Az őszi időjárás sem szegte kedvét a humorszerető közönségnek, így a nagyvázsonyi dumakaland a harmadik napon is remek hangulatban folytatódott. Fiatalok, kamaszok, kisgyerekes családok és buli hangulatban érkező baráti társaságok érkeztek, de a közép-, és idősebb korú látogatókból sem volt hiány. Alig egy órával ezelőtt egy nagyobb létszámú többgenerációs családdal találkoztam a jegypénztár előtti büfénél üldögélve, azon törték a fejüket, melyik programot is nézzék meg. A kisgyerekek szomorúan vették tudomásul, hogy a tegnapi Duma Matinéról már lemaradtak. A szülők megkértek, meséljem el, milyen volt a tegnapi nap, és a csillogó szemeknek nem tudtam nemet mondani, még ha tudtam is, hogy a program inkább a felnőtteknek szólt, nem a gyerekeknek. Leültem és mesélni kezdtem:
„Kedves Gyerekek!
Hol volt, hol nem volt, a Balaton felvidék kellős közepén, a Kab-hegyen túl, ott ahol a Kinizsi vár hős kapitányának lovas szobra hősiesen dacol a nyár közepén, teljesen érthetetlen, és egyben borzasztóan felesleges őszi széllel, volt egyszer egy közel nyolcszáz férőhelyes, tágas fesztiválsátor, tele humorista bácsikkal és nénikkel. Ez a sátor minden július végén tíz napig volt a vár mellett, majd újra eltűnt, nem is látta senki egy teljes éven keresztül.
Amikor ez a sátor már negyedszer nőtt ki a földből, annak is a harmadik napján, délután fél négykor, pár lépésre a bejárattól megjelent egy lovas kocsi, ami elé két szép, barna paripa volt fogva. A szelíd jószágok nyugodtan álldogáltak, várták azokat a bátor vitézeket és királykisasszonyokat, aki elég bátrak és érdemesek rá, hogy felszállhassanak a kocsira, és felfedezzék Nagyvázsony varázslatos környékét, megküzdve a négy sárkánnyal: Borral, Kecskesajttal, Házitejjel, és a legerősebbel, Pálinkával. A vállalkozó szellemű fiataloknak, vagy idősebbeknek az út során két segítségük volt, a Gyógytea, és a várkapitány Kinizsi igaz szívű leszármazottjának, Benk Dénes Lovag, akinek különleges fegyvere volt, a humora. Tudták ugyanis, hogy a nevetés minden sárkány ellen használható fegyver, de csak akkor, ha hosszan tart és szívből jön.
Elindultak hát, és másfél órán át járták a vidéket. Dénes segítségével nagyokat nevettek, majd sorban megkeresték a sárkányokat. Csakhamar megtalálták a Bornak nevezettet. Nemes, fűszeres fajta volt, de a vidám harcosoknak meg se kottyant furmányos támadása, hamar legyőzték, vérét pedig lassan, jóízűen kortyolgatták el. A fogatot tovább repítette a két táltos paripa, így nem volt nehéz meglelni a Kecskesajtot, és a Házitejet sem. Itt már tovább tartott a küzdelem, hiszen mindkét bestia a gyomrukat támadta, elő is került a fogpiszkáló méretű kard, amivel aztán csak sikerült legyőzni őket. Ezek után megpihentek, merítettek a gyógyteákból, amitől oly’ erőre kaptak, hogy a legerősebb, leggonoszabb sárkányt, Pálinkát azonnal torkon ragadva, azonnal le tudták nyelni.
A környék tehát megszabadult a sárkányoktól, így a falu lakói nagyon hálásak lettek a hős vitézeknek, és királykisasszonyoknak, így óriási mulattságot rendeztek a sátorban és környékén. Sült a kolbász és a lángos, minden kupa tele lett borral, vagy sörrel, ki mire vágyott, a színpadon pedig híres mesélők szórakoztatták a közönséget.
Délután, a Duma Matinéval kezdődött az ünnepség, ahol messziről jött emberek hozták a híreket távoli falvakból, városokból. Itt volt Szente-Veress Adrienn néni, Bács Miklós bácsi, Orosz György bácsi, és a kis Ricsifiú, akik szívesen meséltek híres vitézekről, apródokról, a világító varázsdobozban élő furcsa lényekről, gonosz, ellenszenves törpékről, gyönyörű tündérlányokról, és szép arcú hercegekről. Rekop Gyuri bácsi a kispesti vármegye kapitánya elmondta milyen harcokat vívnak hazájában, Bruti bácsitól pedig megtudhattuk, hogyan tépett szét egyszer egy igazi medvesajtot. A történeteket gyerek és felnőtt is tátott szájjal hallgatta, a csodálkozást időnként csak a nevetés törte meg.
Később aztán besötétedett, és a vészjósló szél rázni kezdte a sátor oldalát. Mindenki tudta, ez a hideg nem lehet más, mint a távoli hegyekben élő gonosz Boszorkány átka. Ez a gonosz Boszorkány ősidőktől kezdve haragszik a jókedvű emberekre, mivel neki semmi humora nincs, egyszerűen nem érti a viccet. Egyszer majdnem elmosolyodott a Rádiókabarét hallgatva, de aztán rájött, hogy mégsem érti a poént, és akkor bosszút esküdött. Később egyébként kiderült, hogy az csak a főcím volt, amiben nem hogy poén, de szöveg sincs.
Szóval, ez a gonosz Boszorkány nem nézte jó szemmel a mulatságot és a délutántól érezhetően egyre erősebb jókedvet, így elhatározta, egy viharral elpusztítja az egész fesztivált. Szerencsére a lovas kém-futárok megtudták mire készül, ezért idevágtattak, hogy figyelmeztessék az ünneplőket. A házigazda, Litkai Gergő kapitány, alkonyatkor összehívott mindenkit, elmondta nagy baj van. Ha nem lesz önfeledt nevetés, kacagás, térdcsapkodó jókedv, végünk. Felkérte hát öt hű vitézét, segítsenek a harcban, nevettessék meg az embereket, és így mentség meg a tábort és a falut a pusztulástól. Így is lett. Elsőként a kolozsvári ufószelidítő, Felméri Péter lépett színpadra, lassan, de biztos mondatokkal alapozva meg a hangulatot. Őt követte a mediterrán Ózd szülötte, a miskolci Bellus István, szintén zajos sikert aratva. A délutáni csatában megfáradt sárkányölő, Benk Dénes estére is tartogatott meglepetéseket, mikorra végzett, a sátorban egyre melegebb volt, a Boszorkány viharának ereje sokat csökkent.
Persze még nem lehetett megnyugodni, ezért Mogács Dániel folytatta a harcot. Mindent bevetett, kiabált, ugrált, különböző szerepekben megjelenve játszott el harcias és erős végvári vitézeket. Végül a kegyelemdöfést a legKissebb királyfi, Kiss Ádám adta meg, műsorának végére a nézőtéren üldögélő kisasszonyok közül többen is sikoltozni kezdtek jókedvükben.
A veszély tehát elhárult, a vitézek legyőzték a gonosz Boszorkány viharát, és mindenki jókedvűen mehetett haza. A mulatság azonban nem ért véget, még egy hétig itt lesz a sátor, és a vidámság, viszont azt is tudjuk, hogy a Boszorkány és az új sárkányok nem adják fel, harcolni kell tovább, ezért jönnek új vitézek is.
A mai mesének vége, itt a vége, fuss el véle!”
Az írott szó fényképes bizonyítékai alább… A Comedy Central Duma Matinén készült képeket teljes egészében Kövecses Józseftől kaptuk. Ez úton is köszönet érte!
