Sportnyelven szólva, tegnap megkezdődött a második félidő, legalábbis, ami a nagyvázsonyi humorfesztivál eseményeit illeti. A Duma Jamet, a Kis éji zenét, a Dumakoncertet, a Comedy Central Duma Matinét és számos remek stand up előadást hátrahagyva az első öt napra a Rádiókabaré tette fel a koronát. Kedd éjjel mindezt megünnepelendő, sor került némi spontán dalolásra a Kinizsi vár tövében fellelhető vendéglátó ipari egységeknél. Szólt a gitár, olyanok is énekeltek, akik egyébként ezt – okkal – nem teszik, fogyott a lángolt kolbász, a lángos és a kürtős kalács, no, meg néni folyékony kenyér is.

A lazítás persze egyben felkészülés is volt, hiszen a második öt nap, legalább ugyanannyi remek programot ígért, mint az eddigiek. Folytatódnak a fogatos idegenvezetések, minden nap más humoristával, a stand up estek – szintén minden nap másokkal –, jön Dr. Mogács, tehetségeket kutatunk a Mikrofonpróbán, majd Hadházi László, Litkai Gergely és Kovács András Péter foglalják keretbe az eseményeket, egy újabb Duma Jam-mel, valamikor vasárnap este.

Szerdán viszont először is a sporté volt a főszerep. Délután megtelt a nagyvázsonyi futballstadion a labdajátékot szerető szurkolókkal, hiszen barátságos gálamérkőzést játszott egymással a Nagyvázsonyi Kinizsi TE és a Dumaszínház csapata.

A mérkőzésről a csapat egyik oszlopa, Tóth Edu tudósít:

„Csodák márpedig igenis vannak. Illetve időnként előfordulnak azért.

Szerda délután a nagyvázsonyi Nou Camp-ban a második félidő elején, 2:0-ás hazai vezetésnél a Dumaszínház labdarúgócsapatának tagjai szomorúan fogadták el a tényt, hogy az ellenfél klasszisokkal erősebb játékerőt képvisel, és hiába a lelkesedés, a helyi kék mezesek most nagyon el fogják páholni őket.

Pedig vagy 10 héten keresztül edzettünk erre a derbire, minden szerdán összejártunk kondíciót kreálni, itt mégis az lett az egyedüli cél, hogy ne kapjunk ki nagyon csúnyán.

DE.

Váratlan esemény. Egy kósza előrevágott labdára Rekop Gyuri startolt rá megalkuvást nem tűrően, nyakában ott lihegett három nagyvázsonyi védő, akik úgy döntöttek, hogy megpróbálják ledönteni a Rekop tornyot. Erőfeszítésüket siker koronázta, Gyurit finoman a gyepbe döngölték, bíró sporttárs pedig mindezt egy büntetővel díjazta, amit csatárunk elegánsan becsűrt, így lett 2:1.

Vérszemet kaptunk. Hadházi Öcsi bácsi úgy döntött, elég a nézelődésből, és beugrott civil ruhában segíteni a Fráger-Litkai-Pataki védelmi tengely megszilárdítását. A csupa szív Mogács a benne tomboló támadó szellemet legyőzve hátrébb tolta sorait, beállt szűrni az ellenfél veszélyes labdafelhozatalait. A középpálya egyértelmű vezére Hadházi Berti, Apa előtt tisztogatott. A 22 és fél kilós kis zseni törékeny Dávidként lopdosta el a labdát a dübörgő Góliátoktól. Mellette az elnyűhetetlen Kovács András Péter bizonyult a legkitartóbb szárnysegédnek, a másik alappillérnek pedig egyértelműen az átjátszhatatlan Bács Miki. És ott volt nekünk egy Sanyink is, aki annyira titkos ász, hogy…

Az amúgy is fantasztikus hangulat még tovább fokozódott, és ekkora már jómagam sem kértem cserét minden egyes sprintem után. Elöl a Szerencsről frissen igazolt csatár talentum, Kiss Á. borzolta a védelem kedélyeit. Ádámunk erejéből még a közönség szórakoztatására is futotta, a hangulat meg tovább emelkedett. Érkeztek az ellentámadások szép szerivel, de Szöllősi-Csák Zenga úgy döntött, innentől kezdve nem kap gólt, párducként vetődött mindenre, ami mozgott, kivédett zsinórban vagy hét ziccert. Meg is paskoltuk a hátát, „szép volt Gergő”. Azt még nem is mondtam, hogy az ellenfél mennyire szimpatikus és sportszerű volt. Amikor felrúgtuk egymást, utána mindig adtunk pacsit.

És tukkkk. Rekop Gyuri ismét megvillant!!!!!!!!!! Góóóóóóóóóól. Mellel átvette, lefordult, és durrr. Ezt az élményt képtelen vagyok pontosabban megfogalmazni: jött a Gyurka és pafffffff.

Még ki sem ünnepeltük magunkat, amikor Kiss Á. egy, a kaputól nagyon messze pattogó labdára csapott le és varrta be. A gól egy hatalmas „kicsi a rakást” generált, a humortársulat összes tagja egymáson hempergett, én pedig a legalján ordítottam begörcsölt vádlival. A többiek pedig azt hitték, örömömben sikítok, hmmm...Istenem, de szép volt…

A fantasztikus vendéglátás, a tény, hogy egész héten ítéletidő, de ezen a délutánon féktelen napsüti, a fantasztikus vendégszeretet, zenére bevonulás az elején, csodálatos élmények.

A végén érkezett a negyedik gól, igenigen, Rekop Gyuri, hát persze. Kezdtük elhinni a csodát, sőt, ekkorra már voltak tudatos akcióink is, ja, meg több passz is egyben, elmozgások, ilyenek. Megkérdeztem a bírót, mennyi van még vissza a játékidőből, azt felelte, hogy addig játsszunk, amíg meg nem érkeznek a pogácsák.

Köszönjük az élményt Nagyvázsony, azzal a rigmussal szeretnék búcsúzni, amit a legszívesebben skandáltunk a csapattársaimmal a Mérkőzés utáni eufóriában, és ami így szól: VAN CSAPATUNK!!!!!!!!!! VAN CSAPATUNK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!”

A remek hangulatú mérkőzésről megkérdeztem Rekop Györgyöt is, aki mesterhármasával a meccs gólkirálya lett.

Még javában zajlott a Dumarangadó, amikor a Postamúzeum mellett már gyülekeztek azok, akik szerették volna felfedezni a településen és környékén látható érdekességeket. Ebben a lovas fogat és Janklovics Péter voltak a segítségükre, így a program sok vidám percet ígért számukra. Péter most próbálta ki magát ebben a szerepben először, de mint utána elmondta nagyon élvezte a feladatot. „Kiváló hangulatban telt a falunézés – mondta – először sajnáltam, hogy nem tudom megnézni a focit, de annyira hangulatos volt a lovas kocsin ülve, kedves emberekkel találkozni, hogy végül is nem bántam meg. Viccelődtünk, sok érdekes dolgot megtudtam én is, mert az előzetes leírást a település érdekességeiről nem volt időm rendesen átnézni. A kóstolók pedig mindenkinek ízlettek, a pálinka és a házi tej egészen más megvilágításba helyezték a visszautat.”

Nem sokkal később aztán elkezdődött a sátras stand up. A házigazda ezúttal Kovács András Péter volt, aki nem csak a többieket konferálta fel, hanem maga is fellépett. Gyermekének születése és a családi életének részletei nagy sikert arattak a nézők között. Janklovics Péter, ének-betétekkel tarkított fesztivál-élményei, Rekop György kispesti gyorsétterem kalandjai, és a Szomszédnéni Produkciós Iroda tagjainak jelenetei szintén nagy tetszést arattak, nem beszélve Lorán Barnabás történeteiről. Trabarna egyébként addig viccelődött Aranyosi Péter „kárára”, mígnem a megszólított Diósgyőr-fanatikus humorista – aki éppen nézőként tartózkodott a helyszínen, fel nem ment a színpadra. A jelenlévők tőle is kaptak egy öt perces, műsorrenden kívüli előadást, aminek füllel hallhatóan is nagyon örültek, nem csoda, hogy a végén vastaps búcsúztatta a magas színvonalú, valódi humor-élményt nyújtó estét.

A kulisszák mögött még pár szóra elkaptam Kovács András Pétert, kérve tőle egy rövid értékelést. „Csodálatosan sikerült az este. – lelkesedett – Minden előadónak sikerült magából a legjobbat kihozni, de ez nem csoda, hiszen ma különösen jó közönség jött össze itt a sátorban. Nagyon örülök, hogy a műsorom legújabb elemeit is ilyen jól fogadták. Azt meg tervezni sem lehetett volna jobban, amikor éppen a lakásba beszemtelenkedő bogarakról, rovarokból beszéltem és berepült egy veréb nagyságú lepke.”

Az írott szófényképes bizonyítékai alább…

Az est során készült képek egy részét Kövecses Józseftől kaptuk. Ez úton is köszönet érte!