„A nevetés gyógyít” Közhely, de nagyon igaz. A szó szoros értelme mellett most közvetlenül is igaz volt a tétel, amikor a társulat újabb jótékonysági fellépést vállalt. Tizenkét humorista, egy lelkes közönség, nagyfokú tenni akarás egy kisfiúért, akinek segítségre van szüksége. Az Aranyág Alapítvány és a Dumaszínház közös szervezésében kedden este Székesfehérváron járt kézről kézre a mikrofon.

Dombóvári István tudósítása

„Gyakorlatilag még csak most kezdtük, de máris hagyománnyá vált. Lorán Barna szervezte az elsőt nemrég Debrecenben, most pedig szinte ugyanaz a csapat Székesfehérváron mulattatott a jó ügy érdekében. A jótékonyság nagyon fontos és felelősségteljes dolog és mi is ehhez méltóan fogtunk hozzá.

Ekker Zsoltika nevét sokan ismerik „saját” honlapjáról, ahol segítséget kér a gyógyulásához. Jelen pillanatban újabb reménysugár csillant fel a szülők életében, ami nem más, mint az őssejt-terápia. Az eljárást csak külföldön végzik, de szerencsére már nem kell Kínáig elmenni, csak Németországba. Az eljárás költsége igen magas, ezért a családnak minden támogatásra szüksége van. Itt léptünk mi a képbe.

Szerencsére a Dumaszínház és a Showder Klub fellépőit az országban igen sokan ismerik, a nevetésre pedig mindig van igény. Ennek szellemében toboroztuk a csapatunkat, attól függően, hogy ki ér rá, kinek lenne kedve vagy kinek fér bele a profiljába egy ilyen vállalkozás. Szerencsére igen hamar összejött a tizenkét /egyáltalán nem dühös/ ember. Egy bérelt kisbusszal száguldottunk lefelé Székesfehérvárra, ahol azonnal találkoztunk a szülőkkel és természetesen Zsoltikával. Mindenféle klisé vagy közhely nélkül állíthatom, hogy a szülők embert próbáló, hosszú éveken át tartó küzdelme valamint Zsoltika kőkemény élni- és gyógyulni akarása minden fellépőre igen komoly hatással volt és először szóhoz sem jutottunk.

De ebből a megható pillanatból hamar fel kellett ocsúdnunk, ugyanis néhány percen belül teltház várt ránk. Rövid stratégiai megbeszélés, majd a fellépői sorrend felállítása után máris kezdődött a humormaraton. Trabarna volt a legelső fellépő és már akkor látszott-hallatszott, hogy milyen remek hangulat fogja uralni az egész estét. Nem is lett másképpen. Majd két és fél órán keresztül tolta a tizenkét dumaszínházas, a közönségnek pedig esélye sem volt kipihenni egy-egy komolyabb tapsvihart. Remélem nem is bánták!

Még egy rövid búcsú a harcot soha fel nem adó szülőktől, melyben további sok sikert kívántunk a nem mindennapi misszióhoz, amelyhez talán miattunk is, a mai napon egy kicsivel közelebb kerültek.

A hazaút már lényegesen oldottabban, határozott osztálykirándulás-feelingben telt el. Sztoriztunk, baromkodtunk és természetesen énekeltettük Janklovics Pétert. És egy kicsit még talán büszkék is voltunk magunkra…

Név szerint köszönöm minden kedves fellépő kollegámnak a részvételt! Szente-Veress Adrienn, Lorán Barnabás, Bács Miklós, Szupkay Viktor, Hajdú Balázs, Rekop György, Pataki Balázs, Janklovics Péter, Mogács Dániel, Tóth Edu, Szöllősy-Csák Gergely.

Gyógyulj meg Zsoltika!

Dombóvári István”