Dumaszínház

A stand-up comedy napi veleje. Csillagok, humor, egyebek.

Csatlakozz!

Friss topikok

Négyszemélyes önálló est, avagy „gólyabál” a Godot-ban

2012.05.24. 10:16 - kcsabi

Címkék: godot önálló est csenki kővári szobácsi chalhoub

Milyen lehet egy négyszemélyes önálló est? Mennyire befolyásolja a fiatal humoristát, ha a nézőtéren ott ülnek a szülei is? Két év rutin elég lehet ahhoz, hogy teltház előtt is sikeres legyen az ember? Mi kell ahhoz, hogy magasabb szintre lépjünk a tehetségkutatókhoz képest? Szobácsi Gergő humorista-karrierjének első Dumaszínházas önálló estjén valószínűleg benne is kavarogtak ezek a kérdések. Mint ahogy sok másik is. Aztán felcsendül a jól megszokott szignál és már nem volt visszaút…

Tegyük gyorsan hozzá, Szobácsi Gergő nem is kereste a visszautat! A fiatalember szinte napra pontosan két évvel ezelőtt úgy döntött, profi humorista lesz. Nyilván nem csak ő van ezzel így, sokan mások is dédelgetnek ilyen álmokat. Gergő is elment a Fiatal Félőrültek Fesztiváljára, kipróbálta magát és az elmúlt 24 hónapban újra és újra visszatért. Közben persze érett a stílus, jött a rutin, formálódott ő maga is. Kiskocsmákban, fesztiválokon, tehetségkutatókon és egy alkalommal a Comedy Central bemutatja című tévéműsorban is fellépett. Az előbb említett sokaktól tehát – a tehetség mellett – a kitartás is megkülönböztette, a tempója pedig nem lassult, sőt, talán még elszántabban igyekszik előre, mint eddig.

A kitartást most újabb siker koronázta, hiszen a számos tehetségkutató fellépések egyikét megnyerve nem mindennapi lehetőséghez jutott: tarthatott egy önálló estet a Godot Dumaszínházban. Lázas szervezés indult, hiszen egy ilyen bemutatkozásnak akkor van értelme, ha minél többen láthatják. Gergő pedig nem maradt egyedül, hiszen hű segítőként ott álltak mellette a Félőrült Fesztiválon megismert barátai, Kővári Máté és Chalhoub Nidal is. (Egyébként a három srác, Redenczki Máriával kiegészülve időközben társulatot is alapított, Pofavizit Stand Up Comedy Társulat néven. – A szerk.) A „gólyák”- ahogy a kollégiumban, a katonaságnál, vagy az iskolákban hívják az újoncokat- kitettek magukért, hiszen már hetek óta ettől az eseménytől volt hangos a közösségi oldal, vagyis a hírverésben nem volt hiba.

A lelkesedésnek köszönhetően aztán elkelt minden jegy, Gergő pedig barátait egy rövid előadásra is felkérte, így az est máris háromszereplősre bővült. Ráadásként – szintén felkérésre – érkezett Csenki Attila, aki már az eddigiekben is számos jó tanáccsal látta el az ifjakat. Összeállt a csapat, kialakult a sorrend, megvolt a közönség, és csakhamar eljött a péntek is, eljött tehát a „gólyabál” ideje.

A Godot-hoz érve feszült arccal álldogáló kis csoportba ütköztem. A dohányos fellépők kissé horpadó homlokkal szívták az utolsó szál cigit, az esti szürkületben szinte világított arcukon a teljesen indokolt lámpaláz. Az étterem megtelt, a teraszon helyet foglaló vendégek, pedig kíváncsian nyújtogatták a nyakukat, tekintetükkel firtatva, hogy vajon mi készül bent. Gergő aztán belecsapott a műsorba, én pedig csőre töltöttem a fényképezőgépemet. Mindössze néhány perccel a kezdés után, a színpad közelében egy középkorú házaspárra lettem figyelmes, akik nevetéstől és meghatottságtól könnyes szemmel, büszkén figyelték a műsort. Gyanúm hamar beigazolódott, a Szobácsi-szülők hallgatták gyermeküket lelkesen. Tudván tudták, hogy hamarosan a hangfalon keresztül hallják majd vissza családi életük intim részteleit, mégis jól szórakoztak. Még egy hozzám hasonlóan idegennek is nyilvánvaló volt, hogy Gergő nem csak műsorában rendszeresen megénekelt párja, vagy a most is jelen lévő barátok, de a szülők maximális támogatását is élvezi.

A kicsiszolt, letisztított, poénra kihegyezett történetek jól illeszkedtek abba a képbe, amit a rendszeres Félőrült Fesztivál visszatérő vendégei kialakítottak róla. Az egyéni szemszögből láttatott problémafelvetések, a különleges emberekkel „berendezett” fiatalos élet, a mindennapi tapasztalatok nem átlagos feldolgozásai a helyenként rövid, csattanós, máshol hosszabban kifejtett, de a felesleges körítéstől azért mentesített poénokban bontakoztak ki. Ezt a közönség láthatóan és hallhatóan is nagyra értékelte.

Chalhoub Nidal és a Csillag Születik döntős csapatában is feltűnt Kővári Máté szintén régi ismerősként érkezett az apró körszínpadra. Nidal visszafogott, helyenként egészen félénk stílusa remek kontrasztot mutatott az arab származásával kapcsolatos egészségesen önironikus történetekkel. A barátságos és visszafogott „humorterrorista” után Máté egy egészen más színt vitt a színpadra. Harsány, „belemenős”, sokszor meghökkentően éles nyelvre utaló mondatai időnként meghökkentették a nézőket, különös tekintettel azokra, akik először látták élőben fellépni. A tévés korlátokat levetkőzve, szabadon szárnyalhatott a fantázia és Máté most is – mint eddig mindig –, bizonyította, hogy neki a színpadon, ha poénról van szó, nincsenek tabuk.

A szünet előtt, harmadik vendégként megérkezett „a nagy öreg”, Csenki Attila. A „bulvársajtó rémeként” is ismert humorista – bár egy másik fellépésről érkezett kutyafuttában – percek alatt felvette a ritmust, és hamarosan egyértelművé tette, mi is az a „csenkizmus”, ami oly’ sokszor szóba kerül a Dumaszínházban. Ez egy tökéletes egyedi szűrő, amin keresztül Attila látja a világot, a családját, a barátait, és úgy általában az eseményeket, problémákat.

Nem véletlen, hogy a hosszúra nyúlt első rész után a másodikra mindenki ugyanolyan érdeklődéssel ült vissza, Gergő pedig egyre felszabadultabban beszélt, nevettetett, sőt, még fényképeket is mutatott, ami megint csak egyedi színfoltot jelentett az előadásban.

A legördülő kövek súlyától megszabadulva, a kitartó tapsot és a közös meghajlást követően aztán természetesen kíváncsi voltam, hogyan is értékeli az estet a főszereplő, így hamarabb lecsaptam Gergőre, minthogy a hátsó reflektor kialudt volna. Az egészen extrém fényviszonyok között készült beszélgetést Kővári Máté segítségével rögzítettük. 

Az új tehetségek felé sokan nagyfokú szkepticizmussal fordulnak, pedig az est meglepően jól sikerült. A közönség reakciói és a fiatalok lelkesedése láttán ismét megállapíthatjuk, hogy bár a stand up comedy valóban nem könnyű műfaj, azért időről időre feltűnnek olyanok, akiknek érdemes vele foglalkozni. Mi, nézők pedig ezzel csak jól járhatunk.

Néhány kép az estéről:

 /Koncz Csaba

 

A bejegyzés trackback címe:

https://dumaszinhaz.blog.hu/api/trackback/id/tr134543276

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ecky 2012.06.27. 11:44:36

gratula az estéhez! 2 év alatt sikerült eddig eljutni? akkor nekem még van időm! :D