Mogács visszatér oda, ahonnan jött…a színházba. A rohanó élet világot jelentő rohadó deszkáin standup keveredik a színházzal, pantomim a bábbal, ének a sztárvendéggel, igazság a hazugsággal.

Az újév új önálló esttel kezdődik számodra. A Thália Színházban január 11-én lesz a Rohan(d)ó élet című előadás premierje. Mire utal a cím?

Mogács Dániel: Eleve az előadást is nagyon kevés időm volt megcsinálni és úgy általában mindenkinek egyre kevesebb ideje van mindenre. A leglényegesebb dolgokat felejtjük ki az életünkből, elrohanunk minden fontos dolog mellett. Erre utal a cím, és persze a tartalom is. Ennyire egyszerű, semmi szimbolikus, mögöttes tartalom nincs. Rohanó-rohadó. Az egyik hozza a másikat.

Annyit azért elárulhatunk, hogy az élet mely’ területét veszed górcső alá? Közélet, politika, hétköznapok…?

A közélet szempontjából nem szeretném megközelíteni a humort, mert annyira nem vagyok benne és nem is figyelem. Szeretnék kimaradni az egészből, amit a médián keresztül lehet látni. A politika szintén ilyen, tudatosan kerülöm. Viszont ezeknek az életünkbe elkerülhetetlenül beszűrődő negatív hatásait az eladásomban is megmutatom. Inkább a mindennapi élet visszásságai, megszokottá vált furcsaságai érdekelnek, ezt igyekszem megmutatni, hiszen így tudom igazán szórakoztatni a nézőket és még az sem tragédia, ha van olyan, amin elgondolkodnak később.

A Dumaszínházban már volt önálló ested. A Rohan(d)ó élet ennek a folytatása, átalakítása, vagy teljesen új történet?

Alapvetően egy új dologról van szó. Az anyag folyamatosan formálódik, ahogy az első önálló estem is mindig alakult, egyre jobb lett, végül elérte azt a szintet, aminél azt mondtam, hogy kész van. Itt is ez a folyamat. Előfordulhat, hogy bizonyos részeket átemelek, de 90%-ban új lesz. Visszaköszönnek – sőt, nagyobb hangsúlyt kapnak – régi karakterek, amik a színházi környezetben jobban érvényesülhetnek. A bábok például mindenképpen megjelennek. A közönség is nagyon szereti őket és én is. Lesz egy új Dr. Mogács kisfilm-sorozat is, amiben máris szerepet kapott Rezső, a báb, aki a testőrömet alakítja fergetegesen.

Hogyan mutatnád be Dr. Mogács karakterét annak, aki még nem találkozott vele?

Dr. Mogács azoknak a nagyhatalmú, befolyásos pénzembereknek, multi-vezetőknek a szimbóluma, akik az egész világot ki akarják és ki is tudják használni. Nem feltétlenül a politikusokról van szó, vagy a média szereplőiről. Mondhatjuk, hogy Dr. Mogács a Bilderberg-csoport egyik tagja. (A Bilderberg-csoport egy befolyásos személyekből (tudósok, médiaszemélyiségek, politikusok, üzletemberek, stb.) álló, zártkörű társaság. Forrás: Wikipedia – A szerk.)

Miért éppen a Thália Színházban láthatjuk az új előadásodat?

Színházi körülmények között szerettem volna fellépni, mert ott tudok megvalósítani olyan dolgokat, amiket kitaláltam az esthez, meg aztán amúgy is szeretnék visszatérni a színházba. A Tháliában minden adott, ami a produkcióhoz kell, míg a Dumaszínház inkább a klasszikus stand-upra van kialakítva. A Rohan(d)ó élet valójában egyszemélyes kabaré, „one man show”, ahogy külföldön hívják. Magyarországon Hofi Géza csinált ilyesmit, ő keverte a stand-upot a színházzal. Véletlenül sem szeretném magam hozzá hasonlítani, de mégis valami hasonlóra törekszem. Egyszemélyes kabaré, amiben lehet, hogy nemcsak egy személy lesz. Nyilván erről nem mondhatok többet, mert ha kiderülne, hogy ki és hogyan jelenik meg a színpadon még mellettem, akkor már nem maradna meg a meglepetés ereje. Különben is, a Bilderberg-csoport megtiltotta, hogy erről beszéljek.

Honnan jött az ötlet, hogy megcsináld ezt az előadást?

A Dumaszínházban volt egy pályázat, amire beadtam az ötletet. Ráadásul a Mogács Dániel és Dr. Mogács közös estjénél folyamatosan az volt a gondom, hogy jobban ki lehetne dolgozni, ha színházi környezetben lehetne megvalósítani. Ahhoz is kevés volt a két négyzetméternyi színpad, meg a gyér fény. A közönségnek sem volt teljes az élmény, és magam is mindig törekszem arra, hogy valami igazán jót mutassak a nézőknek. Lényegében kinőtte magát onnan.

Kik segítenek neked az est színpadra állításában?

Többen dolgozunk rajta, hiszen lesz díszlet, lesznek bábok és még sokan mások. Az írásban –kéréseim és szempontjaim mentén – segít nekem Vékes Csaba és Sárkány Katalin, akinek a tehetségét dicséri a Susogó Mackók mellett az előadás díszlete és a bábjai is.

Hogyan keltenéd fel az érdeklődését azoknak, akik a stand-upot szeretik, a kabarét viszont kevésbé?

Az egyszemélyes kabarénak alappillére a stand-up. A jeleneteket, színpadi történéseket össze kell kötni, itt is fontos a szöveg. Egy ember áll a színpadon és beszél, csak jóval több eszközt használ, így az egységek kabarévá állnak össze, ami végeredményben színházi előadássá válik. Úgy gondolom, engem éppen azért szeretnek, mert a stand-upban sem csak beszélek, hanem játszom is. Már-már alig bírok a mikrofon mögött maradni. Most pedig tényleg elszabadulhat az őrület, azt csinálok, amit akarok.

/Koncz Csaba