A Kis éji zene után szombat reggel jótékony csend honolt a Kinizsi vár árnyékában, a sátor környékén. Később gyanútlan kirándulók jelentek meg, a helyi lakosok végezték szombat délelőtti teendőiket, vagyis semmi jele nem volt, hogy az OTP Dumavölgy - Humorvár apropóján ideérkezett vendégek és humoristák szabadportyázó csapatai lepték el a falut. Egy helyi fonott kalács árus nyugdíjas óvónő szerint azonban, nagyon kell vigyázni, mert „ezeket késő délutántúl lehet látni, addig alszanak, de aztán hajnalig tart a dorbézolás”. A felháborodásnak tűnő méltatlan hangnak aztán este már semmi nyoma, amikor a nénit a színpad jobb oldalán, a harmadik sorban újra látom…

Kora délután aztán ismerős arc jelenik meg az úton, Pataki Balázs sétál vállán egy szokatlanul kicsi gitártokkal. Mielőtt azonban utolérném, váratlanul benyit egy kapun, és eltűnik a rendezett udvar végében lévő ház tornácán. Később, a lovas kocsis idegenvezetésen tudom meg, hogy ezen a szálláson gyűlt össze a Dumakoncert résztvevőinek csapata az utolsó nagyszabású próba kedvéért. Ők próbálnak, mások még pihennek, az utcákon pedig egyre többen sétálnak. Öt óra előtt egy kisebb csapat válik ki a tömegből, és egy várakozó lovas kocsi mellett gyülekeznek, hamarosan indul a fogatos idegenvezetés, melynek ma ismét Fábry Szabolcs a gazdája, aki ma Brutit kapta segítőtársnak.

Bruti a gitárját otthon hagyta, de a humorát nem. Eredetileg a helyi nevezetességeket mutatta volna be, de csakhamar újra osztják a szerepeket, és míg Szabolcs, mint helyi lakos, közszereplő és történész elmondja, mit lehet tudni a faluról, addig Bruti ezt folyamatosan kommentálja. Többek között megtudjuk, hogy a Pálos rendház romjai mellett néhány helyen CD ROM-okat is lehet találni, a településen húsz – mindenki által ismert – alkoholista támasztja a kocsmák pultjait folyamatosan, illetve, hogy a mezőn és az erdő közelében fellelhető gombákat bekerítéses gerilla-taktikával is lehet vadászni. A pálinka-, kecskesajt-, bor-, teakóstolással egybekötött és Brutival súlyosbított program végére aztán egészen megélénkül a vár környékén lévő kirakodóvásár.

Nem is meglepő ez, hiszen nem sokkal később már kezdődik az esti program. A nagyszínpad – ami egyben az egyetlen is – környéke ismét zsúfolt. Kormos Anett csap a húrok közé – mondhatnánk, ha ez egy zenés program lenne, vagy legalább Anett gitárral érkezett volna, de nem így történt. Történeteket, poénokat hozott, és a jelek szerint ezeket nem is fél használni. Csakhamar bepillantunk a családanyák szép, de küzdelmes életébe, a közönség pedig percek alatt üzemi hőfokra melegszik, megy a tenyér-, és térdcsapkodás. A „hölgyek előnyben” elv alapján szerkesztett műsor a „szentesi humormaffia” tagjaival folytatódik. Kőhalmi Zoltán veti magát a közönség szeretetébe és a tőle megszokott filozofikus kérdéseket felvetve mutatja meg életének humoros, érdekes szegleteit. Zajos siker, hálás vastaps előzi meg a szünetet, melyet a legelszántabb rajongók szemfüles módon használnak ki arra, hogy közel kerüljenek kedvenceikhez. Szerencséjük van, hiszen az aktuális fellépők mellett a társulatból még többen is feltűnnek, így Litkai Gergely mellett KAP, Felméri Péter, Janklovics Péter, és Pataki Balázs is osztja az aláírást, és a fényképre való mosolyt.

A folytatásban Hajdú Balázs érkezik, aki a nyugalom és kiegyensúlyozottság élő szobraként vezet a röhögéssel teli meditáció füstölőillattal dúsított erdejébe. A világ dolgaira való gyermeki rácsodálkozása könnyfakasztó jókedvvel párosul, történeteit a közönség és a kint hallgatózó kollegák is nagyra értékelik. Balázs után a szentesi humorkülönítmény korelnöke, Badár Sándor lép színpadra, és úgy köszönti a nézőket, mintha már két órája beszélne. Sándor múltat és jelent idéz, Bödőcs Tibor esküvőjétől kezdve, a Bamako Rally-ra való felkészülésen át a kutyatenyésztő karrierig csapongunk térben és időben. Közben pedig azon gondolkodom, hogy lehet egy levegővel beszélni háromnegyed órát.

Mondani sem kell, a végén újabb rajongói támadás keretében folytatódik az autogramvadászat, de akkora elánnal, hogy egy kislány még tőlem is kér egy aláírást. Szemében bizonytalanság látszik, de a kimondott szót ő már nem vonja vissza. Megköszöni, de tudom, hogy még sokat fog gondolkodni azon, ki is lehettem. A sátor közben nyüzsög, a Dumakoncert szereplői már pakolnak, hangolnak, és rövid átállás után kezdődik a buli.

Bruti és csapata már valódi húrokat penget – Bács Miki nem, ő szintetizátorozik – és percek alatt megtanítják az itt maradtakat tapsolni, gitározni, vadulni. Világslágerek, filmzenék nyernek egészen új értelmet, kiderül, mi kell ahhoz, hogy rocksztár legyél. Utóbbit gyakorlati képzés keretében sajátítjuk el, az élő példa Nagy Krisztián, aki a közönség soraiból jön, majd a valódi világsztároknak kijáró ujjongást kiérdemelve igazi színpadördögként megy.

A Dumakoncert csapata összeérett, a produkció megkomponált és spontán elemei olyan szórakozást nyújtanak, ami kortól, zenei érdeklődéstől és a stand up comedy-hez való viszonyulástól függetlenül mindenkinek kikapcsolódást jelenthetnek. Bruti, Kovács András Péter, Pataki Balázs, Bács Miklós, A három kismalac és Janklovics Péter az est végén igazi sztároknak kijáró ovációt kapnak, teljesen megérdemelten. Utána még sokáig tart a fényképezés, leszerelés, és még éjjel fél háromkor, szűk körben is az esti eseményeket elevenítik fel a résztvevők. Janklovics Pétertől pedig mindenki csak azt kérdezgeti, mostantól hívhatjuk-e Michael Jacksonnak, vagy Rockynak. Nem véletlenül…

Az írott szó fényképes bizonyítékai alább…

Az előadáson és a Dumakoncerten készült képeket nagyrészt Kövecses Józseftől és Nagy Imrétől kaptuk. Ez úton is köszönet érte!