Az első őszi tehetségkutató csupán kedélyes bemelegítés volt a hétfő estihez képest. Felpörgött Félőrültek, lelkes, de szigorú közönség, váratlan sikerek és sikertelenségek, régi motorosok és szárnyukat bontogató naposcsibék. Ahogy Csenki Attila, az est műsorvezetője fogalmazott: „Volt itt minden, de jó kis este volt.”

Egy tudósító élete nem mindig könnyű. Egy pár soros írásban meglehetősen nehéz visszaadni a tehetségkutató humorest hangulatát, történéseit, a fellépők érzéseit, tapasztalatait, vagy éppen a közönség véleményét. Tovább nehezíti a dolgot, ha a riporter egyéb elfoglaltságok okán nem tudott ott lenni a helyszínen. Velem most ez történt, de sebaj, hiszen a műsorvezető ott volt, így tőle minden lényeges információt megtudtam.

Többek között azt, hogy a Godot Dumaszínház szinte tele volt, vagyis a mostani tizenöt fellépőre egész sokan voltak kíváncsiak. Attila a szünetben nem véletlenül érdeklődött néhány fiatalnál, miért is jöttek el, van-e ismerős a Félőrültek között. „Nincs ismerős, de szeretünk új arcokat felfedezni. Ha közülük valaki később országos hírnevet szerez, elmondhatjuk majd, hogy mi ott voltunk az első lépéseknél. Meg hát ezek Félőrültek, sőt némelyik egészen annak tűnik.”

Az este folyamán egyébként minden jelenlévő nagy dózisban kapott a jellegzetes Csenki-humorból, amit Attila humorista kollégái barátságosan csak csenkizmusként emlegetnek. Kérdésemre, hogy milyen témák kerültek nála szóba, a műsorvezető talányosan annyit mondott: „Beszéltem a frankhitel és a kozmetikus hasonlóságáról, a szeptember 11.-i eseményekről és a megemlékezésekről, illetve természetesen a gyermekemről.” Kíváncsi voltam persze, hogy milyen hasonlóság lehet a hitel és a kozmetikus között, de végül nem árulta el, mondván, ott kellett volna lennem, akkor hallottam volna…No, mindegy.

Rutinos blog olvasók már tudják, hogy a nézőknek ezeken az estéken persze nagyobb szerep jut, mint csupán nevetni és tapsolni. Piros lapokat – szám szerint ötöt – kap a nagyérdemű, és ha valaki nem tetszik, két perc után, de még öt előtt lehet ítélkezni velük. Az a fellépő, aki három lapot kapott, mehet haza, de legalábbis a színpadról távoznia kell. Hétfő este az interaktív zsűri tizenegy fiatalt le is intett. „Együttműködő, szigorú közönség volt, ez kétségtelen, talán bizonyos esetekben kicsit szőrösebb is volt a szívük, mint kellett volna” – teszi hozzá Attila – „Személy szerint én még hagytam volna kicsit kibontakozni Németh Dorottyát és Chalub Nidalt, de az ítészek ma máshogy döntöttek.”

A lendületben lévő piros lapoknak köszönhetően végül mindössze négyen kerültek a döntőbe, ahol ismét két-két percig beszélhettek.

Az este és a ráadás kezdő embere Szendrői Zsófi volt, aki már szerteágazó Félőrült tapasztalatokkal rendelkezik, nem beszélve a nyári OTP Mikrofonpróba című stand up tehetségkutatóról, amit nemes egyszerűséggel megnyert. Most is rutinosan, a lámpaláz legkisebb jele nélkül nevettetett.

A hölgy után egy gitáros, vidám arcú srác érkezett, Gimpel Tamás személyében, aki egy igazi pozitív, „örökmosoly fej”, nagyon pozitív figura. Egy számot játszott, de ügyesen csavarta hozzá a szöveget is. Hozzáértők szerint a dalszöveg még mehetne az ütősebb, abszurd irányba, de kezdésnek így is elég erős volt, remélhetőleg még találkozunk vele.

A harmadik döntős szintén nem ezen a hétfőn volt először a színpadon, hiszen Porkoláb Tamás nyert már Félőrülteket. Látványos fejlődés az övé, sokat javult az előadásmódja, kevésbé hadar. Természetesen ezt nem én állítom róla, hanem szintén a műsorvezető, akinek nyilván nagyobb szakmai tapasztalata van a stand up comedy terén, mint mondjuk az egyszeri sajtósnak.

A sort Geiger Tamás, a kétgyermekes, megfontolt apuka zárta, aki kifejezetten jó poénokkal készült, de valamivel még lehetne keményebb. Nyilván tud még fejlődni, és ha akar, akkor a következő alkalmakkor ezt bizonyíthatja is.

A műsor végén most is, mint mindig titkos szavazással dőlt el az első hely sorsa, a nézők közül pedig ez alkalommal Porkoláb Tamást érezték a legjobbnak. A győztesnek ez úton is gratulálunk!