Közeledik a Dumaszínház hagyományos nyári humortábora, ennek apropóján sorozatunkban a társulat tagjait nagyvázsonyi élményeikről faggatjuk...

Felméri Péter írása

„Kinizsi-vár, Kinizsi-szobor, Kinizsi Pál

Sokan azt hiszik, hogy a Nagyvázsonyban található Kinizsi várnak és Kinizsi szobornak semmi köze nincs egymáshoz. A következő rövid történet ezt a tudatlanságot próbálja felszámolni.

Történt ugyanis ezernégyszdsjdhsdjf-ben, hogy Kinizsi Pál, híres magyar katona és ember, elunta, hogy minden köcsögnek lehet saját vára, de neki még egy se volt. Összegyűjtötte hát kis pénzét, és felhúzott magának egy párszáz köbméternyi várat hirtelen. Az ingatlan pik-pak röpke párhét alatt készen is lett, be lehetett költözni. A bútorokat még aznap megrendelték Svédországból, mert akkor még Bécsben se volt IKEA. Ezzel el is fogyott az a pár aranypénzecskéje Kinizsi Pálnak, amiket összegyűjtött, pedig még a zsebeit is kiforgatta. Nemhogy hűtőre és plazmatévére nem tellett, de egy wc kefe, nem sok, annyit se tudott megvenni. De talán ennél is égetőbb hiányosság volt, hogy a várhoz csak egy szett kulcs készült. Kinizsi Pál már akkor sejtette, hogy ez sok fejfájást fog még okozni, és átkozta, hogy nem bankot alapított a vár helyett... (Hiány, amit az első adandó alkalommal pótolt, és megörvendeztette a világot a Kinizsi bankkal.)

Szóval az első években nem is hiányzott annyira a pótkulcs. Ha valaki utoljára ment ki a várból, leoltotta a fáklyákat, és elrejtette a kulcsot a nagy mohás kő alá. Persze a törökök ezt nem tudták, úgyhogy amikor jöttek mindig meg kellett ostromolják a várat, ha be akartak menni, pisilni. Aztán amikor Kinizsi hazajött, előkereste a kulcsot és bement a várba, felgyújtotta a fáklyákat és feltette a lábát a kredencre majd éktelen böfögések közepette megebédelt. Így ment ez éveken keresztül, és minden jó volt.

Igen ám, de minden pótkulcs-hiány előbb-utóbb megbosszulja önmagát. Egyszer nagy csata alakult ki a szomszéd Lengyelországban. Hát rohant is Kinizsi Pál a teljes pereputtyával hadakozni lóhalálában. A nagy rohanásban azonban nem tudták, hogy kinél a kulcs, de akkor ez nem is volt fontos, csak a háború. A csapat időben el is ért az ütközetbe, küzdöttek hősiesen meg nemhősiesen egyaránt. Volt, aki belehalt és volt, aki nem. De mint mindennek a világon, ennek a balhénak is vége lett egyszer, és Kinizsi Pál iramodhatott haza feltenni a lábát a kredencre. Virtuózan haza is érkeztek, de csak a vár alatt derült ki, hogy senkinél sincs a kulcs. Valami ilyesmi zajlódott le:

- Pál, nálad van a kulcs?

- Nem, nálam nincs, hát nálad Gábor?

- Nálam sincs, az előbb ráztam ki a pantallómat.

- Esetleg Tibor vitéznél?

- Várjatok csak... Itt van, nézzétek, a zsebem mélyén volt.

- Ez nem az a kulcs Tibor vezér! Be se fér a kulcslyukba!

- Igaz... De akkor vajon melyik vár kulcsa lehet...?

- Esetleg Józsa vitéznél lehet? Józsa vitéz, mutasd magad.

- Józsa vitéz elhalálozott a csatában hősiesen, uram!

- Fenébe, biztos nála maradt a kulcs!

- Most már én is emlékszem, hogy mintha ő zárt volna...

- Ja, nekem is rémlik valami...

A keresgélés vakvágányra futott, a kulcs senkinél se volt. Kinizsi Pálnak azonban nagyon pisilhetnéke volt. Annyira, hogy már nem bírt volna elmenni a következő várig. Pedig a társai szóltak neki hazafelé jövet, hogy pisiljen minden várnál, mert kitudja. De ő akkor azt mondta, hogy tartja hazáig. A vitézei azonban éltek minden lehetőséggel és ők elbírtak menni a következő várig. Így sűrű elnézések közepette otthagyták Kinizsi Pált a várnál. Azóta is ott szobrozik.

Itt a vége, fuss el véle.”

A részletes műsorterv megtalálható a Dumaszínház honlapján (www.dumaszinhaz.hu) is. Jegyek a www.dumaszinhaz.hu, a www.jegy.hu oldalakon, az Interticket jegyirodákban és a Godot Dumaszínházban (1075 Budapest, Madách u. 8. Telefon: 06-30-680-52-63) kaphatók.

A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják!

Dumaszínház a Facebookon: http://www.facebook.com/dumaszinhaz