Az új hónap új tagot hozott a Dumaszínház társulatába. Szobácsi Gergő évek óta rutinos fellépője a Fiatal Félőrültek Fesztiváljának, többször is szerepelt már a Comedy Central bemutatja című tévéműsorban és a Showder Klubban is bemutatkozott. A kitartó munka beérett gyümölcséről, az erkélyre becsapott villámról és a jövőbeni tervekről beszélgettünk Gergővel, aki lassan talán elhiszi, hogy a hír igaz, mostantól ő is csapattag.

Az elmúlt három évben sokan megismertek már a Dumaszínház tehetségkutatóján, a Fiatal Félőrültek Fesztiválján, most pedig a társulat tagja lettél. Hogyhogy most?

Magam sem tudom. Évek óta ez a cél lebegett a szemem előtt, nem is igen képzeltem el mást, mint hogy szeretnék bekerülni a társulatba. Azt hiszem, nem bíztam benne igazán, hogy sikerülhet. Aztán pár napja Litkai Gergő (a Dumaszínház főszerkesztője – A szerk.) felhívott és nagyon szűkszavúan annyit mondott, hogy csatlakozhatom a csapathoz, ha akarok. Éppen egy teraszon dohányoztam, amikor beszéltünk, letettem a telefont és három percig lefagyva álltam. Azon töprengtem, hogy ez most tényleg megtörtént, vagy csak képzelődtem. Először volt ilyen fura érzésem az életben, de most már azért lassan kezdem elhinni és persze nagyon örülök neki.

Mit gondolsz, mennyiben lesz más ezentúl a műsorra való felkészülésed?

A munkámon sokat nem változtat, hiszen eddig is próbáltam úgy írni a műsoromat, mintha egy profi csapat tagja lennék. Igyekeztem magamból a legtöbbet kihozni, és ebből ez után sem engedek. A feladat annyiban más, hogy meg kell állnom a helyem a nagy nevek között. Remek kihívás és bízom is magamban, de azért persze van bennem némi félsz is. A közönség persze ebből semmit sem érezhet majd.

Hogy érzed, kész előadóként érkezel, vagy majd ezek után alakul ki igazán a saját stílusod?

Keresem még az utamat, többféle stílusban próbálkozom. Belekapok mindenfélébe, de még nem kristályosodott ki az az irány, ami felé tartok, vagy tarthatok. Talán furán hangzik, de ez nálam tudatos döntés. Úgy vagyok vele, hogy az idő majd kiforrja, mit kell csinálnom, mi lesz az igazán Szobácsi-stílus. Ez a műfaj csak közönséggel működik, nemigen lehet kipróbálni az anyagokat, csak élesben. Egy ideig én is próbálgattam az új sztorikat a családomon, vagy a barátaimon, de aztán hamar abbahagytam, mert többször jártam úgy, hogy nekik nem tetszett, pár nappal később pedig ugyanazzal nyertem tehetségkutatót. A segítő szándék ellenére is el tudnak bizonytalanítani, és ha bizonytalan vagy magadban a színpadon, azt a közönség azonnal észreveszi. Valamennyi rutinom már van, kezdem érezni, mi az, ami működik és mi nem.

Miben nehezebb most elkezdeni – profi szinten – a stand-up comedyt, mint korábban?

Az emberek ingerküszöbe jóval magasabb, mint régen, ráadásul - a srácoknak köszönhetően - magasra került a léc, amit a kezdőknek meg kell ugrani. A közönség úgyis az ismert, népszerű előadókhoz hasonlít, és ha kevésbé tetszel, akkor hamar leírnak. Én is elég későn kezdtem, de aki manapság gondolkodik rajta, annak még sokkal több akadállyal kell számolnia.

Említetted, hogy évek óta szerettél volna bekerülni a társulatba. Most, hogy ez sikerült, mi a következő komolyabb célod?

Három éve ezért hajtok ezért és csak most döbbentem rá, hogy sosem gondoltam tovább a történetet. Mondhatni, az első célom egy új célt találni. Először is igyekszem beilleszkedni a társulatban, bár már elég régóta járok ide, úgyhogy szinte mindenkit ismerek. Tóth Eduval egy ideje együtt is dolgozunk a Két férfi egy eset című közös estünkön. Emellett körvonalazódik egy kísérleti előadás is, amit tavasz közepére tervezünk. Egy slam poetry bajnokság lesz, amiben híres slammerek, például Saiid (Akkezdet Phiai nevű hip-hop formáció egyik tagja – A szerk.) és két Dumaszínházas fellépő – Kiss Ádám és Tóth Edu – is versenyez majd a győzelemért. Ennek az estének leszek a műsorvezetője. Meg is jelölhetjük következő célnak, hogy ezt az estet szeretném sikerre vinni. A slam poetry egyébként most nagy divat, és sokban hasonlít a stand up-hoz. Kortárs költők állnak ki és mondják el a verseiket egymásnak, ezt pontozzák, és a végén valaki nyer. A közönség kopogással, lábdobogással jelzi, ha valaki nem tetszik neki.

Mit lehet tudni a Két férfi egy esetről?

Hosszú gondolkodás után Eduval úgy döntöttünk, hogy az est vezérelve a káosz lesz. Öt percenként váltjuk egymást, és mikor valaki átveszi a mikrofont, próbál rákötni arra a témára, amit a másik abbahagyott. Néha meglepően nehéz folytatni a történetet, ha Te amúgy másról akarsz beszélni. Egyébként Chalhoub Nidal is közreműködik vendégként, mint harmadik tag a Két férfi egy eset című előadásban, már csak ezért is roppant találó a cím. Első alkalommal még voltak fennakadások, de legutóbb már egész jól ment. Érdekes volt, és a közönségnek is tetszett nagyon. Úgy gondolom, ez az est remek lehetőség, hogy megtegyem a kezdő lépéseimet a Dumaszínházon belül.

/Koncz Csaba