Szalagvágás, törzsközönség, rúdtánc. Az este, amikor hónapok munkája érett be. A helyszín, ahová már régen vágyunk. Elegáns és segítőkész pincérek, kulturált környezet és persze stand up comedy minden mennyiségben. Megnyílt a Corvin Dumaszínház.
Vasárnap este eljött a pillanat, hogy ünnepélyes keretek között megkezdje működését az új Duma-központ. A felfokozott érdeklődést jól mutatja, hogy a nyitóelőadásra szinte órák alatt fogyott el az összes jegy, még valamikor február elején. Igaz ugyan, hogy az eredeti tervekhez képest végül is valamivel kevesebb helyet tudtak kialakítani a kivitelezők, de az kétségtelen, hogy a környezet színvonalas, kulturált képet mutat.
Nem véletlen, hogy a jeles alkalomra sokan elegáns öltözékben érkeztek, mintha egyenesen a Színházak Éjszakájáról jöttek volna. Vadonatúj környezet, öltönyös pincérek, ünneplőbe öltözött vendégek, a legújabb éttermi dizájn szerint felszolgált ételek, profi fény-, és hangtechnika. Körülbelül ez a kép fogadott minket, amikor beléptünk a stand up comedy új otthonába. Alig tettem pár lépést, azonnal ismerős arcokba botlottam a színültig telt nézőtéren. A Dumaszínház törzsközönségének háromfős magja már az előadás kezdete előtt túl volt a vacsorán is. 
A három lelkes férfiú – akiket a hagyományos nagyvázsonyi humorfieszta miatt már egyszerűen csak „fonott székes zsűrinek” hívok – nyilvánvalóan nem hagyhatta ki a nyitóelőadást. (Ők hárman az elmúlt két évben a Dumavölgy – Humorvár tíznapos rendezvénysorozatának összes előadását az első sorból nézték végig, egy-egy saját fonott széken ülve. – A szerk.) Nélkülük valóban nem is lett volna az igazi, nem véletlen, hogy a szünetben Litkai Gergely is régi jó ismerősként köszöntötte őket.
Tovább ismerkedve a Corvin Dumaszínházzal, elkalandoztam egészen az öltözőig, ahol már javában folyt a „ráhangolódás”. Aranyosi Péter, a tőle megszokott vehemenciával, nagy hangon sztorizott, mindenkinek és bárkinek mesélve élményeit. Hadházi László csendes, nyugodt beszélgetésbe bonyolódott, Kovács András Péter még az utolsó percekben is a híreket olvasta, hátha be lehet építeni egy-egy aktuális, friss hírt a műsorba, Litkai Gergely pedig csendesen, elgondolkodva üldögélt. Percekkel a kezdés előtt aztán a Duma Jam-trió felöltötte ünnepi pólóját, melyet saját karikatúrájuk díszített, egy gyors csoportkép és indult a színpad-avató.
Litkai Gergely, a Dumaszínház atyja, főszerkesztője nyitotta meg az estét, rövid köszöntője – rá jellemző módon – inkább a szórakoztatást szolgálta, semmint a felesleges, csöpögős pátoszt. A megnyitó legünnepélyesebb pillanataként aztán Gergő, és Sáfár „Safi” Zoltán, a Dumaszínház alapítói átvágták a használt belépőjegyekből álló szalagot, ezzel hivatalosan is megnyitva a Corvin Dumaszínházat.
A „vágás után” a Hadházi-Aranyosi-KAP hármas vette át a szót, és később már nem is adták vissza. A Jam szabályainak megfelelően kerültek elő a személyes és közös élmények, nem kellett sokat várni a beszólásokra, egymás cinkelésére sem, szóval nagyon hamar üzemi hőfokra hevült a három humorista, a közönségről nem is beszélve. A tíz perces szünet mondjuk majdnem fél órára nyúlt, de utána ott folytatódott az előadás, ahol előtte abbamaradt. Sőt! A végéhez közeledve Aranyosi Péter elszabadult, és meglehetősen egyedileg értelmezve a „közönség bevonását a műsorba”, az első sorban ülőket inzultálta, persze csak a humor jegyében. Mondjuk, mikor Péter a mikrofonállványt használva – jelzés szinten – rúdtáncba kezdett, akkor már tudtuk, nemigen lehet tovább fokozni az estét.
A vastaps után még beosontam az öltözőbe, ahol már pezsgőbontós jó hangulat kerekedett, persze ezt is csak szolidan. A jól sikerült este öröme mellett a megkönnyebbült fáradtság is hamar kiült a társaság arcára. Ezzel az estével egy hónapokig tartó, feszített tempójú munka ért véget, ugyanakkor egy új korszak vette kezdetét, ami számtalan kihívást tartogat, de mégis sok izgalmas újdonságot ígér. Kifelé menet még a „fonott székes zsűrivel” is összefutottam, akik nagyon elégedettek voltak. „Jó lesz ez a hely, tetszik.” – mondta egyikük – „Amikor lehet, jövünk.”
/Koncz Csaba
Néhány kép az estéről:
