Kedves Vendégeink! Városnéző túránk következő állomásaként engedjék meg, hogy bemutassak egy helyi nevezetességet! Ez a kis üzlet maga a misztikum. Ma nyitott ki először, mégis számtalan generáció tapasztalata gyűlt benne össze. A tulajdonos-üzletvezető évszázados bölcsességgel megáldott, kortalan, különös szerzet. Átható tekintete szinte a fejünkbe lát, közvetlenül gondolatainkba hatol és mindig éppen azt a portékát ajánlja, amire szükségünk van. Dombi. Így hívják őt. Jöjjenek, körbevezetem Önöket itt, a Hülyeségek kicsiny boltjában!

Tessék, csak tessék, jöjjenek! Rendhagyó módon most a hátsó ajtón lépünk az üzletbe, mivel még van pár percünk nyitásig. A bolt dolgozói ilyenkor mindig megbeszélik, mi mindent szeretnének ma eladni. Dombi ugyanis nem egyedül dolgozik. Vidáman beszélgetnek, felveszik a munkaruhát, és még az utolsó pillanatokban is új áru érkezik. Látják? Ketten már pakolnak is a polcokra. Ott középen a tulajdonos, aki most erre fordul:

- Mindenféle hülyeség van régről, de akad olyan is, amit még most, nyitás előtt lecserélünk. Nekünk a vásárló mindennél fontosabb. – Hiába, vérbeli kereskedő…

Hagyjuk is őket, hiszen mindjárt nyitás, a régi épület folyosóin végighaladva be is léphetünk az üzlettérbe. Kívülről kicsinek tűnik, de nézzék csak, belül milyen tágas! És úgy látom mások is kíváncsiak a nyitásra, tele a bolt érdeklődőkkel. No, már itt is van Dombi! Köszönti a vásárlókat!

Tudom, vannak a csoportban olyanok, akik nem értenek a nyelvünkön, nekik elmondom, miről beszél az üzletvezető! Most éppen arról, hogy ez egy bolt ugyan, és reméli, minden érdeklődő vevő lesz az árura. És számtalan ajándékot hozott ma, ezek mind ingyen vannak. Igen, ez tényleg fura, de mondtam, nem mindennapi hely. És már kezdi is osztogatni. Régi, családi recept alapján készült finomságok, népművészeti érdekességek, nagyvárosi és faluhelyen megszokott kivitelben, sőt, tudományos igénnyel kimunkált darabok is előkerülnek a polcokról. Van itt, kérem minden, mint a jó boltban – hisz’ ez is az –, vegyék csak el bátran, Dombi szívesen adja!

Láthatják mennyire lelkes. Ez a bolt az élete és mindent megtesz, hogy Önöknek élmény legyen itt a vásárlás. Most például olyan híres emberekről mesél, akik mind adtak neki valamit, hogy tovább adhassa Önöknek. Ki tudja, talán egyszer ezek a hírességek is eljönnek a boltba, megnézik saját szemükkel, hol értékesíti Dombi a portékáit, amiknek ötlete részben tőlük ered?!

Hogy? Mit tetszik kérdezni? Ja, igen, ő mindig történeteket mesél, hogyne. Tudja, az igazi kereskedő család sarja nem is képes máshogy dolgozni. Előfordul, hogy annyira belelovalja magát, hogy egy-egy élményét el is játsszák a segédeivel. Úgy látom, most is éppen erre készül. Igen. Ebben a mesében Dombi lesz a férj, Szente-Veres Adrienn a feleség, Hajdú Balázs pedig a gyerekük. Figyeljék csak, milyen átéléssel adják elő! Balázs úgy tologatja azt a kis játékautót, mintha egész nap más dolga se lenne…

Ahogy látom, a kis bolt dolgozói ma igazán kitesznek magukért, még előadást is szerveztek mára, csakis az Önök kedvéért. Dombi kedves barátja és egyben segédeladója kért most szót. Bellus Istvánnak hívják és az MLM-rendszerű értékesítésről beszél, lelkesen. Szinte drámai a hangja, szemében a mély átélés látszik, ugyanakkor rendkívül szórakoztató, amit mond. És ezek a kivetített képek hozzá…tetszik látni onnan is? Csodálatos, ugye?! Őszintén szólva, rám is nagy hatással van ennek az üzletnek a hangulata, jórészt mindent meg is vettem már.

Csak nem tudom, ezek a remek képek hogyan készültek. Önöket is érdekelné? Rendben, akkor a végén megkérdezzük. De várjanak csak! Hajdú Balázs minden bizonnyal hallotta, miről beszéltünk, mert most szót kér. Azt mondja, egy bizonyos Photoshop nevű szerkezettel készültek az előbbi képek, és szívesen megosztja velünk a működési elvet. Hogyne lennénk kíváncsiak, persze, hallgatjuk! És köszönjük!

No, lassan mennünk is kell, de tudom, Dombi nem enged el minket üres kézzel, a sok apróság mellé még útravalót is kapunk. Emlékeznek erre? Édesség a Szeszélyes Évszakok nevű cukrászdából. Hogy szerettük ezt gyerekkorunkban, Istenem… Jó, mondjuk más az íze így felnőtt fejjel, de a nosztalgia… már megéri elrágni…

Jól van, kedves vendégek, induljunk! Gyorsan elszaladt a nap, hamarosan záróra. Engedjük Dombit, Adriennt, Istvánt és Balázst, hadd tegyék rendbe a boltot. Holnap, vagy egy másik alkalommal remélem, nélkülem is visszatérnek ide, mert a Hülyeségek kicsiny boltja várja Önöket, még nagyon sokáig! Viszontlátásra!

A vendégek szétszéledtek, de bevallom, visszamentem a boltba, gondoltam megkérdezem a dolgozókat, mi a titka ennek a mesés kis üzletnek. Először éppen Dombival sikerült összefutnom:

Szente-Veres Adrienn másodállásban dolgozik egy idegen nyelvű étteremben a Hunglishban is, így neki még zárás előtt el kellett mennie, a két segéd, István és Balázs viszont még itt volt, így nekik is feltettem pár kérdést. Persze ezt sem vették komolyan…

A turisták készítettek néhány képet is, elkértem tőlük, hogy meg tudjam mutatni:

És még ezeket is: