„Óóó, hát ez most nagyon jól esett – válaszolta Mogács Dániel erős iróniával a hangjában arra a kérdésemre, milyen volt a fogatos idegenvezetés, aminek tegnap ő volt a kapitánya – Remek volt a hangulat, jókat nevettünk, csodálatos italokat, ételeket kóstoltunk. Bor, sajt, tej, no, meg a pálinka, az valami fantasztikus volt. Kóstold meg, hoztunk egy kicsit.” Kezembe nyomta az üveget, belekortyoltam, valóban nagyon finom, selymes íz áradt szét bennem, bár nem mondom, hogy gyenge ital. „Viszont tökéletesen szétáztunk, mert változó intenzitással, de folyamatosan esett az eső” – komorodott el Dr. Mogács alteregója –Megyünk is átöltözni, mert így aztán végképp nem tudom, hogy fogok holnap fellépni.” Megértem. Nem erőltetem a beszélgetést, nem venném a lelkemre, ha péntek este miattam nem tudna színpadra állni, így inkább elengedem őt és kedves barátnőjét.

Az előbbi rövid eszmecserére a fesztiválsátor mellett került sor, szakadó esőben, ami később még tovább erősödött. A nézőtéren kicsit sűrűbben kellett ülni, hogy mindenki feje felett legyen fedél, de néhányan még így is a családi esernyővel tudták távol tartani a vízfüggönyt, ami lényegében egész este ráborult a tájra. „Annak viszont örülök, hogy legalább a tegnapi focimeccs alatt verőfényes napsütés volt” – mondta Litkai Gergely, majd elindult a színpadra, hiszen ő volt az este első fellépője. A szinte vízen járva érkezett humor-rajongók minden egyes poénért hálásak voltak, a víz kapcsán felmerült Rudas Fürdőben átélt kaland különösen nagy sikert aratott.

Gergő után Pataki Balázs érkezett, aki előbb megidézte a Japán kalandokat, sort kerített némi szójátékra, végül adott egy kis ízelítőt egy ikergyermekes család mindennapjaiból. Természetesen előkerült a „kicsi gitár”, az ukulele is, és zárásként egy igencsak speciális altatódalt hallhattunk, nem véletlenül díjazta a közönség vastapssal, mielőtt tartottunk egy kis szünetet. A vizes levegőzés után Beliczai Balázs érkezett, bár ebben több rajongó is igyekezett megakadályozni, aláírások, közös fényképek kedvéért. A pár perc csúszás után aztán Balázs bőségesen kárpótolta a nézőket, nagy sikert aratva műsorával.

Az est utolsó fellépője, a nemrégiben Karinthy-gyűrűvel kitüntetett Hadházi László volt, aki nem csak a közönség kegyeiért küzdött, hanem az időjárással is, mivel ekkor szakadt le az ég igazán. Annyira verte a sátor tetejét, hogy a hangosítás ellenére is kiabálnia kellett. Szerencsére Laciban van hang rendesen, úgyhogy ez nem okozott neki gondot, ráadásul a kivételes hangterjedelmét mozgásszínházzal is ki tudta egészíteni, egy pillanatra nem állt meg, folyamatosan bejárta a teret, egész lényével adva elő a történeteket. Az eredmény persze itt is siker.

Vidám és vizes előadáson voltunk túl, és bár mindenki tudta, hogy hazafelé ronggyá fog ázni, mégis elégedetten indultak el. Egy középkorú, bajszos úr tette fel a koronát a csütörtökre, amikor – tudtán kívül – idézte Mogács Dániel pár órával korábbi észrevételét: „Ez nagyon jól esett!”