Mitől kap lángra egy mentor? Hány fokon tud égni egy rocker? Mi lehet nagyobb ciki még a babos kendőnél is? Miben hasonlít leginkább Nagy Feró Charlie Sheen-re? Mióta divat elegáns öltözékben színházba menni azért, hogy valakit finoman megalázzanak? És mindez miért érdekelné a közönséget? Ha mindössze egy szóban kellene válaszolni ezekre a kérdésekre, azt mondanám: Roast.

A közösségi oldal és az országos kereskedelmi tévé hetek óta harsogja, hogy Nagy Feró hamarosan égni fog, mint a rongy. Ennek nyilván van, aki örül, mások meg nem, de mégis jogos a kérdés, mi is lesz ez?

A Showder Klub különkiadásában a magyar tévénézők is megismerkedhetnek a tengerentúlon igencsak népszerű Roast műfajával. A „stand up comedy kisöccsének” is nevezett tévéműsor valójában végtelenül egyszerű ötletre épül. A baráti, vagy családi összejövetelekről ismerős, jó szándékú, olykor mégis szabad szájú ugratásokat, cikizést, beszólogatást helyezik egy nagyszabású show díszletei közé. A szereplők persze nem rokonok, hanem humoristák, celebek, médiából ismert arcok, a célpont pedig olyasvalaki, akinek munkássága – hibái ellenére is – elismerésre méltó. Egy szerethető, de korántsem tökéletes figura. Jelen esetben Nagy Feró, a rocker, a celeb, a sztár, a mentor, a Nemzet Csótánya, a Csirkedaráló, a Babos kendők Védőszentje.

„Mindenképpen egy olyan ember kellett, akinek a pályája már megkérdőjelezhetetlen, még ha kicsit már hanyatlásnak is indult, tehát lehet csipkelődni vele, de hiteles, vállalható ember. Erre Feró tökéletes. Nem választhattunk olyan celebet, akibe már mindenki belerúgott egyszer.” – mondja Kovács András Péter (KAP), aki a műsor háttérmunkálatai mellett a show házigazdája, vagy, ahogy kint mondják, „égetőmestere” is egyben. Benne is, mint mindenkiben persze ott motoszkál a kérdés, hogy vajon mennyire életképes ez a műfaj itthon. „A felvett két óra a tévében, vágás után egy nagyon erős ötven perc lesz. Bemutatkozásnak, pilotnak és egyáltalán kezdeményezésnek nagyon jó, és arra is, hogy lássuk, működik-e itthon ez a formátum. Szerintem működik.”

Amerikában a Roast már egy évszázada létezik, és a televízióban is évtizedek óta fut sikerrel. Ronald Reagan, Donald Trump, Pamela Anderson és Charlie Sheen csupán néhány név a „roastoltak” hosszú sorában. A többség megtiszteltetésnek veszi, hogy felkérték a műsor főszereplőjének, de sokan voltak olyanok is, akik nem vállalták. Az ok egyszerű, itt senkinek nincs lakat a száján, és a beszólások terén sincs finomkodás. Éppen ez okozta bennem a legnagyobb dilemmát. Sikeres lehet-e Magyarországon egy műsor, ami vicces, de mégis szókimondó stílusban aláz bárkit? Mi, nézők, ki tudjuk kapcsolni az előítéleteinket, a néha álszent erkölcscsőszökként felhorkanó társasági prüdériánkat? Képesek vagyunk a tévé előtt ülve élvezni a baráti sörözések stílusát? Hiszen mennyi példát találunk arra, amikor az emberek káromkodva kiabálnak egymással a buszon, aztán meg írják az olvasói levelet a tévé szerkesztőségébe egy félig kisípolt trágárság miatt. Nos, a kérdés nyitott, és nem is tisztem megválaszolni, de kicsit tartottam tőle, hogy az első magyar Roast készítői nem korlátozzák-e le magukat éppen ezen felvetések miatt.

A forgatáson aztán hamar kiderült, korlátokról nincs szó. Látványos bevonulás, táncos lányok, zene és persze babos kendő minden mennyiségben. A Thália Színházban sem tűnt megszokott látványnak az előbb visszafogottan elegáns, majd rövidesen hiányos öltözékben feszítő hölgykoszorú, amiben Nagy Feró érkezett. Persze ez is a show része volt, mint szinte minden ezen az estén. A nézőtéren ötszáz kíváncsi szem-, és fülpár, a színpadon pedig tíz „roaster” várta az első áldozatot.

A műsor hagyományai szerint persze a szereplők nem csupán a főhőst, de egymást is égetik rendesen, és bizony ebben sem volt hiba. KAP előbb bemutatás címén pörkölt oda mindenkinek, majd Feró is megkapta tőle a magáét. A közönség azonnal vette a stílust, ami jól érzékelhető köveket gördített le, elsősorban Kovács Kristóf producer szívéről. Beindult az este, senki nem finomkodott a másikkal, és bár nyilvánvaló, hogy egy ekkora szabású shownál semmi nincs a véletlenre bízva, szórakoztató volt, és ami a legfontosabb, vicces. Lehet azon vitatkozni, hogy mindenki tökéletes választás volt-e a műsorba, a helyszínen úgy tűnt, hogy a csapat hölgy tagjai inkább céltáblának lettek jók, nem annyira lövésznek. Ezt a véleményemet a közönség reakciói is erősítették.

Zalatnay Saroltát leginkább a börtönévek és a keblei miatt vették elő a társak, míg Nagy Krisztina Tereskova a festményei és sajátos művészete okán került reflektorfénybe többször is. Ganxsta Zoleenak a tetoválások és a rap-karrier, Magyar Attilának a bankos reklám és Gregor Bernadett, Sipos Petinek az egész Irigy Hónaljmirigy és a női ruhák, Jáksó Lászlónak pedig produceri próbálkozása és az álla okozhatott fejfájást. Nyilván, aki kapott adott is, még a humoristák sem kímélték egymást. Dombóvári Istvánt a celebekkel kapcsolatos előítéletei, Kiss Ádámot az iránta való mérhetetlen rajongás, míg Kovács András Pétert a termete és a szőrzete tette céltáblává. Rekop György viszont már azért is kapott rendesen, mert egyáltalán bekerült a műsorba. Ezzel együtt persze senki nem feledkezett meg Feróról, hiszen minden felszólaló nagyobb részben vele foglalkozott. Sosem volt vonzalom, lelombozott férfiasság, kétes nőügyek, mentorkodás, korcsolya és cicanaci, tehát minden előkerült, ami a nemzet önjelölt csótányában szerethető, és az is, ami nem.

Végül pedig a megszólított válaszolt, övé lehetett az utolsó szó. Hogy Feró élt a lehetőséggel, vagy sem, frappáns tudott lenni, vagy inkább visszafogottá vált? Ezt mindenki eldöntheti jövő hétfőn, a tévé előtt, inkább nem lövöm le a poént.

A felvétel után persze bevándoroltam az öltözőbe, ahol előbb KAP-ot kérdeztem, többek között arról, mit lehet tudni a kulisszatitkokról. „Nem titok, ahogy az amerikai verzióban, úgy itt is volt a háttérben egy író stáb, és a Showder Klubos humoristákkal is tartottunk gegpartit. Először persze mindenki kitalálta, mit szeretne elmondani Feróról meg a többiekről, aztán már csak ezt kellett szövegben megcsiszolni, poénokkal feldobni. A gondolat tehát saját volt, hogy ezen nevessenek is, az volt az írói munka.” – mondta.

Valamivel később feltűnt Nagy Feró, akit szintén sikerült szóra bírni. Megkönnyebbült mosollyal az arcán ült le mellém a színházi büfében, jó kedve kellemes hangulatot adott beszélgetésünknek.

Milyen gondolatok merültek fel benned, amikor felkértek erre a műsorra, illetve a felvétel közben, a színpadon?

Nagy Feró: Hatalmas meglepetés nem ért, hiszen az egésznek van egy ilyen kellemes, vigyorgós hangulata. Arra emlékeztet, amikor egy-egy fesztiválon összejövünk pár rock zenész barátommal és ugratjuk egymást. Nyilván volt benne meglepetés is, mert azt hittem, hogy mi, akik nem vagyunk humoristák, azért ennél jobban fogunk szerepelni. A stand uposok nagyon profik, a többiek viszont nagyon esetlegesek voltak, velem az élen. Mindegy. Jól éreztük magunkat, és ha még volt is benne egy-két poén, akkor külön jó. Egyébként szerencsésnek érzem magam, hogy ide kerülhettem és én lehettem az első. Nem tudom, kinek jutottam eszébe, de köszönöm neki.

Kovács András Péter szerint csak egy hiteles embert lehet ide hívni, aki már komoly dolgokat tett le az asztalra. Mennyire érzed ezt a pályád visszaigazolásának?

Saját magát az ember mindig másképp látja, tehát amikor meghívtak, előbb elcsodálkoztam, miért pont engem? Nagyon meglepett. Nem akarok álszerény lenni, tudom, miben vagyok jó. Szerintem például az országban az egyik legjobb szövegíró vagyok. Arról már igazán nem tehetek, hogy esetleg a kutya nem kíváncsi rá. (nevet) Amikor ide hívtak, mindenekelőtt a kihívás érdekelt. Az ember hajlandó elhinni magáról, hogy megérdemelte a sikert. Ilyenkor viszont meg is kell méretni magad! Állj ki eléjük, ha tényleg olyan nagyokos vagy! Mit ér ma egy fiatalnak, sőt, ér-e egyáltalán neki valamit az, amit csináltál? Nem is olyan könnyű kérdések. Cikizés, meg ugratás is volt ma, persze, de összességében inkább megtiszteltek azzal, amit mondtak. Egyetlen egy poént nem tudnék mondani, ami rosszul esett volna, vagy szíven ütne. Nem. Ezek mind igazak, amiket elmondtak. Lehet, hogy nem szó szerint, de van bennük valami. Éltem az életem, tettem a dolgom, harminc évesen nem is gondolhattam arra, hogy majd egyszer – majdnem negyven évvel később – itt fogok állni.

Magánemberként sem merült fel egy-egy poén kapcsán, hogy kicsit túlzás? Rendesen kaptál megjegyzéseket az életkorodra, a férfiasságodra...

Nem sértődtem meg, viccnek fogtam fel a dolgot. Valahol azért az is megmosolyogtat, amikor egy fiatalember azt hiszi, hatvan felett már nincs szexuális élet. De, van. Gazdagon. Be kell kapni egy kéket és még a takarítónő is meg lesz vele. (nevet) Egyszer a korcsolya tanárommal, Ákossal ültünk le sörözgetni, néztük a csajokat és akkor állapítottuk meg azt, amit ezek a fiúk még nem tudnak. Negyven éves koráig az ember csak maszatol, az igazi teljesítmény utána kezdődik. Ezt viszont egyrészt nem is lehet elmondani egy harmincéves embernek, másrészt nem szívesen szoktam beszélni a szexuális életemről. Minden bizonnyal azért tudtam jókat nevetni ezeken, mert tudtam, hogy nem igaz.

Ki volt a szereplők közül a legkellemesebb meglepetés?

A stand upos srácok mindent vittek, ez egyértelmű. A műfaj nekik áll a legjobban, és ez így is van jól. Az igazi meglepetés nekem Magyar Attila volt. Lehetett rajta látni, hogy színészből oldja meg, és óriási volt, amit alakított. Kitalálta, formára igazította, egyfajta színész modorosságot csinált belőle, jó értelemben. Fel volt építve a mondanivalója, és jól adta át. Fura, mert nekem is fel volt építve, de messze nem volt olyan jó. Jó, persze ez egy szakma, ahogy a humor is. Mondjuk, ha minden héten ezt csinálnám, akkor visszajöhetnél egy év múlva, és olyan jó lennék, mint a stand uposok. Csak az a baj, hogy közben ők is fejlődnének, és megint hatalmas lenne a távolság.

Az interjú után a stáb ünnepelni indult, én pedig még mindig azon gondolkodtam, vajon a legfőbb ítészek, a tévénézők mit szólnak majd mindehhez. Hamarosan megtudjuk. Egy biztos, ha erre az ötven percre félretesszük álszent sztereotípiáinkat és merünk kicsit lazítani, jól fogunk szórakozni. Mint amikor kibújik belőlünk a kis-Lucifer és jóízűt nevetünk egy morbid viccen. És végül is miért ne?

Éljen Feró, Égjen Feró!

Showder Klub – Roast Nagy Feróval

Április 16.

Hétfő 22.25

RTL Klub

/Koncz Csaba