Hogyan legyünk stand up komikusok? Ezzel a kérdéssel is jellemezhetnénk azt az új kezdeményezést, amire a Komlósi Oktatási Stúdió (KOS) vállalkozik februártól. A huszonkét éve sikeresen működő médiaiskola előadóművészeti képzéséhez a szakmai háttér biztosítására a Dumaszínház társulatát kérte fel. A KOS Humor kurzusról bővebb információt a www.riporteriskola.hu oldalon, illetve a vasárnap (január 15-én) megrendezésre kerülő nyílt napon lehet szerezni.
Hogy kiből, hogyan, és milyen módon lehet stand up komikus, mit kell ehhez teljesíteni, és egyáltalán mire épül a képzés, erről kérdeztük az iskola alapítóját, vezetőjét, Komlósi Gábort.
Honnan jött az ötlet, hogy „stand up komikusokat” képezzenek?
A stand up comedy műfaja az elmúlt években rendkívüli népszerűségre tett szert Magyarországon. Úgy vált a tömegkommunikáció fontos részévé, hogy közben nem hagyta el a gyökereit, vagyis egyszerre tud sikeres lenni egy „füstmentes klubban”, ötven vendég előtt, és egy országos kereskedelmi tévében, több százezer, vagy akár milliós nézőszámmal. Szinte nem is találkozni olyan céges rendezvénnyel, fesztivállal, ahol nem lép fel stand up komikus, ráadásul a közönség is rendkívül összetett, nemtől, életkortól, társadalmi helyzettől függetlenül. Nyilván ez a népszerűség a másik oldalon is megfigyelhető, egyre többen érzik úgy, szeretnék magukat kipróbálni előadóként. A Dumaszínház tehetségkutató estje remek bizonyíték erre. Mindeddig azonban csak válogatás volt, képzés nem, vagyis nem volt meg a lehetőség arra, hogy szervezett kereteken belül tanulja meg valaki azt, ami ebben a „szakmában” megtanulható. Természetesen ez nem is feladata egy humor-társulatnak, viszont küldetése lehet egy jól szervezett médiaiskolának.
Hogyan kell egy ilyen képzést elképzelni? Bárkiből lehet humorista, függetlenül a tehetségtől?
A képzés egyik célja éppen az, hogy kiderüljön, kiben mennyi tehetség van elrejtve – akár úgy is, hogy ezt eddig ő maga sem fedezte fel –, és mit tud ebből kibontakoztatni a segítségünkkel. Ilyen szempontból igen, bárki jelentkezhet, még azok is, akik csupán önismereti kérdésekre keresik a válaszokat. Iskolánk történetéből rengeteg olyan hallgató nevét fel tudnám sorolni, akik mondjuk televíziós sportriporteri ambíciókkal érkeztek, végül teljesen más területen találták meg magukat. Megjegyzem: szerencsére! Könnyen elképzelhetőnek tartom, hogy itt, a képzés során jön rá valaki, hogy neki mégsem a színpad az igazi közege, hanem mondjuk kabaré szerzőként tudna/szeretne zseniális jeleneteket írni.
Másfelől viszont, az előadóművészet részben tehetség, részben szorgalom és tanulás. A tehetséget adni nem lehet, felfedezni igen. Ami pedig tanítható, azt mi – a Dumaszínház segítségével – megtanítjuk. Beszédtechnika, nyelvhelyesség, szerkesztéstan, színpadi mozgás, az improvizáció „művészete”, stílustan, metakommunikáció. Csak pár példa azokból a témákból, amik a saját személyiség sikeres színpadi kibontásához elengedhetetlenek, és akkor még nem beszéltünk olyan fontos tudnivalókról, mint a sajtójog, a műfajelmélet, a „humortörténelem”, és azok az íratlan szabályok, amit a nagy elődök valamint a ma is sikeres, népszerű előadók a saját bőrükön tapasztaltak meg. Rendkívüli öröm számomra, hogy törekvésünkben a Dumaszínház főszerkesztőjében, Litkai Gergelyben partnerre találtam, és már el is indulhatott a közös munka.
Kik tudják ezt jól megtanítani?
A képzés elemeinek meglepően nagy százalékát már eddig oktattuk a riporteriskolában. Az előbb felsorolt témakörök megjelennek a sportriporter, riporter, televíziós-, rádiós műsorkészítők képzésében is. Minden hallgatónk találkozik a sajtójoggal, a műfajelmélettel, vagy éppen a televíziós gyakorlattal, hiszen e nélkül a médiában érvényesülni nem is lehetne. Az már oktatásszervezési kérdés, hogy mik legyenek az arányok, mely pontokon váljon el a „hagyományos” riporter és az előadóművész képzése. Iskolánkban eddig is fontos szerkesztési elv volt, hogy a katedrán olyan tanárok álljanak, akik aktívan dolgoznak az oktatott területen, tehát nem csak beszélnek róla, hanem gyakorolják is azt. Dr. Borbély Zoltán hasznos ismereteket tud átadni sajtójogból, Murányi András a műfajelméletből, vagy éppen Görög Ibolya az illem, etika, viselkedéstan kérdéskörében, de azt sem kell bizonygatni, hogy Hajdú B. Istvánnak, Gundel Takács Gábornak, vagy Vadon Jánosnak is remek humora van, holott nem ez a fő feladatuk.
Nyilván humoristákat képezni humoristák nélkül nem lenne hiteles. Azt viszont, amit egy médiaiskola már nem tud ebben a témában átadni, abban siet segítségünkre a Dumaszínház. Előadásokra, műhelymunkára, gyakorlati feladatok értékelésére csakis az lehet alkalmas, aki maga is ezen a területen sikeres. Litkai Gergely, mint a társulat alapító-főszerkesztője – és nem mellesleg maga is jogász – a műfaj alapvetéseit, a szerzői munkát és a szervezési oldalt is behatóan ismeri, így például az ő előadása minden hallgatónknak érdekes lehet, nem csak a humoristáknak.
Mire számíthatnak a jelentkezők, mit ígér a KOS annak, aki elvégzi ezt a négy hónapos képzést?
Strukturált, intenzív, gyakorlati feladatok mentén felépített készségfejlesztést. Egy olyan tudás-, és élményanyagot, ami mindenkinek segít „magára találni” a stand up comedy műfajában, kiderítve azt, hogy mi is számára az igazán testhezálló vetülete ennek a műfajnak. Mélyvizet, ahol folyamatosan úszni, fejlődni kell. Ez a pár hónap egyfelől elég sok ahhoz, hogy rengeteg feladatot teljesítsen a hallgató, de nagyon kevés, ha valaki csak félgőzzel szeretné csinálni.
Az biztos, hogy a tudás és ismeretanyag, ami itt megszerezhető, önerőből hosszú, küzdelmes évek munkája lenne. Ráadásul nálunk nem divat a „mellébeszélés”. Mindenki kendőzetlen, „brutálisan őszinte” visszajelzéseket kap – az első pillanattól, a felvételitől kezdve –, ami persze a fejlődést szolgálja. Biztos vagyok benne, hogy a záróvizsga után minden hallgatónak jóval pontosabb képe lesz arról, merre is érdemes tovább lépnie. Senkinek nem ígérünk munkát, állást. Nem hitegetünk senkit azzal, hogy a Dumaszínház, vagy a magyar humor bármelyik szegmense tárt karokkal vár minden végzőst. Az alapokat, a képzést, a tudást, gyakorlási, rutinszerzési lehetőséget megadjuk, és nyilván kialakulhat egy kapcsolatrendszer is az iskola révén, de utána mindenki maga jön. Természetesen számtalan példa volt már rá, hogy a KOS-ban kialakult kapcsolatokból később szakmai együttműködés lett.
Hogy szerezhetnek bővebb információt az érdeklődők?
A www.riporteriskola.hu oldalon már fent van egy információhalmaz, illetve az ott található elérhetőségeken részletes felvilágosítás kapható. Jövő hét végén, január 15-én rendezünk egy nyílt napot a KOS-ban, ahol az iskola vezetése, tanári karunk egy része és a Dumaszínház is képviselteti magát, illetve a felvételi napján, január 21-én is egy előadással kezdünk, ahol minden kérdést igyekszünk megválaszolni. Hagyományosan a kezdő előadás után kerül sor a felvételire, nem egyszer volt már olyan, amikor egy érdeklődőt elkísérő családtag is hallgató lett végül. A felvételi után néhány nappal mindenki személyre szabott értékelést kap az eredménye mellé. Praktikusan ez azt jelenti, hogy aki felvételt nyer, februártól megkezdheti a tanulmányokat. A tanfolyam munka mellett is végezhető, hiszen a műhelyfoglalkozások, előadások, gyakorlati feladatok hétköznap délutánonként, esténként, illetve hétvégenként esedékesek.
