Hétfő. Fesztivál a Godotban. Félőrült. Családias hangulat. Feleannyi fellépő, mint szokott. Heten. Ahogy a törpék. Vagy a gonoszok. Esetleg a gonosz törpék. A közönség is felesben. Negyvenen. Van, aki felessel. Kedvesen. Stop.
Emberek gyülekeznek a bejáratnál. Beszélgetnek, lelkesednek. Csak ez a front ne lenne, fejem se fájna…! – mondom. Ezt komolyan. Csenki Attila jön. Neveket ír, kezdődik a mulatság. Mindenkinek van öt perce, aztán szavazhat a közönség. A piros lap ma a fiókban marad. Kezdünk. Attila hangol, a közönség örül. Itt az első fellépő, majd sorban a többiek. Magabiztosak, félénkebbek, rutinos öreg rókák, izgatott újoncok. Gyöngyöző homlok, izzadó tenyér. A végén mindig taps. Illemből, vagy meggyőződésből? Ki tudja? És a ráadás: Soma, a kiskamasz, aki mára csak egy perccel készült. Spontán fellépése közönség-díjas. Megérdemelten.
Szavazás kézfeltartással. Négyes-döntő. Szünet. Folytatás.
Chaloub Nidal érkezik újra. Megfontolt, halk, de rokonszenves. Szobácsi Gergő folytat. Rutinos. Nem kockáztat. Porkoláb Tamás viszi tovább a szót. Közvetlen, vicces, pörög a nyelve rendesen. Ahogy szokott. Még képet is mutat. Az önirónia nagyon ül. A vége taps. A sort Koncz Csaba zárja. Beszél, majd köszöni. A figyelmet.
Véget ért a móka. A közönség szavaz, Szobácsi Gergő nyer. Taps. Neki már a tízedik. Gratuláció. Hamarosan folytatjuk….Stop.
A győztesről készült képet köszönjük Soós Bertalannak (www.soosbertalan.com)!
