Új találmányon töröm a fejem, a zselés akváriumon! Unom már, hogy a halakat nem lehet megnézni normálisan, mert túl gyorsan úsznak, vagy a kövek mögött bújkálnak, így arra a következtetésre jutottam, hogy zselébe kell őket tartani. Könnyebb a megfigyelésük és nem koppan a fejük az üvegen, ha véletlenül túl gyorsan úsznak. Mert ugye kinek hiányzik egy hal agyrászkódással? Még telehányja az akváriumot.

Azért pár dologra vigyázni kell. Ha a hal, bal oldalt lent van, akkor ne a jobb felső sarokba szórd a tápot, mert mire odaér, vagy éhen döglik, vagy a többi hal eleszi előle. Hagyjál neki időt, hogy átrágja magát a zselén. Aztán ott van az akvárium tisztítása. Itt egyszerűen csak kifordítod az asztalra és megáll a zselé. Vigyázni csak arra kell, nehogy fordítva rakd vissza, mert ott fekszik a sok nyomorult jószág hanyatt! Az milyen kibaszás már!? Minimum fél óra, amíg megfordulnak a nyomorultak. Meg az is hülyén néz ki, hogy felül van a kavics.

Persze, ha tovább gondolom, óriási lehetőségek vannak a technológiában! Idegesít a kutyád ugatása? Tartsd zselében! Sokkal csendesebb, a nyálát se csorgatja rád. Bár a labdát jóval később hozza vissza, viszont ennek fejében, ha elüti egy autó, simán túléli, sőt a zselé, az esőtől is védi. Innen már csak egy lépés a zseléállatkert, sőt a zselégenetika! Egy kutató ismerősöm keresztezte a zselét egy sertéssel. Azóta kocsonyát ellik. Ott nem disznóvágás van, hanem sertés szeletelés és kész a disznósajt. Hihetetlen, hogy hol tart a tudomány!