zavar, végül is mindenki azt veszi meg, amelyiket szeretné. Gyanús lehet persze, hogy közülünk eddig senki, most meg egyszerre három-négy, de ez csak annak köszönhető, hogy egy kiadó látott bennünk fantáziát.

Mivel lennél elégedett?

A kiadó szerint a magyar könyvpiac annyira pang, hogy ötezer példány már óriási siker. Ez nekem nem az üzletről szól, hanem mert valóban adni szeretnék valamit azoknak, akik igénylik. Elégedett leszek, ha azt mondják, nem olyan rossz. Vegyük figyelembe persze, hogy az első könyvem, és huszonöt éve élek mindössze, nincs olyan élettapasztalatom, mint például Andásnak. Bele kell még jönni. Úgy gondolom, ha egy fiatal inkább ezt olvassa el, minthogy a számítógép előtt üljön egy órát, már az is megérte. Nem azt kérem, hogy ismerjen el a könyvszakma és Réz András boruljon le a lábaim elé, de jó lenne, ha pár év múlva még emlékeznének rá.

Mi kell ahhoz, hogy rábeszéljenek, hogy egy igazi önéletrajzi könyvet írjál komolyan, őszintén?

Legalább még egy húsz év. Most egy kicsit hátradőlök, köszönöm. A végső határidőre leadtam a kiadónak a kéziratot, végig paráztam az éjszakát, hogy jó lesz, vagy sem. Elküldtem, másnap felkeltem és elkezdtem írni. A barátnőm szólt, hogy most már nem kell, teljesen meg voltam zavarodva. Meghatározta a mindennapjaimat, és nagyon szívesen csináltam, de nagyon leszívott, sok energiámat elvitte. Nem panaszkodom, viszont most egy ideig pihentetem az írást. Önéletrajzi regény? Ötven év alatt Kiss Ádámtól biztosan nem lesz.

Mi jöhet még a könyv után? Tudom, hogy a filmezés is érdekel…

Igen, Kissfilmeket vágok már egy ideje. Családi körben kezdtem, most meg már néha felteszek ezt-azt a netre. A hétköznapok kissádámjából pár pillanat. Három éve van meg a kamerám, azóta veszek szinte mindent, ami nem fellépés. A nagy Dumaszínház-filmet azóta tervezem, és szépen gyűlik hozzá az anyag. Az eredeti terv szerint ez egy Dumaszínházról szóló film lenne belsősöknek. Nem tudom, hogy a közönség mit értene belőle. A „road movie” és a „backstage” stílus közös gyermeke lenne, olyan remek jelentekkel, mint amikor Badárral kereket cserélünk, Tibikével dedikálunk, vagy Kőhalmival fröccsözünk, satöbbi. Azok valóban mi lennénk, mert a srácok már megszokták, hogy a kamera a harmadik szemem. Nálam van mindig, nem játsszák meg magukat, tényleg olyanok, mint egyébként. Hogy ebből lesz-e valamikor valami, nem tudom, de elképzelhető.

Mikor és hol találkozhat veled az, aki szeretné dedikáltatni a könyvet?

Természetesen lesz rá alkalom, és annak is szívesen dedikálom, aki nem vette meg. Bármilyen könyvet aláírok, a Háború és békétől kezdve, Babits-on át, Agatha Christie-ig mindent. Egyszer vagyok Budapesten, a Sugár Bookline boltjában, illetve egyszer Nyíregyházán, és Debrecenben. A pontos dátumot még nem tudom, ezért kérek mindenkit, az időpontért figyelje az oldalamat a Facebookon, vagy a bookline.hu-t. De természetesen bárkinek, bármit, bárhol, bármikor…

 

 

· 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://dumaszinhaz.blog.hu/api/trackback/id/tr292501378

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: HATÁSUNK A MAINSTREAM HUMORRA? 2010.12.08. 11:24:41

 Legalábbis mi nagyképűen úgy képzeljük, hogy akinek kipattant a fejéből a  fenti plakát ötlete, az előtte belebotlott a mi kis, nem túl régi, kegyeleti réteghumor blogunkba.Persze ez cseppet sem biztos, hogy így történt. Amennyiben mégis, an...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.