Diósgyőr – Jászkarajenő rangadó volt Budapesten. Első hallásra felmerülhet a kérdés: Milyen sportágról van szó? Foci? Kézilabda? Karate? Jégkorong? Esetleg Póker? Ha hozzátesszük, hogy az egyszemélyes csapatok kapitányai Aranyosi Péter és Dombóvári István voltak, akkor már tudjuk, nevettetésről van szó. Ráadásul nem egymás ellen harcoltak, hanem együtt, a közönségért, és így már minden tiszta: bajnoki humor-váltót rendeztek a New Orleans Dumaszínházban. Az eredmény? Győzelem…

A humorista öltözőkben fellépés előtt ritkán van könnyed, mosolygós hangulat. Az előadó gondolatban már a színpadon van, hangolódik, koncentrál. Több szereplős esteken mindez sokszorozva igaz, előtte feszült csend, utána felszabadult nevetgélés. Legtöbbször ez a menetrend. Talán ezért is volt meglepő, hogy az Aranyosi Péter – Dombóvári István közös est előtt már eleve hangos nevetésre érkeztem. A két jó barát percekkel kezdés előtt még mindig egymásnak sztorizott. Aztán már nekem is. Sosem hallott történetek, rövid csattanós élmények kerültek felszínre, és némelyik azonnal ment a közönség elé. Több szempontból is ősbemutató várt ránk.

Hogy kinek az ötlete volt ez a páros alkalom? Nem is lényeges. „Csak úgy eszünkbe jutott, milyen jó lenne.” – mondja Dombi. „Nem volt még önálló estünk, ez meg végül is két önálló est ötvözése, a végén egy kis Duma Jam-mel.” No, ez érdekesen hangzik. Még egyeztetik a „koreográfiát” és mehet. Ez persze nem jelenti azt, hogy táncolni is fognak, csupán a sorrendet beszélik meg, ki kezd, mikor cserélnek, satöbbi.

Aranyosi Peti nyeri a kezdés jogát (térfelet szerencsére nem kell sorsolni), így aztán felkapja ingét, és már el is indul a színpadra. Kezdés. A kispesti Wekerle telep egyetlen diósgyőri lokálpatriótája óriási vehemenciával veti magát az estébe. Terjengős, számtalan mellékszállal teletűzdelt történetei gyorsabban ragadják meg a közönséget, mint a helyi szokásokban járatlan perui indián az áram alá helyezett drótkerítést. Szerencsére a nézőket itt nem az áram, hanem a nevetés rázza, ebből legalább nem lehet baj.

Az üzemi hőfokra hevített publikumot Péter úgy tíz perc után adja át Dombinak, aki a rá jellemző „ön-, és közveszélyes” iróniával megalkotott világképét vetíti a képzeletbeli vászonra. Rövidebb – hosszabb sztorik, egymondatos kitérők, költői kérdések dolgozzák fel a mindennapok abszurditásait, a hétköznapi gondokat, celebeket, köz-, és magánéleti traumákat. Jászkarajenő büszkesége sokban épít a „józan paraszti észre”, és ebben a nézők is partnernek bizonyulnak. Háromnegyed órán keresztül fáradhatatlanul nevetnek, tapsolnak. És ekkor még csak az első félidő végén járunk…

A humor-váltó persze folytatódik, a szünet után ismét Péter veszi át a stafétabotot jelképező rádiós-mikrofont. A borostás apuka ezúttal a családot veszi elő, felsejlenek az Aranyosi-gyerekek, a feleség, a szülők, és a tágabb rokonság mindennapjai. Aranyosi nagypapa kertészkedésének időnként groteszkbe hajló maximalista precizitása például biztos befutó, ekkor már a közönség soraiban több helyen is megjelennek a – humorista szívének oly’ kedves – könnycseppek is.

A negyven perces Aranyosi-show végén aztán újra kiegészül a csapat, Dombi ismét a színpadon. A nagy humor-duett jammelni kezd, ami alapvetően egymásnak feldobott, majd ügyesen lecsapott labdákat jelent, mondhatni, kétszemélyes stand up kabarét látunk, hallunk. Időnként persze egymás szavába vágnak, el-elnyomva egy-egy poén lehetőségét, de ezt ekkor már senki nem rója fel nekik. Jut elég így is. A közönség meg hálás. Két óra tömény szórakozás. A dupla önálló estből kihozható maximumot megkapták. Sokan a szemüket törölgetve indulnak hazafelé, de a humorista-simogatóban azért kialakult egy kisebb tumultus. Fényképek készülnek, aláírások születnek, ahogy az már ilyenkor lenni szokott.

Később, az öltözőben rövid értékelés, de csak amennyi éppen szükséges, aztán folytatódik a sztorizás. Nekik a beszéd az életük, nem vitás. Kérdezni próbálok, kevés sikerrel. Rövid válaszok, és már jönnek is az újabb történetek. „Képzeld el, mi történt…” és csak mondják. Pörögnek, hadarnak, és csak később esik le, tesztelnek. Már az újabb műsor elemeit próbálják, és amin az alkalmi közönség nevet, az mehet nagyobb létszámú hallgatóság elé. Ha ott is működik, akkor pedig a következő közös-önálló estre. Ha lesz. És miért ne lenne?

/cskoncz 

Néhány kép az estről...