Ünnepi évforduló, nemzetközi nőnap, kulturális kavalkád. Mindez egy helyen, a Godot Dumaszínházban. A Stand up Express zajos sikerrel ünnepelte első születésnapját. Andrea Andrassy magyar nyelvtörővel érkezett, Dana Alexander maga az önirónia jelképe, Tóth Edu pedig még riporternek is felcsapott. Élmény dús este volt.
Napra pontosan egy évvel az után, hogy először köszöntötte a magyar – és itt élő külföldi – közönségét a Stand up Express szlovén szervezője, a maga is kiváló humorista, Andrej „Tesky” Tezak, most ismét ő kért szót elsőnek. Az érzelgős nosztalgiára, vagy az egy évet értékelő számvetésre nem volt szükség. Éppen elég volt látni, hogy – talán most először – színültig telt a Godot Dumaszínház, pedig az előadás végig angolul zajlott. Kivéve, amikor Andrea Andrassy beszélt kicsit magyarul is.
Nehéz lenne kiemelni egy-egy jellemző momentumot, hiszen annyi minden történt ez alatt a három óra alatt. Tóth Edu, a magyar színekben induló fiatal humorista bebizonyította, hogy szerethető esetlensége nem csak anyanyelvén, hanem angolul is elbűvöli a közönséget. Az amerikai lánycsapatból például nevetés, sikoltozás, és szinte minden létező hanghatás kiszakadt. Férfiakra jellemző irigységgel hallgattam például, amikor Edu sikerének egyik fontos összetevőjét éppen a leghangosabb leányzó sikkantotta a levegőbe: „He is so cute!” Kész. Edu győzött.
Persze itt még nem volt megállás. Andrea Andrassy érkezett. Törékeny, vékony kis alkata, görbe testtartása és trendi, de mégis SZTK-keretesre hajazó szemüvege alapján többen gondolhatták, itt semmi jóra nem lehet számítani. Aztán kiderült, ez csupán álca. Illetve nem is álca, inkább taktika. Andrea ugyanis kiváló dramaturgiai érzékkel rombolta le az első benyomást, hogy aztán csakhamar olyan tabutémákat érintsen, mint a pornó és a férfiak viszonya, a női lélek kiszámíthatatlansága menstruáció idején és azon túl, vagy, hogy milyen magyar szöveggel lehet Budapesten ingyen közlekedni. A szerencsétlen külső mögé bujtatott női Woody Allen-stílus nagyot ütött, és mint a rút kiskacsa történetében, a végén már ő sem tűnt sajnálatra méltónak. Kiváló bizonyíték arra, milyen leleményesen lehet az „eszköztelen műfajban” mégiscsak megtalálni az eszközt.
Edu, aki rá jellemző módon a színpadon kívül is hatalmas üzemi hőmérsékleten működik, mikrofont ragadott és a szünetben interjúra kérte az ifjú horvát hölgyet.
A szünetben sikerült szóba elegyednem Dana Alexanderrel is, aki végtelen nyugalommal üldögélt, várva a kezdést. Nézegette az emailjeit, válaszolt Edu riporteri kérdéseire és még velem is szívesen beszélgetett. Semmi stressz, semmi fellépés előtti toporgás, ha nem vagyunk ott, talán még egy ásítás is belefért volna. Percekkel a színpadra lépés előtt még arról érdeklődött, milyen idős a gyermekem, hogy hívják és itt Magyarországon milyen is valójában a stand up comedy. Kedélyes társalgásunk közben meghallotta Teshky hangját, és udvariasan mondott valami olyasmit, hogy: „Elnézésedet kérem, ne haragudj, hogy közbevágok, de most fel kell lépnem. Aztán folytatjuk.” Ezzel a lendülettel indult a reflektorfény felé.
Majd pedig igazi show-womanként, dívaként ért oda. Profi komikaként már az első mondatát csattanós poénnal zárta, és úgy három perc után érezhetően megnyerte a közönséget. Önironikus, a szó jó értelmében vett gátlástalan stílusa, frappáns történetei kiváló folytatást jelentettek a horvát lány után. Érdekes, és szinte semmivel össze nem hasonlítható élmény volt, amikor egy Kanadából érkezett női humorista vicces-különös társadalomkritikáján nevet Budapesten nyolcvan ember, akik között ugandai, magyar, angol és kínai származású éppúgy megtalálható, mint a kanadai, a mexikói és az amerikai.
Edu Danát is kérdezgette a szünetben, még a színpadra lépés előtt.
Zárszóként annyit, sokaktól hallottam, azért nem jönnek Stand up Express-re, mert félnek tőle, hogy nem fognak érteni semmit. Hogy nem elég jó hozzá az angoljuk. Bevallom, az angoltudásom nekem is hagy némi kívánnivalót maga után, mégis elég volt. Értettem a poénokat, felfogtam a közönség reakcióit és még beszélgettem is a résztvevőkkel, szóval kiváló nyelvlecke volt. Egy vidám, kötetlen, laza hangulatú nyelvóra. Csak ajánlani tudom.
