A Dumaszínház rajongóinak keménymagja, a „fonott székesek", akik nélkül nem kezdődik el, és nem fejeződik be a DumaFüred fesztivál. Múltidézés, nosztalgiázás, a "hogyan is kezdődött" témakör bővebb kifejtése. A Dumaszínház társulatának tagjai hatalmas szeretettel és régi ismerősként köszönti őket, utólag is megköszönve azt a végtelen számú alkalmat, amikor a három úriember az első sorban kacagott és tapsolt az előadások alatt. A már most legendás trióból Kövecses Józseffel és Nagy Imrével beszélgettünk:

Mi volt az első Dumaszínházzal kapcsolatos élményetek?

Kövecses József: 2007 májusában a rádiókabarét hallgatva nagyon megtetszett egy fiatal feltörekvő srác előadása, akit Kiss Ádámnak hívnak. Utána elmentünk a pünkösdi fesztiválra megnézni Ádámot, ahol a fellépés után megismerkedtünk vele. Innentől kezdve lettünk Kiss Ádám "rajongók". Óriási megtiszteltetés volt számunkra, hogy később még a szűk körű születésnapi bulijába is meghívott bennünket. Ezek után kezdtünk el rendszeresebben járni a Godot Dumaszínházba, és váltunk szépen lassan a Stand Up műfaj talán legnagyobb, de egy biztos, a leghűségesebb rajongóivá.
Nagy Imre: Utólag belegondolva szép idők voltak, láthattuk a srácokat még a „pályájuk" elején, amikor még nem ismerte őket a nagyközönség, amikor még nem volt Showder Klub. Emlékszem, amikor Kiss Ádám az egyik előadás után megemlítette, elképzelhető, hogy hamarosan lesz egy TV műsor. Ami még eszembe jut: egyik este a Godot-ban több olyan humorista is megjelent, aki aznap nem lépett fel. Kőhalmit kérdeztem, hogy miért. Mint kiderült, egy Erdélyből jövő fiatal tehetséges fiút néztek meg az egyik első magyarországi Dumaszínház fellépésén. Ő volt Felméri Péter.

Hogy ragadt Rátok az a becenév, hogy „fonottszékesek"?

Nagy Imre: 2009 őszén a Rádiókabaré hallgatása közben szereztem tudomást a nagyvázsonyi fesztiválról. Természetesen első hallásra megtetszett, hogy tíz napon keresztül minden este Dumaszínház esteken vehetek részt a Balaton közelében, hisz kezdett kevés lenni az az évi pár pesti előadás. Éreztük, hogy nekünk ennél több humorbombára van szükségünk. Két másik humorkedvelő kollégával egyeztetve még 2009-ben eldöntöttük, ha lesz 2010-ben, akkor mi elmegyünk minden napra. Első nap, az első előadás közben a sorpadon ülve ránéztem a két srácra, és valami hasonlót mondathattam: „Hozzunk széket, én ezen a padon nem bírom ki tíz napig." Felejthetetlen élmény tíz napig folyamatosan nevetni, de nem egy háttámasz nélküli padon... Az est után hazafelé sétálva észrevettük, hogy egy utcai árus házi fonott termékeket árul, többek között három széket. Nagyon jó barátunk, Volarics István javaslatára rögtön meg is vásároltuk a három bútordarabot, amin a következő kilenc napon ültünk minden előadás után. István a triónk harmadik, örökös tagja, az ő ötlete volt a fonott szék.
Kövecses József: Akkor még nem tudtuk, hogy a székek megvásárlásával és a fogadalomtétellel mennyi szervezési és logisztikai feladat vár ránk. Meg kellett oldani, hogy a székek mindig eljussanak időben a helyszínre, megfelelő helyen legyenek a sátorban (hiszen a kezdetek kezdetén fotóztunk is Dumaszínháznak), szóval nem volt egyszerű. 2011-ben is láthatta ezt mindenki. Ekkor már sokan úgy emlegettek minket, mint a "paksi fonott székesek". 2012-ben annak ellenére, hogy a rendezvény Balatonfüredre költözött, a már rég megszokott Nagyvázsonyból a székek ismét a helyükön voltak és tették a dolgukat. Csak úgy, mint a tulajdonosaik, akik vörösre tapsolták tenyerüket és kattintgatták a jobbnál jobb fotókat. Hát ez lenne a mi történetünk, mint „fonottszékesek", de a történet nyilván a bevezetőmmel együtt teljes. Így váltunk a humor nagyágyúinak, a nagyágyú rajongóivá.
Nagy Imre: Még annyit tennék hozzá, hogy –amint az várható volt– a fellépők már az első napon kiszúrtak minket. Kaptunk persze hideget, meleget: a „fonottszékes zsűri" vagy a „Muppet Show nagy öregjei". 2011-ben is volt fesztivál, természetesen velünk és a három székkel, ekkor már ismerősként köszöntöttek a fellépők. Természetesen a 2013-as fesztiválon is részt veszünk, a stabil, megbízható és kényelmes, immár négy éves fonott székeken.

Mi az, ami legelőször eszetekbe jut arról a szóról, hogy DumaFüred?

Kövecses József: Dumaszínház, azok a bizonyos fonott székek, Balatonfüred, tíz nap felhőtlen kacagás és szórakozás!
Nagy Imre: Jókedv, nevetés, tíz napra eltávolodás a hétköznapoktól. Olyan tíz nap, mikor annyi jókedvet, erőt kaptunk ettől a társulattól, ami a következő hónapok során segít átlendíteni a hétköznapokon. Lassan múlik az idő, hisz még mindig itt ülök a munkahelyen, ahelyett hogy ezer társammal együtt sírva nevetnék az ország legújabb poénjain!

Kinek ajánlanátok ezt a fesztivált?

Nagy Imre: Szoktam is, leggyakrabban azoknak, akik még nem voltak Dumaszínházban. Biztosíthatok mindenkit, hogy amikor a TV-t nézve egy poénon csak mosolyog, akkor személyesen kacagva fog nevetni, és ha a TV-t nézve nevet rajta, akkor személyesen sírva fog röhögni! Sok olyan személy van még, aki nem látott személyesen Dumaszínházat. Jöjjön! Nézze meg! Teljesen más, ezerszer jobb, mint otthon ülve. Legjobb alkalom erre a DumaFüred fesztivál. Nappal fürdőzés a Balatonon, este pedig levezetésként egy jókedvfokozó Dumaszínház est sorozat. Kell ennél jobb?
Kövecses József: Erre inkább csak azt tudom válaszolni, hogy kinek nem. Mert mindenki másnak igen!