Kedves online ügyfelünk!

Megdöbbentő online akcióval kedveskedünk Önnek. Nincs más dolga, mint a dumaszinhaz.jegy.hu oldalon jegyet vásárolni a lenti előadásokra és beírni a tavasz01 promókódot, és máris 20% kedvezményt kap. Spóroljon a jegyen, ne költsön a méregdrága benzinre, vagy ne gyulladjon ki, miközben metróval a jegypénztárunkhoz tart! Csak egy katt és néhány klikk, és máris megvan a várva várt Dumaszínház jegy. Az egyszeri akciónk jövő héten folytatódik újabb előadásokkal, ezzel az egyszeri jelzőt mintegy hiteltelenítve.

Az előadások amelyekre érvényes a promóciós kód:

Benk Dénes, Janklovics Péter, Kormos Anett, Kovács András Péter

2012.03.20 | 19:30
Budapest New Orleans Badár Sándor, Csenki Attila, Kovács András Péter, Mogács Dániel, Szomszédnéni Produkciós Iroda

New Material Night - Új anyagok estje
Bács Miklós, Dombóvári István, Felméri Péter, Hajdú Balázs, Kertész Ricsi, Lorán Barnabás, Pataki Balázs2012.03.27 |19:30
Budapest New OrleansAranyosi Péter, Badár Sándor, Dombóvári István, Mogács Dániel

2012.03.30 | 19:30
Budapest New Orleans Hajdú Balázs, Tóth Edu, Bödőcs Tibor

Kedves Dumaszínház rajongók és sima humorkedvelők!

Itt a tavasz, csábít a természet, ezért mi is kénytelenek vagyunk csábító ajánlattal előállni a jó levegő kompenzálására. Március 2. és március 14. között a Godot jegypénztárában (Budapest VII.ker., Madách út 8.) megvásárolt minden öt jegy után, a 10% kedvezményen kívül egy A Föld 99 legkevésbé ismert csodája könyvet adunk. A zseniális alkotás rövid ismertetője elérhető itt: http://szotar.sztaki.hu/docs/a_fold_kilencvenkilenc_99_legkevesbe_ismert_csodaja.html.

Húsvétra négy ajándék árából így egy ötödik is belefér, míg tíz ajándék árából tizenkettő embert tehetünk boldoggá. Számoljon utána, mennyire megdöbbentően jól jár ezzel! (Az akció nem érvényes az online vagy cikkben megadotttól eltérő helyen vásárolt jegyekre!)

Ünnepi évforduló, nemzetközi nőnap, kulturális kavalkád. Mindez egy helyen, a Godot Dumaszínházban. A Stand up Express zajos sikerrel ünnepelte első születésnapját. Andrea Andrassy magyar nyelvtörővel érkezett, Dana Alexander maga az önirónia jelképe, Tóth Edu pedig még riporternek is felcsapott. Élmény dús este volt.

Napra pontosan egy évvel az után, hogy először köszöntötte a magyar – és itt élő külföldi – közönségét a Stand up Express szlovén szervezője, a maga is kiváló humorista, Andrej „Tesky” Tezak, most ismét ő kért szót elsőnek. Az érzelgős nosztalgiára, vagy az egy évet értékelő számvetésre nem volt szükség. Éppen elég volt látni, hogy – talán most először – színültig telt a Godot Dumaszínház, pedig az előadás végig angolul zajlott. Kivéve, amikor Andrea Andrassy beszélt kicsit magyarul is.

Nehéz lenne kiemelni egy-egy jellemző momentumot, hiszen annyi minden történt ez alatt a három óra alatt. Tóth Edu, a magyar színekben induló fiatal humorista bebizonyította, hogy szerethető esetlensége nem csak anyanyelvén, hanem angolul is elbűvöli a közönséget. Az amerikai lánycsapatból például nevetés, sikoltozás, és szinte minden létező hanghatás kiszakadt. Férfiakra jellemző irigységgel hallgattam például, amikor Edu sikerének egyik fontos összetevőjét éppen a leghangosabb leányzó sikkantotta a levegőbe: „He is so cute!” Kész. Edu győzött.

Persze itt még nem volt megállás. Andrea Andrassy érkezett. Törékeny, vékony kis alkata, görbe testtartása és trendi, de mégis SZTK-keretesre hajazó szemüvege alapján többen gondolhatták, itt semmi jóra nem lehet számítani. Aztán kiderült, ez csupán álca. Illetve nem is álca, inkább taktika. Andrea ugyanis kiváló dramaturgiai érzékkel rombolta le az első benyomást, hogy aztán csakhamar olyan tabutémákat érintsen, mint a pornó és a férfiak viszonya, a női lélek kiszámíthatatlansága menstruáció idején és azon túl, vagy, hogy milyen magyar szöveggel lehet Budapesten ingyen közlekedni. A szerencsétlen külső mögé bujtatott női Woody Allen-stílus nagyot ütött, és mint a rút kiskacsa történetében, a végén már ő sem tűnt sajnálatra méltónak. Kiváló bizonyíték arra, milyen leleményesen lehet az „eszköztelen műfajban” mégiscsak megtalálni az eszközt.

Edu, aki rá jellemző módon a színpadon kívül is hatalmas üzemi hőmérsékleten működik, mikrofont ragadott és a szünetben interjúra kérte az ifjú horvát hölgyet.

Kedves Vendégeink! Városnéző túránk következő állomásaként engedjék meg, hogy bemutassak egy helyi nevezetességet! Ez a kis üzlet maga a misztikum. Ma nyitott ki először, mégis számtalan generáció tapasztalata gyűlt benne össze. A tulajdonos-üzletvezető évszázados bölcsességgel megáldott, kortalan, különös szerzet. Átható tekintete szinte a fejünkbe lát, közvetlenül gondolatainkba hatol és mindig éppen azt a portékát ajánlja, amire szükségünk van. Dombi. Így hívják őt. Jöjjenek, körbevezetem Önöket itt, a Hülyeségek kicsiny boltjában!

Tessék, csak tessék, jöjjenek! Rendhagyó módon most a hátsó ajtón lépünk az üzletbe, mivel még van pár percünk nyitásig. A bolt dolgozói ilyenkor mindig megbeszélik, mi mindent szeretnének ma eladni. Dombi ugyanis nem egyedül dolgozik. Vidáman beszélgetnek, felveszik a munkaruhát, és még az utolsó pillanatokban is új áru érkezik. Látják? Ketten már pakolnak is a polcokra. Ott középen a tulajdonos, aki most erre fordul:

- Mindenféle hülyeség van régről, de akad olyan is, amit még most, nyitás előtt lecserélünk. Nekünk a vásárló mindennél fontosabb. – Hiába, vérbeli kereskedő…

Hagyjuk is őket, hiszen mindjárt nyitás, a régi épület folyosóin végighaladva be is léphetünk az üzlettérbe. Kívülről kicsinek tűnik, de nézzék csak, belül milyen tágas! És úgy látom mások is kíváncsiak a nyitásra, tele a bolt érdeklődőkkel. No, már itt is van Dombi! Köszönti a vásárlókat!

Tudom, vannak a csoportban olyanok, akik nem értenek a nyelvünkön, nekik elmondom, miről beszél az üzletvezető! Most éppen arról, hogy ez egy bolt ugyan, és reméli, minden érdeklődő vevő lesz az árura. És számtalan ajándékot hozott ma, ezek mind ingyen vannak. Igen, ez tényleg fura, de mondtam, nem mindennapi hely. És már kezdi is osztogatni. Régi, családi recept alapján készült finomságok, népművészeti érdekességek, nagyvárosi és faluhelyen megszokott kivitelben, sőt, tudományos igénnyel kimunkált darabok is előkerülnek a polcokról. Van itt, kérem minden, mint a jó boltban – hisz’ ez is az –, vegyék csak el bátran, Dombi szívesen adja!

A védjeggyé vált mosolygós bajusz mögötti örökifjú humorista nevét a Maksa Híradó, a Maksavízió, és a Szeszélyes Évszakok révén éppúgy ismeri a közönség, mint a Rádiókabaréból, a Dumaszínház társulatából vagy éppen a Comedy Central bemutatja című tévéműsorból. Azon kevesek egyike, aki évtizedek óta töretlen népszerűséggel űzi hivatását. Az ünnepelt úgy döntött, megajándékozza a nagyérdeműt és egy kedves, humoros, színpadi műsorral jelentkezik. Két nappal a jeles dátum előtt, február 14-én este a Mikroszkóp Színpadon vette fel a stáb a Rádiókabaré következő két adását, Maksa 50. címmel. A jeles nap főszereplőjével, percekkel kezdés előtt beszélgettem.

(Az estről készült élménybeszámoló a Mikroszkóp Színpad blogján olvasható. http://mikroszkopszinpad.blog.hu/)

Születésnapod alkalmából megajándékozod a Mikroszkóp Színpad közönségét és a Rádiókabaré hallgatóit egy vidám műsorral. Néhány perccel az előadás előtt milyen gondolatok kavarognak benned?

Fura módon nem izgulok, inkább várakozás van bennem. Elég régen léptem itt fel, akkor is egy más jellegű műsorral, amit nagyon szerettem. Jó is lenne egyszer ide visszacsempészni. Hofi-szerű próbálkozás volt, ahol egyedül vagyok ugyan a színpadon, de van díszlet, jelmez, kellékek. A közönség nagyon szerette. Ma este egy „sima” stand-up lesz, vendégekkel. Rólam, az életemről szól, önző módon. Burszán Vera kérdez, mint riporter, én pedig igyekszem szórakoztató módon válaszolni.

Mindenki másképp éli meg az 50. születésnapját, egyesek végtelen szomorúságot éreznek, mások örülnek, hogy eddig is eljutottak. Te hogyan viszonyulsz ehhez a naphoz?

Kettősség van bennem. Büszke vagyok magamra, hogy sikerült ilyen sokáig elállni ezen a pályán. Nem volt mindig ilyen hideg ez a spejz, hogy az ember sokáig tartósítsa magát benne. Úgy érzem, ez a fajta pártatlan, őszinte, egyenes, közvetlen asszociációkra épülő humor mindig is utat talált az emberekhez, és ez remek visszaigazolása a munkámnak. Manapság is sokan hiányolnak a tévéből, és emlegetik a Maksa Híradót, Maksavíziót, Szeszélyes Évszakokat.

Másfelől viszont nem tudom, mennyi van hátra nekem, illetve az általam képviselt humornak. Meddig van még igény arra a típusú szórakoztatásra, ami korábban lételeme volt a magyar embereknek? Természetes, hogy ha családi költségvetésben csökkenteni kell a kiadásokat, azt először a kulturális vonal, a szórakozásra szánt keret sínyli meg, ez így működik, de valahogy azért csak tovább kellene örökíteni a humorérzéket. Ez foglalkoztat, talán a kelleténél is jobban.

Tóth Edu és a felkötnivaló nadrág - népmesei stílusban valahogy így hangozna a cím. Miért? Mert ennek a pergő nyelvű fiatalembernek nem lesz könnyű dolga következő Stand-up Express-en. Angolul kell nagyon viccesnek lennie. Két nővel is meggyűlik majd a baja. Egyikük igazi sztár-komika a tengerentúlon, tévéműsorral és rengeteg rajongóval. A másik pedig szinte visszatérő vendég. Nem elég, hogy magyaros neve van, lényegében vele indult a Stand-up Express. Hajrá, Edu! Szorítunk Neked!

A nemzetközi humor tavaly februárban tört be Budapestre, amikor első alkalommal szállhattunk fel a Stand-up Express-re. Napra pontosan egy évvel később, 2012. február 22-én a már hagyományos, angol nyelvű előadássorozat keretén belül egy valóban különleges előadással ünnepelhetünk. A fáradhatatlan szlovén humorista, konferanszié és stand-up aktivista, Andrej „Tesky” Tezak szervező munkájának hála Tóth Edu két csinos és tehetséges fellépő társat kap maga mellé.

Andrea Andrassy volt a meglepetés-vendég az első Stand-up Express alkalmával. „A horvát hölgy percek alatt alapozta meg a hangulatot teremteni, pedig meglehetősen sikamlós témához nyúlt. A férfi-nő kapcsolat hálószobatitkait, a párok egyéni-, és társas problémáit, és az embereket vezérlő állatias ösztönök kockázatait és mellékhatásait dolgozta fel, amit a nézők feszengés helyett hangos nevetéssel és lelkes tapssal jutalmaztak. Külön dicséretet érdemel a művésznő tisztelgése a magyar nyelv előtt, egy rövid felolvasással.” – írtuk róla akkor, és semmi okunk azt hinni, hogy ez alkalommal másképp lenne.

Az est igazi szenzációja – és egyben első számú fellépője – viszont Dana Alexander. Kanada egyik legnagyobb sztár-humoristájáról van szó, aki „a férfiak uralta stand up comedy világában” is kiemelkedő tud lenni. Stílusa egyszerre szókimondó, könnyed és tiszteletlen. Műsoraiban kendőzetlenül beszéli ki magánéleti problémáit, a meleg barátait és az őrült jamaikai családját, de nem kerüli a globális, vagy éppen társadalmi kérdéseket sem. Mindezt persze egyedi perspektívából, finom nőiességgel teszi, miközben felsejlik elképesztő műveltsége is. Ízelítő és kedvcsináló gyanánt két rövid videó Dana Alexanderről:

Halifax Humorfesztivál, 2010

Mire fordítsam adóm 1%-át? – merül fel minden a kérdés minden év elején a rendes és rendetlen adózókban. A döntés pedig nehezebb, mint gondolnánk. Jótékonyság? Kultúra? Szórakozás? Tehetségkutatás? Intézményfejlesztés? A lehetőségek száma évről évre több. Szerencsére idén először nem kell álmatlan éjszakákon át, egyre karikásabb szemmel kutatni az interneten a jó megoldást. Egyszerűen támogassa a nevetést ezzel az 1%-al!

A DNS Dumaszínház Kulturális Közhasznú Egyesületnek felajánlott adószázalékokkal a Duma Corvinon hamarosan megnyíló új Dumaszínház működését segíti elő. Az európai színvonalat képviselő intézményben nem csupán a stand up comedy hazai fejlődését szeretnénk biztosítani, de munkánkkal szeretnénk új korszakot nyitni a magyar humorban.

Mit értünk ez alatt?

• Egyre több speciális, kísérleti előadást tartunk (Dumakoncert, Dumamaraton, Dumajam, stb.).
• Gyermek-, és bábkabaréval nyitunk a legfiatalabbak és a családok közös élményei felé.
• Támogatjuk a hazai stand-up tehetségek felemelkedését, kibontakozását.
• Folytatjuk a tehetségkutatást (Fiatal Félőrültek Fesztiválja).
• Nemzetközi produkciók keretében hozzuk Budapestre a műfaj külföldi nagyjait (Hunglish, Stand-up Express)
• Önálló és páros esteken adunk teret a már ismert, és kedvelt előadóknak, vendégművészeknek.
• Felélesztjük a régi kabaréhagyományokat, a kor szellemének megfelelően.
• Jótékonysági humoresteken igyekszünk segíteni ott, ahol a nevetés orvosságnak már kevés.

Arra törekszünk, hogy minél többféleképpen legyen lehetőségük a felszabadult nevetésre, az igazi kikapcsolódásra, egyedül, párban, vagy akár együtt az egész család.

Vegyen részt Ön is a magyar humor fejlesztésében!

Az 1% felajánlásához szükséges adatok:

DNS Dumaszínház Kulturális Egyesület

(Székhely: 1094 Budapest, Viola utca 48. fsz. 10.)

Adószám: 18161234-2-43

Nyilvántartási szám: 7855

Felajánlását köszönjük! Találkozunk áprilistól a Duma Corvin Dumaszínházban!

A medvék nem jöttek még ki a barlangjukból. Be kellett hozzájuk menni. Mi pedig mentünk. Többen is, tele volt a barlang. A téli álom viszont csak hiedelem. Ezek a medvék nem aludtak. Egy hunyást sem. Elemükben voltak, szövegeltek feszt, és persze nevettek, nevettettek. Egyébként békések, de azért a ragadozó vér bennük van. Ha közel kerülsz hozzájuk, a károdra is elsülhet pár poén. Velem is így volt. Beléptem a fő-medveszállásra és máris megkaptam a magamét Nagymedvétől, Kismedvétől és az igazi Maciarctól. Meglepett arckifejezésemet látva pedig csak annyit mondtak: „Bocs”

Elöljáróban annyit mindenképpen tudni kell, hogy Szupkay Viktor maga Maciarc. Személyesen. Hogy miért kapta ezt a becenevet, miért lett ő Maciarc? Nos, ezt lehetne hosszan mesélni, részletezni, elemezni, megemlítve a Macisztikai Tanszéket, Maci Lacit, Micimackót, Balut, esetleg a Tévé Macit, de valójában csak meg kell nézni Viktor fényképét. Nincs több kérdés.

Történt tehát, hogy Maciarc egy szép napon, amikor végül is semmi más dolga nem akadt, kigondolta, milyen jó is lenne egy közös humorest két, hasonlósan mackós kollegával, baráttal. Egyébként, amikor erről kérdeztem, csak annyit mondott: „Tiszteletbeli Maciarccá fogadtam két kedves barátomat, akik száz kiló környékén, meglehetősen mackós benyomást keltenek, így állt össze a medve-csapat, Hadházi Lászlóval és Aranyosi Péterrel.” A műsorvezetést a tapasztalt tengeri medvék egy ifjú bocsra, Rekop Györgyre bízták, így igazán egyedi élményben lehetett részük azoknak, akik eljöttek a Maciarcok éjszakájára.

Tudjátok, mi lehet rosszabb a péntek 13-nál? A HÉTFŐ 13. A ritka csillagászati, asztrológiai és naptárszerkesztési jelenségre sokkal ritkábban figyelünk fel, mint ahányszor előfordul. A jövő héten viszont éppen ilyen nappal indul a hét.

Mire lehet számítani?

A Babonás Hétfőn – ahogy ezt a napot több középkori lantművész is nevezte egy-egy átmulatott vasárnap éjszaka után, borgőzös kábulatában – rendkívül sok veszély leselkedik ránk. A korán kelők fekete karikákat találhatnak a szemük alatt, miközben holtsápadt, rongyos idegenek, vérfagyasztó nevetése hasítja ketté a kihalt, hajnali buszmegálló csendjét a Piros 7-es belvárosi vonalán. Váratlanul falnak támasztott festőlétra alatt haladhatunk át, miközben zsebünkből kirántott piperetükrünk egy éppen előttünk, keresztben átszaladó fekete macskára esik. Feleségünk önkívületi állapotban fogja meg és szakítja le a megdöbbent, de később mégis felettébb boldog kéményseprő gombját, miközben mi a munkahelyünkön állunk a főnöki iroda szőnyegének szélén. Talán még ki is rúgnak.

Leszakadhat még a táskán pántja, letörhet a kilincs, kezünkben maradhat a postaláda ajtaja, így nem tanácsos megrángatni a gyerek fülét – még nevelési célzattal sem –, viszont kezdeményezhetünk kézfogást egy-egy régi haragosunkkal.

Kitörhetnek a vulkánok. Jöhet cunami. Felemelhetik a távfűtés árát azonnali hatállyal. Hirtelen előkerülhet egy még újabb maja naptár, ami szerint 2012. február 13. az utolsó nap. Megnyílhat az első balatoni Hummer-kölcsönző, Akarattya mellett.

Nem sorolom. Sok tragikus esemény jöhet ezen a napon…

Mit tehetünk?

Hajdú Balázs számot vetett az életével. Na, jó, ez mondjuk túlzás és nagyon hatásvadász bevezető mondat… Ráadásul nem is igaz.

Rendben, kezdjük újra.

Hajdú Balázs összegezte a múlt évet. Nem, nem, nem. Ez sem jó, hiszen nem csak ebből állt a múlt éve. Meg nem is erről van szó. Oké, próbáljuk meg újra.

A szentesi humor-maffiózó most a rádióban garázdálkodott. Hmm. Ebből annyi igaz, hogy a rádióról van szó. Pontosabban a Rádiókabaréról. Illetve Balázsról a rádióban. Illetve a műsoráról, amit a kabaréban adott. Jól van, rendezzük a gondolatainkat és fussunk neki még egyszer!

Hajdú Balázs a Rádiókabaréban. Greatest Hits – A válogatás. Ez most megint olyan, mintha valami kezdő marketing-fakultás kezdő foglalkozásán írta volna egy lelkes mazsola. Minek ez a reklám-maszlag? Nem megy ez ma…

Végül is arról van szó, hogy Hajdú Balázs rendszeresen szerepel a Rádiókabaréban, és most készített egy válogatást az eddigi legsikeresebb műsoraiból. Nektek. Kedveskedni akart egy kis vidám összeállítással, hogy jól érezzétek magatokat a munkahelyen, iskolában, vagy otthon. Kint úgyis hűvös van. Vagy meleg. Esetleg hóesés, olvadás, fagy, szóval mindenképpen jól jön egy pohár valami és mellé tizenkét perc Hajdú-humor.

Fogadjátok szeretettel! Balázstól, Nektek.

Nem is írok inkább semmit, mert a lényeget már tudjátok…

Mire tanította Felméri Pétert a Három ufó? Írni és rajzolni. Utóbbit annyira megszerette, hogy már beszéd közben sem tudja abbahagyni. Beszél és rajzol. Gondolkodik és rajzol. Rajzol és rajzol. Otthon, itthon, családi körben, az utcán, a kávézóban, az önálló esten. Ja, mert az is volt neki a Godot Dumaszínházban pár napja. Felméri Péter első önálló estje. LOL. Na, de mégis mi az a LOL?

„A LOL az internetes  szlengben használt kifejezés, az angol laughing out loud (magyarul hangosan felnevetni) rövidítése (egy másik értelmezésben: lot of laugh, vagyis ~ hosszas röhögés).” – olvashatjuk a Wikipédián.

Bevallom sokáig nem tudtam, mit jelent ez a három betű, ami az internetes fórumokon, közösségi oldalak üzenő falain, majd ez idő múlva szinte a virtuális – és valós –világ oly’ sok szegletében visszaköszönt. Később már annyira természetesen használta mindenki, hogy egyszerűen nem mertem megkérdezni, mi ez, mert attól féltem, ciki lenne. Végül, amikor családom egyik – jócskán ötven év feletti – tagja is könnyed természetességgel mondta ki a látszólag tökéletesen értelmetlen betűszót, akkor elhatároztam, pótolom a hiányosságot.

Az éj leple alatt, úgy, hogy senki ne lásson, titokban kerestem rá a világhálón. A kereső 0,25 másodperc alatt adta meg a választ erre a kérdésre. Megnyugodtam. Most már értem a fiatalos szlenget…

Magabiztosan, a TUDÁS birtokában lépkedtem a Godot Dumaszínház felé. Büszke voltam rá, hogy – mint valami bennfentes – értem Felméri Péter első önálló estjének a címét. LOL. Ráadásul egy stand up előadás esetében ez a cím, úgyis, mint ars poetica, jó ómen.

A kávézóba belépve az is egyértelművé vált, hogy ezt a viszonylag egyszerűen kódolt üzenetet egész sokan értették. Minden hely foglalt volt, teltház várta a fiatal kolozsvári humoristát és a beígért „hangos-, hosszú nevetéseket”. Nem hiába.

Szigorú közönség, magasba lendülő piros lapok, hármas holtverseny. Valahogy így lehetne vázlatosan leírni a hétfő esti tehetségkutatót, ami visszatérő arcokat és teljesen kezdőket is a színpad közelébe hozott. Minden szempontból izgalmas este volt.

A hónap és egyben az év második Félőrült Fesztiválja a már hagyományos menetrend szerint kezdődött. Megérkezett a közönség, befutottak a Fiatal és nem annyira Fiatal versenyzők is, Felméri Péter, az est műsorvezetője pedig csőre töltötte a piros lapokat, amiknek – mint mindig – ezen az estén is fontos szerepe volt.

Minden a megszokott rendben zajlott, bár számomra úgy tűnt, mintha egy teljesen új világban lennék. Miért? Mert ez alkalommal – életemben másodszor – én is kipróbáltam magam a színpadon. Tudósítóként nem szeretném, és nem is fogom a saját teljesítményemet minősíteni, így tényszerűen, harmadik személyben beszélek magamról, legfeljebb a végén térek ki pár gondolat erejéig a privát élményeimre.

Péter a szabályok ismertetése után meg is kezdte az estét, igyekezett hangulatba hozni a közönséget. Egy rövid kézfeltartás után kiderült, néhányan már nem először járnak tehetségkutatón. Az est nevét meghazudtolva az első fellépő Vígh Sándor a szenior-fiatal Félőrültek közé tarozott. Tiszteletre méltó részéről, hogy enyhén őszülő bajusszal, a fogorvostól érkezve, bevállalta az egyébként mindig nagyon nehéz elsőséget. Lelkesedését a publikum tapssal, produkcióját viszont három piros lappal értékelték.

A második fellépő, Hegedűs Péter is hasonlóan járt, de a kezdeti szigor egy időre enyhülni látszott, amikor a következőkben egymás után három fellépő is tovább jutott. Sebe Tamás, Turbucz Áron és Földi Tibor teljesítménye mindenképpen figyelemre méltó volt, hiszen ők még a tehetségkutatók keretein belül is kezdőnek számítottak, egy-két fellépéssel a hátuk mögött. Sőt, Tibor debütálása olyan jól sikerült, hogy a közönség újult erővel kapta kézbe a piros lapokat, és tolta magasra azt a bizonyos képzeletbeli lécet. Talán a szavazós estek történetében először, zsinórban hat versenyzőt szavaztak ki a bűvös öt perc letelte előtt. Matuska Dávid, Chalhub Nidal, Eckert Tamás, Pajor Dávid, Hámori Dávid, és Maróti Adrián most nem tudták magukkal ragadni a nézőket, függetlenül attól, hogy mindannyian külön egyéniségként, egyedi stílusban vezették fel történeteiket.

A hajrában aztán a szintén kezdő Koncz Csaba és a Fesztivál egyik legrutinosabb visszatérője, Kővári Máté végül is tovább jutott, így a tizenháromból öten kaptak lehetőséget felkészülni a plusz két perces zárszóra.

Miután Trabarna beszólt, majd kivégezte a meggondolatlan bójákat a Vezess Futamon, Kiss Ádám felvette a kesztyűt, illetve a slusszkulcsot. A fiatal sofőr dolgát kicsit nehezítette a nosztalgia, ami hirtelen támadt rá, mikor felidézte Yézuska és a többi autója történetét. Egy gyors hátramenet, némi szlalom, aztán mehetett is a vezetéstechnikai gyakorlat, keringővel, ellenkormányzással és végül egy Vettel-nek szánt üzenettel. Ádám rutinos előadóként beszélt a tolatókamerába, majd aztán az igaziba is, amikor a hétköznapi közlekedés kritikus helyzeteiről kérdezték.

Hogyan legyünk stand up komikusok? Ezzel a kérdéssel is jellemezhetnénk azt az új kezdeményezést, amire a Komlósi Oktatási Stúdió (KOS) vállalkozik februártól. A huszonkét éve sikeresen működő médiaiskola előadóművészeti képzéséhez a szakmai háttér biztosítására a Dumaszínház társulatát kérte fel. A KOS Humor kurzusról bővebb információt a www.riporteriskola.hu oldalon, illetve a vasárnap (január 15-én) megrendezésre kerülő nyílt napon lehet szerezni.

Hogy kiből, hogyan, és milyen módon lehet stand up komikus, mit kell ehhez teljesíteni, és egyáltalán mire épül a képzés, erről kérdeztük az iskola alapítóját, vezetőjét, Komlósi Gábort.

Honnan jött az ötlet, hogy „stand up komikusokat” képezzenek?

A stand up comedy műfaja az elmúlt években rendkívüli népszerűségre tett szert Magyarországon. Úgy vált a tömegkommunikáció fontos részévé, hogy közben nem hagyta el a gyökereit, vagyis egyszerre tud sikeres lenni egy „füstmentes klubban”, ötven vendég előtt, és egy országos kereskedelmi tévében, több százezer, vagy akár milliós nézőszámmal. Szinte nem is találkozni olyan céges rendezvénnyel, fesztivállal, ahol nem lép fel stand up komikus, ráadásul a közönség is rendkívül összetett, nemtől, életkortól, társadalmi helyzettől függetlenül. Nyilván ez a népszerűség a másik oldalon is megfigyelhető, egyre többen érzik úgy, szeretnék magukat kipróbálni előadóként. A Dumaszínház tehetségkutató estje remek bizonyíték erre. Mindeddig azonban csak válogatás volt, képzés nem, vagyis nem volt meg a lehetőség arra, hogy szervezett kereteken belül tanulja meg valaki azt, ami ebben a „szakmában” megtanulható. Természetesen ez nem is feladata egy humor-társulatnak, viszont küldetése lehet egy jól szervezett médiaiskolának.

Hogyan kell egy ilyen képzést elképzelni? Bárkiből lehet humorista, függetlenül a tehetségtől?

A képzés egyik célja éppen az, hogy kiderüljön, kiben mennyi tehetség van elrejtve – akár úgy is, hogy ezt eddig ő maga sem fedezte fel –, és mit tud ebből kibontakoztatni a segítségünkkel. Ilyen szempontból igen, bárki jelentkezhet, még azok is, akik csupán önismereti kérdésekre keresik a válaszokat.

Bulvárhősök és –hősnők, médiacápák és –keszegek, valóságshow-kalandorok, megélhetési celebek, önjelölt politikai Rózsa Sándorok, betyárok és a médianépség – túlságosan is – egyszerű gyermekei. Saját magukat prominensnek gondoló közszereplők, akik folyamatosan beerőltetik magukat a tévénk képernyőjére, az internetes portálokra, a napilapok hasábjaira. Velük élnek, és mi nevetünk rajtuk. Vagy hiszünk nekik, ki-ki belátása szerint.

Dombóvári István hamarosan egy önálló est keretein belül idézi meg a mai magyar bulvár színét javát, mindenkit érdemei szerint. Persze lesz még itt falusi és városi humor, reklám-szemle, felvetődnek a hétköznapi élet nagy kérdései, a hozzájuk tartozó – időnként zavarba ejtő – válaszokkal együtt. Lesz itt minden, mint a jó boltban. A „hülyeségek kicsiny boltjában”…