Bács Miklós írása

„Június 11-én, szombaton került sor a címben említett – a Dumaszínház, a Kobuci Kert és a Zeneipar Kft. közös szervezésében létrehozott – programsorozat második estéjére. A két főszereplő Janklovics Péter és a Satöbbi zenekar voltak.

Már napközben látszott, hogy minden adott lesz egy kellemes estéhez, ami a röhögés és a zene jegyében fog eltelni. Nem volt ugyan kánikula, de a nyár a szebbik arcát mutatta és mivel a színhely – a Kobuci Kert Óbudán, a Zichy Kastély kertjében – szabadtéri, ezért külön öröm volt, hogy esőnek még a híre is elkerülte aznap a környéket.

Este nyolc. Jankovics Peti színpadra lép az addigra már 160-170 fő környékére duzzadt közönség előtt. Rögtön olyan történetekkel kezd, amelyekkel megtalálja a közös hangot mindenkivel, mert ugyan ki nem volt még félresikerült nyaraláson, mondjuk akár wellness-szállóban is, mint Péter. A közönség minden poént jól fogad, de akkor lesz igazán emelkedett a hangulat, amikor Péter „szórakoztatóipari” sztorizásba kezd, korábbi haknik és falunapok geggé vált emlékeit elővéve. Meghallgathatjuk az egyik személyes kedvencemet, azt a Péterből kiáramló hang kollázst, ami azt mutatja be, amikor a falunapon egyszerre küzd egymással a fellépő (Peti), a körhinta kezelője és Michael Jackson a Billy Jane-nel. Ezután jön egy sor frenetikus történet Demjén Rózsiról, a részegen szaunázásról, egy Halász Judit imitátorról, aki úgy néz ki, mint Horváth Charlie, majd arról, hogy mi történik, ha Peti fogorvoshoz megy. Péter elég hamar megnyerte magának a közönséget és az utána következő zenekar tagjai is jókat röhögtek a poénjain. Sőt, a fellépés után Szászi Móni - a sattöbbis Pethő Zsolt felesége, akit a L’art pour L’art társulat szerzőjeként és a Besenyő család Evetkéjeként is ismerhetünk - gratulált Péternek a remek fellépéshez. 

Nekem a fellépés 35 perce nagyon hamar elszáll, a közönség pedig prímán bemelegedik a következő produkcióhoz.

Jön a Satöbbi, akik már – hihetetlen – a nyolcvanas évek eleje óta jelen vannak a színpadon, kisebb-nagyobb kihagyásokkal. A frontember tehát nem más, mint Pethő Zsolt, szintén a L’art pour L’art társulatból, bár aki követte a zenekart a kezdetek óta, az itt korábban találkozhatott vele, mint ott. Nos, Zsolt minden szempontból frenetikus előadása továbbra is edzésben tartja a vigyorközpontot az agyban, a zenekar is leáll néha dőlni a váratlan poénokon. Nem lehet egyszerre röhögni és zenélni. Ez a leginkább akkor válik nyilvánvalóvá, amikor egy erősen illuminált úriember érkezik a színpad elé, akit a zene és a ritmus sem tud megzavarni abban, hogy táncot imitálva lemenjen hídba pont Fruzsina az énekesnő előtt. Zsolt ekkor a zenekar hetedik tagjaként mutatja be a versenyzőt és megállapítja, hogy megérte elhozni még akkor is, ha ellopta a show-t. A figura a zene leállása után is tovább táncol. Ennél a pontnál a közönség és a zenekar is sírva röhög. Zsolt megállapítja, hogy a következő koncertre már elég lesz csak őt küldeni. Miután a helyi erők kikísérik az urat, folytatódik a koncert, hasonlóan magas színvonalon. Elhangzanak olyan slágerek, mint a Richard Burton, a Helsinki, vagy a Zsiráf. Több ráadás után a lelkes közönség a már megszokott „vissza a pénzt!” és „oszoljatok fel!” rigmusokkal búcsúztatja a zenekart.   

Nagyjából két óra telt el, de a töményen mulatságos műsor miatt ez hamar lepergett. Körbenézve és látva a sok csillogó szemet, úgy gondolom, hogy mindenkinek megérte eljönni.

Folyt. Köv. július 16!„

Néhány kép az eseményről: 

http://www.kobuci.hu/hu/galeria/Janklovics_Peter___Satobbi___Burszan_Sandor_kepei

Dumaszínház a Facebookon: http://www.facebook.com/dumaszinhaz