Ma véletlenül fültanúja voltam, ahogy egy anyuka énekelte gyermekének, a Kiskacsa fürdik c. dalt. Akik nem emlékeznének rá, itt a két első sor:

„Kiskacsa fürdi, fekete tóban,
Anyjához készül Lengyelországba.”

Először elengedtem a fülem mellett, de aztán belém hasított a kérdés. MI VAN??!! Ez miről beszél?!? Csak én nem értem ezt?

Na, gondoljuk ezt át! Egy kis kacsáról van szó, tehát valószínűleg fiatalkorú, de inkább gyermekkorú kacsáról beszélünk. Joggal merülhet fel a kérdés: Mit keres az anyja Lengyelországban, ha ő itt van? És kivel él a kacsa? Az apjával? Vagy, ha nem, akkor vajon van gyámja? Mit takar a fekete tó? Ezernyi kérdés, sehol egy válasz.

Elgondolkoztam, mi lehet a háttérben és a következőkre jutottam: A kiskacsa apja egy magyar hegesztő szakmunkás K. Béla (58), aki a '70-es években vendégmunkásként dolgozott Katowicében. Ott megismerkedett a helyi büfés lányával, Martynával, aki a katowicei rotorlapát gyártó üzemben dolgozott, mint bérszámfejtő. Eleinte minden úgy történt, mint a mesében. A fiatalok a nyelvi nehézségek ellenére is egymásba szerettek, már-már a közös jövőt tervezgették, mikor is a lány teherbe esett. Mivel nem voltak házasok, nem akarták megtartani a gyereket, de a lány mélyen katolikus családja elutasította az abortusz gondolatát is. Így Martyna szült egy KACSÁT!
Sajnos az anya nem tudta feldolgozni a kialakult helyzetet, eldobta magától gyermekét. Ekkor az apa Magyarországra költözött és azóta, egyedül neveli az állatot. A kis baromfinak –valószínűleg a gyermekkori események hatására– az a mélyen gyökerező, stabil tévképzete alakult ki, hogy ha kőolajszármazékokkal szennyezett tóba merítkezik, akkor újra láthatja édesanyját.
Legközelebb a Csiga biga c. gyermekdalt elemezzük.