Szeptember elején indult játékunkban havonta keressük A hónap humoristáját. Szavazni egyszerűen, egy Facebook-alkalmazáson keresztül lehet. A győztes egy teljes hónapig viseli a kitüntető címet, de további 11 hónapon keresztül nem lehet rá szavazni.

A második hónap is eltelt, mióta elindult a szavazás, megvan tehát az új kedvenc. Októberben a Facebook-on szavazók többsége Rekop Györgyöt választotta „a hónap humoristájának”. Gyuri – bár aktívan igyekezett megszerezni a rajongók támogatását – sokáig nem hitte igazán, hogy esélye lehet a kitüntető cím elnyerésére. Mégis sikerült.

2012 októberében A hónap humoristája:

Rekop György

A hivatalos értesítés utáni első pillanatok hitetlenkedését Gyuriban a végtelen boldogság érzése váltotta fel. Az eufórikus pillanatokat szakította meg a telefonhívásom, így rövid beszélgetésünket a Kedves Olvasó próbálja meg az ifjú humorista határtalan jókedvével együtt elképzelni!

Mit jelent számodra a hónap humoristájának lenni?

Ez egy óriási dolog, hiszen eddig semmilyen díjat sem nyertem. Borzasztóan boldog vagyok, óriási megtiszteltetés és egyértelműen a munkám elismerésének tekintem. Valahol váratlan is, mert olyan, mintha a West Ham United nyerné a Premier League-t. Úgy gondoltam, semmi esélyem nincs a többiekkel szemben, és most kiderült, hogy mégis.

Ennyit számítanak az elismerések?

Nyilván a legnagyobb elismerés, amikor élőben a közönség tapsol, nevet, erről szól ez az egész. Ugyanakkor az a meglátásom, hogy nem csak a világunk kezd kettészakadni egy virtuális és egy valós világra, de az is, amit csinálunk és azok is, akik ezt figyelemmel kísérik. Tisztában kell lenni vele, hogy az emberek nagy része kizárólag a tévén és az interneten keresztül találkozik velünk, mert nem jön el a Dumaszínházba. Ők a virtuális térben rajonganak ezért a műfajért, illetve bizonyos fellépőkért. A hús-vér emberekből álló, de mégis „virtuális közönséget” is ki kell szolgálni, akik csak Facebook-on követnek minket. Azért figyelik az oldaladat, hogy minden nap találjanak rajta valami tartalmat, humoros, vicces dolgot. A szavazás erre is egy jó visszajelzés számomra.

Mennyiben számítasz magasabb elvárásokra ezek után a rajongóktól?

Nem tudom mennyiben lesz nagyobb elvárás, de az biztos, hogy továbbra is hozom magamat, mindig lehet számítani a Rekop-minőségre. A „hónap humoristája” címnek örülök, jól esik, de nem fogom magam ajnározni. Visszatetszést is keltene, és nem is lenne szerencsés. Már most is megkaptam néhány kommentelőtől, hogy csak az intenzív kampányom miatt nyertem. Fura dolog ez. Kiraktam egy-egy vicces tartalmat, belinkeltem, hogy egyébként lehet szavazni és valószínűleg ezek a poénok tetszettek az embereknek. Persze - ahogy a nagypolitika is mondja – senki kezét nem fogtam a szavazófülkében, ott bárkire lehetett volna kattintani. Az oldalamnak mégis volt olyan forgalma, hogy a maréknyi hét-, nyolcezer ember annyi szavazatot hozzon nekem, amivel magam mögé utasíthattam hatalmas neveket. A többség persze nem bánta, a kollégák közül is sokan gratuláltak már, ami szintén csodálatos élmény.

Mik a jövőbeni terveid a színpadon?

A legfontosabb most, hogy szeretnék egy közös estet a kiváló sportriporterrel, Horti Gáborral. Sokan kedvelik az ő közvetítéseit, szellemes, vicces figura, akivel nagyon egy hullámhosszon vagyunk. Egy humoros, tematikus estet akarunk felépíteni a sport témakörében. Litkai Gergő és a Dumaszínház is jó ötletnek tartja, minden segítséget megkapunk, mi pedig Gáborral nagyon hiszünk benne. Ez nekem is egy merőben új dolog, hiszen itt nem csak stand-up lesz, hanem különböző blokkok, jelenetek, bejátszások.

Eltekintve a díjtól, kinek vagy hálás azért, amit eddig humoristaként elértél?

Egyértelműen Litkai Gergőnek. Ő emelt be a társulatba a Fiatal Félőrültek Fesztiváljáról. Megadta nekem a lehetőséget, amivel – tiszta lelkiismerettel tudom mondani – tudtam is élni. A mai napig is ellát a tanácsaival és ő az az ember, akinek fenntartás és kétség nélkül minden szavát el is fogadom. Sose volt még olyan, hogy Gergő rosszat mondott volna. Amikor beléptem a társulatba, fogalmam sem volt, mire számíthatok, annál is inkább, mert én a Félőrültekre is csak brahiból, magam szórakoztatására mentem le. Gergő látott bennem fantáziát, azóta meg ez lett az életem. Rendkívül boldog embernek tartom magam, hiszen az a munkám, amit imádok csinálni.

/Koncz Csaba