Sokan voltak. Elegen. Hétfő este hétkor a Godot Dumaszínházban szinte már egy megjegyzést nem lehetetett elejteni, annyian álltak az ajtóban. Mikor megérkeztem, első pillanatban felmerült bennem, hogy már megint bombariadó van. Tévedtem. A nézőtér, az állóhelyek, az iroda előtere és a Madách tér negyede is megtelt, épp csak a táblát nem tette ki senki: Vigyázat, Félőrültek a házban!

Mit adnak itt ingyen? – fordult vissza egy járókelő, csodálkozó arccal, aki épp a stand up színpad melletti utcarészletben járt-kelt. Jó kérdés! – gondoltam, és vakmerően törtem magamnak utat a tömegben. Tudtam, hogy egy pillanatnyi bizonytalanság is elég és elnyel a humán-massza, soha többé nem kerülök elő. A lendületem egészen a színpadig tartott, ahol Csenki Attila, az est műsorvezetője már gyöngyöző homlokkal készülődött a kezdésre.

„Nagyon sokan vannak ma.” – szögezte le a nyilvánvalót, kérdés nélkül – „Tizenhét ember. Rutinos, visszatérő fellépők és totál kezdők vegyesen. Fel kell pörögni, nehogy elfáradjon a közönség! Hat piros lapot osztok ki, és ha hármat felmutatnak, vége. Izgalmas lesz!”. Attila rutinos műsorvezető, igaza lett. Kedvet csinált a közönségnek a nevetéshez, humoristához méltó módon melegítette be a rekeszizmokat, családi történetekkel fűszerezve a piros lapok kiosztásának egyhangú pillanatait.

A kezdő rítusok után aztán elstartolt a népes mezőny. Nem igazán tudtam eldönteni, hogy most akkor hosszútávfutás lesz, vagy sprinterváltót rendeznek a humorista-jelöltek, de az tény, hogy kidolgozott és véletlenszerű, valóban kacagtató és mosolymentes produkciók váltották egymást. Kiszámíthatatlan ritmusban, őrült sebességgel hullámzott a színvonal, a lelkes és együttműködő közönség pedig bátran – még ha nem is mindig következetesen – emelgette a piros lapot. Ennek hatására röpke egy és háromnegyed óra alatt tizenhét félőrültből csupán heten maradtak versenyben,egy fiatal pedig közben magától kiszállt.

Teljes képtelenség hitelesen tudósítani ennyi különböző stílusról, témáról, történetről. Bizony voltak most is többen, akik a haveri körben zseniális „mesemondók”, de száz ember előtt nem tudtak túl sokat visszaadni a humorukból. (Zárójelben jegyzem meg: szinte már törvényként rögzíthető tapasztalat, hogy ha valaki percekig beszél arról, miért nem sikerült felkészülni, azt a publikum jó eséllyel kiszavazza. Érdemes erre is gondolni, mikor valaki elszánja magát a fellépésre!)

Találkozhattunk olyanokkal is, akik többször bizonyítottak már, éppen ezen a színpadon, most viszont mégsem jutottak a döntőbe. Ez is előfordul, nem mindig sikerül megtalálni az összhangot a hallgatósággal, pláne két perc alatt.

Ki így, ki úgy, de végül is kilenc fiatal hagyta el szomorúan, öt percnél korábban a színpadot. Név szerint: Chalub Nidal, Ruff Bence, Klemm Lilla, Holovácskó Zsolt, Kincses Róbert, Máté József, Mezei Krisztián, Shaiz Dániel, Pajor Dávid. A kevésbé értékelt előadók kedvét is javíthatta az a mindenképpen szép gesztus, hogy a közönség – kiszavazás után – lelkes tapssal búcsúztatott mindenkit. Jogosan. Aki ki mer állni, felvállalja ezeket a perceket, szórakoztatni igyekszik száz embert, megmutatva humorát, bepillantást engedve az életébe, gondolataiba, annak bizony jár a megbecsülés és a taps! Innen is maximális tisztelet és gratuláció Nekik!

És persze gratuláció a döntősöknek is, akik korra, nemre, tematikára való tekintet nélkül jutottak tovább! Hét különböző ember, hét teljesen eltérő stílus, csupán egyetlen közös vonás: hétfő este őket hallgatta legszívesebben a nagyérdemű. Feiszthammel Viktor és Sallai Ervin a családi történetek vonalán indult, Somogyvári Dániel zenés bevezetővel kápráztatott el minket. Sáfár Zoltán behozta az estébe az ezotériát, ugyanis fémtárgyakat ragasztott a testére, megfejthetetlen módon, míg Kővári Máté a totális meghökkentéssel igyekezett hatást gyakorolni, amikor a pikáns „önszeretgetés” témaköréből apjához fűződő – Freud-i értelemben és büntetőjogilag is erősen 

kérdéses – kapcsolatába bonyolódott bele. Németh Dorottya, mint az egyetlen finisbe jutott hölgy, szintén a sikamlós témákkal operált, ügyesen kihasználva a báránybőrbe varrt lakkruhás domina-szerű összhatást, amit keltett.

Az est abszolút győztese végül Fazekas Attila lett, aki szó szerint nagy utat tett meg ezért a sikerért. Az Ukrajnából, Kárpátaljáról érkezett fiatalember otthon vőfélyként, és a – helyi szinten még majdnem ismeretlen – stand up comedy úttörőjeként igyekszik megvetni a lábát a szórakoztatóiparban. Az eredményhirdetést követően Attila egy kétperces ráadással hálálta meg a belé vetett bizalmat, majd a monstre-est fináléja után még készségesen nyilatkozott is az érdeklődőknek, például nekem:

Hosszú, tartalmas, de változatos és szórakoztató este volt, rengeteg lelkes fellépővel. Csenki Attila zárszavából kiderült, elégettek lehetünk, ráadásul a tehetségkutatás folytatódik. Két hét múlva – pontosabban december 5-én – újabb Fiatal Félőrültek lepik el a Godot Dumaszínházat, de a nagy érdeklődésre való tekintettel a mostani szereplők ott nem ragadhatnak mikrofont. A jövőben ugyanaz a humorista-palánta két egymást követő alkalommal nem szerepelhet. Sebaj, ők addig is készülnek, az új érdeklődők pedig élhetnek a lehetőséggel. Azt nem ígérhetem, hogy akkor nem lesz tömeg, de hogy minden jelentkezőnek jár a minimum két perc, az biztos. Ott találkozunk…

Néhány kép az estéről: