Hamarosan kezdődik a DumaFüred fesztivál. Tudjátok… nevetés, zene, humoristák, vendégművészek, humorórák, helyszínek, bikinis lányok, sportos sortos fiúk, Sun City, miegymás…
Találkozunk 10 nap múlva!
Tíz nap, mint tíz perc, hamar elszalad. A társulat tagjai felfokozott izgalomban várják, hogy végre kezükbe vehessék a mikrofont, a zenészek szívesen tépnék már a húrokat, a jegyszedők tenyere viszket a jegytépésért. Lelki szemeink előtt már megjelent a nevetéstől rekeszizomgörcsbe rándult boldog tömegek képe. Szinte már számolgatni kezdtük a koncerteken teli torokból éneklő zeneimádók önfeledt bulizását megörökítő fényképekre érkező lájkokat. Hagytuk, hogy a jóleső, izgatott várakozás érzése szétáradjon testünkben. Aztán megérkezett Kertész Ricsi, vagyis Ricsifiú…
Zaklatott volt. Legutóbb még örömtáncot járva várta a DumaFüredet, most viszont a jókedv nyomai sem látszottak már rajta. „Álmodtam valamit. Nagyon rosszat!” – sóhajtott erőtlenül, aztán feltört belőle a kétségbeesett zokogás. Nemhogy megnyugtatni nem sikerült, de még elmondani is alig bírta, mi volt abban a bizonyos álomban. Több (feles)pohár „gyümölcslé” után, sápadtan, kifáradva végül kért egy kamerát. Azt mondta, üzenni akar. Nektek.
Az első DumaFüred humorfesztivál létrejöttében nagy segítséget jelent támogatóink közreműködése, ezért külön köszönetet mondunk a Nemzeti Kulturális Alapnak (NKA), a Comedy Central csatornának, a Napló-Online-nak, és a SunCity szórakoztató központnak.
/Koncz Csaba
