Feszültség, mosoly, poénok, siker és csalódás. A legutóbbi Showder Klub forgatásán igen széles érzelmi skálán zajlottak az események. Hogy ez jót tesz a mai műsornak, vagy sem, este meglátjuk, de az biztos, hogy a helyi közönség – a nehézségek ellenére is – jól szórakozott. De, hogy minden világos legyen, kezdjük az elején…
Az elmúlt hetekben már nyilván megtanultuk, hogy egy forgatáson két adást rögzít a stáb a Showder Klubból. Ez csak annyiban lényeges, hogy a legutóbbi beszámolóm óta a blogon egy hét telt el, de a valóságban az események egymás után zajlottak. Aranyosi Peti éppen utazási élményeiről beszélt a színpadon, Trabarna pedig Anettel beszélgetett a takarásban, én pedig a Szomszédnéni-s fiúkkal igyekeztem interjút készíteni, amikor már javában „melegített” a következő csapat, a mai adásra beutalt társaság.
Hadházi Laci, a sokat tapasztalt családapák bölcs és végletekig nyugodt arckifejezésével üldögélt a sminkes Lacika székében, míg a mester felvitte az alapozót a borostás arcra. Nem tudom, valójában Laci mit érzett, de látszólag még a felvételben segédkező hostess lányok és a tagbaszakadt biztonsági őrök is idegesebbek voltak nála. Hiába, a rutin, meg az évek. Kérdeztem is tőle, hogyhogy nincs benne egy szikrányi feszültség sem. „Dehogy nincs!” –vágta rá hirtelen – „Idegesít, hogy már nem gyújthatok rá a szivaromra.” A szemem sarkából még láttam, ahogy Dombi elnyom egy jókora mosolyt…
Jászkarajenő büszkesége, Dombóvári István ugyanis már jó ideje ott járkált a takarás és az öltöző között. Miután megvívta szokásos harcát a stylist-tal, felöltötte végjeggyé vált mosolyát, kezében az elmaradhatatlan ásványvizes üveg, szóval ő már a kezdésre várt. Dombi saját bevallása szerint is nagyon izgága, nehéz vele nyugodtan beszélgetni, ilyenkor pedig egyenesen lehetetlen. Fejben még formálódik az anyag, és már alakul a következő. Mondjuk ezzel szinte minden humorista így van, 0-24-ben keresik az új poénokat. Persze ez így természetes.
A felkészülési szakaszban talán Szöllősy-Csák Gergő volt a legkevésbé aktív. Egy ideig szótlanul üldögélt, a körülötte zajló eseményekre csak egy kis fáziskéséssel reagálva. nem tudtam eldönteni, hogy meditál, vagy csak szimplán fáradt. Kicsit féltem is, mi lesz vele a színpadon, ha nem tud felpörögni. Hamarosan kiderült, fel tud. Kimunkált, sokszor végletekig önironikus humora betalált, a közönség őt is ovációval jutalmazta a műsor végén.
A műsorvezető, Kiss Ádám élte meg a legnagyobb csalódást, amit néhány hetes forgatási élményeim között tapasztaltam. Megjegyzem, teljesen jogosan. Ádám, fiatal kora ellenére ugyanis nagyon komolyan veszi, amit csinál. Néha talán túl komolyan is. Rendesen felkészül, a fellépés előtti utolsó percekben pedig már szinte táncol az izgalomtól. Egyik lábáról a másikra áll, vívódik, mivel is kezdjen, és hiába a sokéves rutin, a több szász órányi gyakorlati tapasztalat, azért ő aggódik, hogy minden rendben menjen. Mint mondja, az a sok szeretet, amit a rajongóktól kap, kötelezi őt rá, hogy a maximumot nyújtsa.
Most is így volt. Izgult, de egyben határtalan jókedvvel is készült a műsorra, mert épp a forgatás napján került nyomdába – az azóta már megjelent - könyve. Inspiráló feszültséggel telve, mondhatni energikusan penderült a színpadra a Dumaszínház egyik legfiatalabb tagja, lendületesen kezdve a mai adás felvételét. Poénok, taps, nevetés, majd jött Dombi. Utána ismét Ádám, ismét egy kacagtató történet, aminek a kellős közepén jött a produceri utasítás, legyen reklám. A fiatal humorista előbb nem is vette észre a jelzést, majd mikor igen, szinte lefagyott. Mondat közben megszakítani a történetet? A reklámblokk miatt? Egy felvételről sugárzott műsornál, amit később vágnak? Azért ez furcsa. Nem vagyok producer, és a jelenlévők többsége sem volt az, így senki nem vonja kétségbe a szakember szavát, de azért mégis nehezen érthető, miért kell így beavatkozni, megzavarva ezzel az előadót. Mert Ádám bizony megzavarodott, a történet íve pedig elveszett. Becsületére legyen mondva, profi módon kezelte a helyzetet, az arcán egy rezzenés sem volt látható, vagy ha igen, azt ügyesen elfedte egy viccel. Aki viszont ismeri, tudja, hogy neki ez mekkora törést jelentett neki. (Biztos vagyok benne, hogy ezzel mindenki így lett volna, aki ott áll a mikrofon mögött.) A forgatás végén találkoztam vele, még akkor is remegett az idegességtől. Csak abban bízom, hogy ezt ma este a tévé előtt ülve nem lehet majd érzékelni. Már csak azért is, mert a műsor remek volt. Kár lenne érte…
Showder Klub, 2010. november 29. 22.20, RTL Klub
