„Célegyenesbe fordultunk, hamarosan leintik a futamot.” – fogalmazott szomorúan az egyik törzsrajongó szombat este, valamivel a fél kilences műsorkezdés előtt. A Forma-1-et és a stand up comedyt is kedvelő srác kilencedik napja követi az OTP Dumavölgy – Humorvár eseményeit élőben, de azt mondja, még hetekig maradna, ha tehetné. Gyerekkorunk iskolai kirándulásai, táborozásai jutottak eszembe, amikor egyre erősödött bennünk az érzés, hogy még egy kicsit szeretnénk maradni, de nem volt mese, haza kellett menni. Az utolsó napokban persze még több élményt akartunk szerezni, és egy percet sem pazaroltunk pihenésre. Most is így van.

A záró hétvége első napján végre nem esett az eső, és a sáros föld is sokat szikkadt, így délután ismét sor kerülhetett a fogatos idegenvezetésre. Ezúttal Litkai Gergely, a Dumaszínház főszerkesztője, ismert humoristája vezette a túrát, amire oly’ sokan voltak kíváncsiak, hogy három lovas kocsi telt meg. Később Gergő szerény szűkszavúsággal csak annyit mondott: „Jó volt.”, a résztvevők azonban kiváló hangulatról, remek poénokról, ízletes kóstolókról, példás vendégszeretetről, és nem utolsó sorban számos érdekes információról számoltak be, vagyis a program újfent nagy sikert aratott.

A falunézésről visszatérők a sátor környékén, öt óra tájt már nagy sürgés-forgást tapasztalhattak, hiszen alig fél órával később kezdődött az OTP tehetségkutatójának döntője, a Mikrofonpróba. Valamikor június végén már volt egy elődöntő, amikor Budapesten, egy Ötkertben szakmai zsűri és a szigorú közönség előtt harmincnégyen mutatták meg mit is tudnak a humorban alkotni pár perc alatt. Az akkori fellépések végén tizenöten jutottak a nagyvázsonyi döntőbe. Szombaton aztán kettővel kevesebben jelentek meg, az egyik döntős elfelejtette, hogy jönni kell, a másikról nem érkezett hír. „Hogy lehet elfelejteni, hogy fellépésed van?” – kommentálta a hírt az egyik szervező. Valóban furcsa.

A humorista-palánták viszont feszülten készültek a világot jelentő deszkákra lépésre, percekkel a kezdés előtt Csenki Attila, a Mikrofonpróba műsorvezetője igyekezett őket nyugtatni. Utolsó egyeztetések, plazmatévé és tapserősség-mérő ellenőrzés, kamera-próba, molinó kihelyezés, vagyis egy profi stáb összehangolt munkája előzte meg a kezdést. Megérkezett a közönség is, elindult a „verseny”. Az újoncok saját habitusuknak megfelelően igyekeztek lehengerelni a közönséget, aki hol szigorúbban, hol engedékenyebben díjazta a hallottakat. Lehetetlen az objektív értékelés, ezt minden szereplő tudta, volt is egy kis bizonytalanság a tapserősség mérésben az elején, de végül mindenki hivatalosnak fogadta el az eredményt. Az összességében színvonalasnak mondható versenyen végül Szendrői Zsófia végzett az első helyen, ami a férfiak uralta mezőnyben még szebb eredménynek mondható. Zsófia még amatőr kategóriában sem számít rutinos előadónak, hiszen eddig mindössze négy fellépése volt. Az eredményhirdetés után a váratlan sikerről kérdeztem:

Az OTP úgy döntött, a közönség díj mellett egy különdíjat is kioszt, így a verseny második helyezettje, Szobácsi Gergő sem távozott üres kézzel, hiszen a díjat neki ítélték. Gergő már rutinos amatőrnek számít, hiszen már számos alkalommal szerepelt a Fiatal Félőrültek Fesztiválján, a Dumaszínház saját tehetségkutatóján. Második helyen végezni nem rossz, de sokan csalódottak lennének, ha alig néhány decibellel maradnának le a fődíjról. „Egyáltalán nem vagyok csalódott. Az elődöntő az Ötkertben jól sikerült, most egy kicsit elizgultam, de alapvetően jó élményekkel gazdagodtam.” – mondta a különdíjas – „Az pedig külön öröm, hogy így sem kell üres kézzel távoznom. Az eredményhirdetés után meg is beszéltük Zsófival, hogy ezt az összeget ma este elisszuk.” Hogy a terv sikerült-e, arról sajnos nincs információnk…

Kíváncsi voltam arra is, hogy értékeli a versenyt Csenki Attila, aki nyilván nem csak moderátorként, hanem humoristaként is figyelte a fiatalokat, így el is kaptam egy villáminterjúra.

Hogy értékeled a mai versenyt, Attila?

Érdekesnek értékelem. Az OTP minket is meglepett ezzel a különdíjjal, és a fellépők sem számítottak rá, úgyhogy a végére is maradt fordulat. Egyébként furcsa dolog ez a tapsolás, mert időközben átértékelik magukban a fellépőket az emberek, tapsolnak egy brutálisat, aztán valaki jobban tetszik, akkor sem erősödik fel a tetszésnyilvánítás hangja, és a technikai eszközök csak a zajt tudják mérni.

Mit szólsz az eredményhez?

Ez egy viszonylagos eredmény, nyilván sokat kell még fejlődni minden fellépőnek ahhoz, hogy tíz percig, vagy később fél óráig szórakoztató legyen. Persze ezt ők is tudják. Idő kell hozzá, de majd meglátjuk, lesz-e olyan, aki képes felnőni a feladathoz.

Ki volt az, akiben szerinted komoly ígéret lehet, még ha ma nem is nyert?

Nem szabad ebben így gondolkodni, ez azért így nem terem. Nagyon ritkán belefuthatunk valakibe, de ez nem mindennapos. Itt volt mondjuk Buda Zolta, aki még tizennyolc év alatti fiatal, aki ügyes, tehetséges fiú, de még nem tudni, mi lehet belőle. Mindenkinek minden fellépésre készülni kell, folyamatos tanulásra van szükség, csinálni kell, és még akkor sem biztos semmi. Talán még ők sem érzik, mennyi munka vár rájuk, amennyiben komolyan gondolják a humort.

Elégedett vagy a ma látottakkal és az eredménnyel?

Összességében igen. Szendrői Zsófi nagyon ügyes, nyilván még nagyon függ a kedvétől és a drukktól, hogy neki hogy sikerül. Szobácsi Gergő már rutinosnak számít és ez most meg is mutatkozott, amit az OTP és a Dumaszínház szakmai zsűriként értékelt is. Az kicsit meglepett, hogy a fellépők egy része még mindig nem érti, hogy ha öt perc van, akkor abba bele kell férni. Volt, aki még hét percnél is mondta volna tovább, és meg volt sértődve, hogy leszedtem a színpadról. Szerencsére olyan is akadt, aki nagyon ügyesen befejezte, lekerekítette a mondandóját öt percnél, ez így fair.

A résztvevők névsora a helyezések szerint: Szendrői Zsófia, Szobácsi Gergő, Buda Zolta, Götz Norbert, Chalhoub Nidal, Porkoláb Tamás, Sáfár Zoltán, Kuhár Bence, Redenczki Mária, Kővári Máté, Kiss Csaba, Békési Zoltán, Fesető Gábor.

A Mikrofonpróba után nem sokat kellett várni az este főműsorára, melyet ma négy – már profi – humorista igyekezett feldobni, sikerrel. Az időközben feltámadó szélben Dombóvári István érkezett elsőként, egyenesen Jászkarajenőről. „Dugóba kerültünk, nem akartam így kiszámolni.” – mondta Dombi, aki fura látvány volt rövidnadrág – póló szerelésben a sok kabátos, pulóveres ember között, de ez őt nem zavarta. Felszökkent a színpadra és perceken belül bepillantást nyertünk a vidéki élet szépségeibe, a celebek mindennapjaiba és a kamaszos intimitás veszélyeibe. A hideg ellenére vidám közönség díjazta Dombi őszinteségét, majd a helyébe lépő Zsók Levente erdélyi, diszkós pillanatképeit is. Levi ügyesen használta ki a tájszólásban rejlő humor lehetőségeit, a nézőtér nagyokat derült a székely szóhasználatból adódó félreértéseken.

Szünet után Fráger Balázs folytatta finomra művelt stílusában. Választékos, elegáns megfogalmazásai, egyedi humora és ironikus megjegyzései remek példát mutattak arra, hogy a leghétköznapibb témákat is fel lehet dolgozni intelligens módon. A szombat esti humorváltó befutója Kőhalmi Zoltán volt. A „magyar humor Szíj Melindája” – ahogy saját magát bemutatta – „igényli a szeretetet”, de emiatt nem volt szükséges aggódnia, a közönség szeretete azonnal megnyilvánult és nem is hagyott alább. Zoli filozofikus, de nagyon is elgondolkodtató kérdései, felvetései, illetve ezekre helyezett poénjai megérdemelten eredményeztek ovációt a végén. A hosszan tartó, szűnni nem akaró taps igazi happy endet jelentett a fesztivál zárónapját megelőző estének, így a vasárnapi célfotó igazi gálaműsort sejtet. Egy biztos, mi ott leszünk…

Ja, és van még idő ideérni…J