Elkezdődött.

A várakozásoknak és a Gergely-naptárnak megfelelően eljött az újesztendő. Az év, amitől mindenki sokat vár. Gazdasági fellendülést, olimpiai aranyakat, világvégét, világelejét, vagy éppen a kiskakas gyémánt fél krajcárját. Január első napján sokan lencsét esznek, vagy fejfájás csillapítót. Akad, aki dolgozik, mások pihennek, és olyan is van, aki üdvözletét küldi. A Dumaszínház társulata is így van ezzel, tömegesen küldték/küldik jókívánságaikat az újévre minden kedves blog-olvasónak, tévénézőnek, a mélyen tisztelt publikumnak, tehát mindenkinek, aki szereti a humort. És azokak is, akik nem.

A megszámlálhatatlan, és főleg legépelhetetlen jókívánságot képtelenség lett volna egy bejegyzésben összefoglalni, így a teljesen igazságtalan, de legalább önkényes sorsolás mellett döntöttem. A közjegyző által még csak véletlenül sem hitelesített szavazólapokra írtam a neveket, majd bedobtam őket egy használaton kívüli virágládába, és az a három, aki véletlenül a zsebemben maradt, nyert. Így most nagy szeretettel nyújtom át Önöknek/Nektek, a Dumaszínház társulata és dolgozói nevében Kiss Ádám, Lorán Barnabás (Trabarna) és Szupkay Viktor újévi jókívánságait! BUÉK!

Csupán hetek teltek el az után, hogy Fábry Sándor csatlakozott a Dumaszínház társulatához, máris külföldi turnéra hívták. Londonban másodszor, Amszterdamban először lépett fel, a külhoni magyarok nagy örömére. A ködös, nyirkos angolhonban ez alkalommal is várták már az ízes, hazai humorfalatokat. Természetesen nem múlhat el Dumalondon kiküldött tudósítónk, Petrás Zsolt beszámolója, és zseniális portréja nélkül, így most mindkettőt közreadjuk. (Köszönjük, Zsolti!)

„Eljött ez a nap is végre! A legutóbbi Dumalondon alkalmával szereztem tudomást a ma estére tervezett előadásról, azóta terveztem ezt a napot. Először London – eddig általam nem látott – nevezetességei közül szerettem volna megnézni néhányat, a nap megkoronázásaként pedig részesülni egy fergeteges humorparádéban, Londonfalvának köszönhetően. Ja, és persze mindenről beszámolni Kedves Olvasóimnak...

Nos, ez részben meg is történt. Kivéve a bóklászást kedvenc nagyvárosomban. Késő délután gördült be vonatom a London talán legismertebb állomására, a King's Cross-ra. Volt még időm, meg is éheztem, felkerestem hát egyik kedvenc pubomat. Az angol konyhakultúra talán nem a legkiemelkedőbb a világon, de húst azért remekül tudnak sütni. Egy hatalmas, félfontos burger betermelése után nem is maradt másra idő, tempósan kellett szednem a lábam a londoni éjszaka legfontosabb eseményére.

Az év legszebb időszaka. Néhány nap, amikor az év közben sokszor figyelmen kívül hagyott szeretet bejglibe sütött illata lengi be a gyönyörűen feldíszített örökzöldeket. Ilyenkor mindannyian megpihenünk kicsit. Meghatódott, hálás mosollyal arcunkon vesszük át ajándékainkat, a régóta vágyott sapkát, sálat, zoknit, és alkalmunk van átadni a tavaly kapott szettet valaki másnak. Ünnep, vidámság, romantika, csendes éj.

Szerencsére a KARÁCSONY (igen, így végig nagy betűkkel), nemcsak a külsőségekről szól. Ezekben a hetekben mindenki sokkal türelmesebb, figyelmesebb. A férfiak előzékenyen nyitják ki a bevásárlóközpont ajtaját a csomagokkal egyensúlyozó hölgyeknek, a fiatalok maguk elé engedik az a néhány száz idős embert, aki a hipermarket polcai között tervezi meg szerény ünnepi vacsoráját, a szülők és kamaszok különös odafigyeléssel, meghitt, baráti hangon beszélik meg egymással a közelgő év vége teendőit.

A három kismalac, Rekop György, Felméri Péter, Szöllősy-Csák Gergely Gedeon, Hajdú Balázs, Sáfár Zoltán, Bács Miklós, Janklovics Péter, és Kertész Ricsi végül Dóra Blanka kamerája előtt öntötték ki szívüket. Boldog Karácsonyt!

Pataki Balázs tudósítása

Nemrégiben megidéztük azokat a feszült pillanatokat, amikor a www.vezess.hu jóvoltából – közel két évvel ezelőtt – Trabarna gurult egy-két kört autóversenyzőként, és még beszólni is volt ideje. A Vezess Futam persze nem állt meg, és idén novemberben bizony tettesünket visszahívták még egy körre. Új helyszín, új feladat, de Trabarna a régi. Megint vezet, megint humorizál, de most már nem csak kollegákat kezd ki, hanem szervezőt, operatőrt, és még egy ártatlannak tűnő bóját is.

Lorán Barnabás, vagyis Trabarna tehát visszatért. Videó, csak erős idegzetűeknek! Meg gyengébbeknek is, akár vezető, akár nem…

Hamarosan jön: Kormos Anett és Kiss Ádám a Vezess futamon.

Tóth Szabolcs könyvet írt. Nem semmi. Egypercesek, novellák, rövid történetek, melyek érdekes, humoros, vagy éppen abszurd módon vezetnek be egy fiatalember ártatlanul különös világába. Egyszerű gondolatfolyam, vagy kódolt üzenet? Ki tudja…? Más, mint amit eddig megszoktunk tőle. Szórakoztató, elgondolkodtató, nevettető, néhol bölcs hümmögésre, máshol vidám sóhajtozásra ösztönző. Szabi első könyvében nem csak az ő hétköznapjainak problémái, hanem az Élet nagy kérdései is felvetődnek. Az írások száma pedig mindenre megadja az egyetemleges választ. 42.

A Szomszédnéni Produkciós Iroda egyik alapító tagja, Tóth Szabolcs, vagyis TSz, most látta elérkezettnek az időt arra, hogy könyvbe rendezze írásait. Elolvastam. Azt mondom, megérte. Különleges élmény belepillantani abba a kicsit abszurd, kicsit groteszk, de mégis sajátosan humoros világba, ahol ez a fiatal művész éli az életét. Ráadásul nagyon rafinált módon az ember elolvas egy-egy történetet, majd később kezdi érezni a hatást. Olyan, mint a jó kávé…

Számtalan kérdés merül fel ilyenkor, úgyhogy felkerekedtem, mint a mesebeli legkisebb királyfi, és elindultam megkeresni TSz-t, az írót. Hogy hogysem, végül egy futballpálya mellett találtam rá (ami mellesleg a télre felépített sátor miatt úgy nézett ki, mint egy bolygóközi űr-sportcentrum). Beszélgetésünkről hangfelvétel készült:

Nem akartam feltartani a sportoló tömegeket, így elköszöntem, hazaindultam. Szabi még annyit kérdezett, volt-e olyan történet, vagy bármi, ami a könyvben nem tetszett. Mondtam neki, hogy ezt a kérdést akkor válaszolom meg, amikor sikerült teljesen befejezni az olvasást.

Trabarna csúnyán beszólt Kiss Ádámnak. – harsogta a kicsit bulvárosra szabott cím a www.vezess.hu oldalon, még 2010 tavaszán. Szerencsére nem egy kreált álhírről volt. Az autóvezetés és a humor szerelmeseinek nagy örömére a szerkesztőség tagjai meghívták Lorán Barnabást, vagyis Trabarnát egy kis tesztelésre. A Vezess Futamon ismert emberek váltak békés autóvezetőből benzingőztől megrészegült, nagy fordulatszámú versenyzővé, persze csak biztonságos körülmények között, zárt pályán.

Trabarna persze kitett magáért. Rótta a köröket, lezúzta az autót, énekelt, viccelődött, és még söprögetőként is jeleskedett. Persze a végén azért egy üzenetre is futotta. Íme, a bizonyíték: 

Mi jut eszébe, Kedves Olvasó, ha a következő szavakat, kifejezéseket, neveket hallja? Humor, zene, Bruti, világslágerek, szupersztárok, KAP, utánozhatatlan fény-, és hangtechnika, tépett gitárhúrok, Pataki Balázs, légdob, egyedi hangzás, Három kismalac, toplistás dalok, többszáz-millió el nem adott lemez, Janklovics „Michael Jackson” Péter, pop-, rock ikonok, kicsi gitár, Bács Miklós, hisztérikus rajongók tömege, móka, kacagás, stand up, ének-zene… Ez nem lehet más, mint a Dumakoncert.

 Néhány nappal meghitt karácsonyi ünneplés előtt, december 19-én, a New Orleans Dumaszínházban gyűlik össze a társulat zenés szakosztálya. Tematikus, abszurd, fülbemászó, slágerré vált és toplistás dalok váltják majd egymást, nem is beszélve a nemzetközi színvonalon koreografált, látványos mozdulatsorokkal tarkított táncbetétekkel. A saját szerzemények mellett előadóink olyan világsztárokat is megidéznek az este folyamán, mint Tom Jones, a Metallica, Madonna, Britney Spears (Mondjuk őt csak éppenhogy…), vagy éppen a pop királya, Michael Jackson.

Egy kis ízelítő a műsorból: 

„A multi cégek világa már megkapta a magáét, most a médián a sor.” – nevetett Kovács András Péter (KAP), amikor kora ősszel érdeklődtem készülő regényéről. A Multigáz folytatásában Topor, Csete, Hársfalvi és a többiek újabb titokzatos bűnügy nyomába erednek, ezúttal a média csillogó kulisszái mögé. A Médialom elkészült, néhány hete meg is jelent. A humoristaként ismert és népszerű szerzővel a könyvről, az írásról, múltról és jövőről is beszélgettünk.

Sokan kétkedéssel fogadták tavaly a hírt, hogy Kovács András Péter bűnügyi regényt írt. Attól tartottak, hogy egy humorista, akinek a mondanivalója a színpadon érdekes és szórakoztató, írásban nem tudja ugyanazt a hangulatot megteremteni. A kételkedésre néhány hónap alatt megszületett a válasz, hiszen a Multigáz többszörös bestseller lett. Az eladási számok jóval túlmutattak annál, minthogy „KAP ismert és népszerű, ezért sokakat érdekelt a regénye”, vagyis az olvasókat valóban érdekelte Topor János és Csete Máté csetlése-botlása a multi-világban.

KAP eleve úgy tervezte, trilógiát kerekít a történetből, a nagyfokú érdeklődés pedig csak megerősítette szándékát, így aztán kihasználva a rövid, nyári uborkaszezont, megírta a második részt, Médialom címmel. A történet folytatásában mindenekelőtt képet kapunk a szereplők sorsának alakulásáról. „Sok kérdés nyitva maradt az első részben, amit most a regény elején tisztázunk, vagyis kiderül, hogy mi lett a rossz-, és jó fiúkkal.” – meséli a szerző – „Ebben a történetben Hársfalvi Győző lett a főszereplő, aki furcsa, titokzatos eseményekre lesz figyelmes saját világa, a média területén. Nyomozni kezd, Topor János és Csete Máté pedig segítenek neki. Újra feltűnik a titokzatos államtitkár, de Esztinek is fontos szerepe van az ügyben.”

Az előző bejegyzésben adtunk hírt Felméri Péter és Kiss Ádám londoni fellépéséről. A srácok persze nem csak a színpadon, hanem az angol főváros utcáin is kitettek magukért. No, persze nem rendbontásra, utcazenére, vagy vattacukor értékesítésre kell gondolni, hanem városnézésre. Ez az ő esetükben azt jelenti, hogy sokszor az egész város azt nézte, mit művelnek a fiatalon olyan helyeken, mint mondjuk a Trafalgar tér, a Big Ben, vagy bármelyik sétálóutca. Szerencsére mi sem maradunk le a történtekről, hiszen Péter filmezett, Ádám meg jól megvágta. Elkészült a Kissfilm. 

Felméri Péter és Kiss Ádám Londonban járt. No, nem csak azért, hogy felzavarják a galambokat a Trafalgar téren, vagy beállítsák a pontos időt a Big Ben-en, hanem mert egy kisebb tömeg, helyi magyarok egy humorkedvelő csoportja várt rájuk. Utaztak, kirándultak, műsort adtak. Sikerrel. Sejtelmük sem volt arról, hogy a közönség soraiban ül egy beépített ember, aki nem rest leírni gondolatait az előadásról, róluk és arról mit is jelent a DumaLondon azoknak a magyaroknak, akik kint élnek. Petrás Zsolt tudósít és rajzol. Köszönjük neki!

„Vasárnap gyönyörű napra ébredtünk Angliában. Nemcsak azért, mert verőfényes napsütés ragyogta be a nem ritkán ködös Albiont. Nemcsak azért, mert tizenharmadika volt (kedvenc számom). Nemcsak azért, mert szabadnaposak voltunk. Hanem mert az úti cél ma újra London. Egy fergeteges stand up este ígérete ugrasztott ki az ágyamból.  Barátaimmal nekiindultunk, hogy vonatra szállva ismét bevegyük a City-t.

Mit vegyek neki? – hangzik el a kérdés számtalanszor így karácsony előtt. Előbb csak gondolatban, aztán halk sóhajként, majd végül kétségbeesett kiáltásként egy bevásárlóközpont zsúfolt átriumában. Nincs ötlet. Már mindene megvan! És akkor jön a pánik. Heves szívdobogás, arcpír, stressz, könnyek. Hetekig tartó álmatlanság, majd az elkapkodott, bizonytalan vásárlás és a félelem, hogy nem is fog neki örülni. Nincs rosszabb a feszültségnél, ami a karácsonyi készülődést, és az ünnepi vacsorát körbelengi. Jó választottam? Illetve mégis van: a kínos pillanatok, amikor a begyakorolt udvariassági mosoly és a remegő hangon elmondott köszönet mögött érezzük, nem erre vágyott. Borzasztó.

Hogyan lehet mindezt elkerülni? Álljunk meg egy pillanatra és gondolkodjunk! A sapka-sál-kesztyű ajándéktrió egyrészt már évek óta ciki, meg amúgy tavaly is azt kapott. Nem jó. Ugyanez a helyzet a zokni, nyakkendő, fülbevaló, karlánc, parfüm, kézműves-készlet, barkács-, vagy bűvészdoboz, életmód-tanácsadó könyvek, DVD és ehhez hasonló termékekkel is. Ezekről mindenki tudja, csak azért vettük őket, mert semmi ötletünk nem volt. Nem jó. Az LCD tévé drága, audio CD-t meg már senki nem hallgat. Egyszer és mindenkorra jegyezzük meg, hogy konyhai-, vagy egyéb háztartási gépet venni a feleségünknek kifejezetten faragatlanság! Nem jó. A fehérnemű – bár a partnerünknek vesszük – alapvetően olyan, mint ha magunkat ajándékoznánk, tehát nem túl önzetlen dolog. A tíznapos karib-tengeri hajóút pedig némileg túlzás… Nem jó.

De akkor mégis mit vegyünk?

A legjobb választás, ha élményt ajándékozunk. Mi lehet jobb egy önfeledt kikapcsolódásnál? Órákig tartó gurgulázó nevetésnél? Egy kellemes és finom vacsora közben humoros, rekeszizom-tornásztató történeteket hallgatva párunk, barátaink, családtagjaink – és mi magunk is – kiszakadhatnak a hátköznapok szürke egyhangúsággá mosódó gondjaiból, hogy aztán felszabadultan, kisimulva, jókedvűen térjenek haza. A Dumaszínház előadásai éppen ilyen lehetőséget kínálnak! Több tucat humorista, több ezer történet, hangos-, vagy hangszeres előadások, poénok, önálló-, és közös estek, tehetségkutatás, kísérleti műsorok, vagy éppen magyar-, és külföldi humor angol nyelven. Ráadásul jegyeink művészi kivitelezésben, barátságos színvilággal, szemet gyönyörködtető betűtípussal készülnek, így a karácsonyi ajándék esztétikai szempontból is megfelel a célnak, kiváló ízlésre utal. Nem is beszélve a csodálatos borítékról, amiben egyből a karácsonyfa alá helyezhető, s így a csomagolással sem kell bajlódni.

Társulatunk tagjai, munkatársaink, partnereink, futball-szakosztályunk, a Három Királyok, és a központi irodánk mellett található vendéglátó ipari egység teljes kollektívájának egybehangzó véleménye szerint is azt tanácsoljuk: Meglepetés helyett ajándékozzon Dumaszínház jegyet!

Jegyfoglalásra, és –vásárlásra a +36 30 680 5263-as telefonszámon, minden hétköznap 10 és 18 óra között, vagy az http://www.dumaszinhaz.hu/index.php?p=jegyvasarlas oldalon van lehetőség.

Sokan voltak. Elegen. Hétfő este hétkor a Godot Dumaszínházban szinte már egy megjegyzést nem lehetetett elejteni, annyian álltak az ajtóban. Mikor megérkeztem, első pillanatban felmerült bennem, hogy már megint bombariadó van. Tévedtem. A nézőtér, az állóhelyek, az iroda előtere és a Madách tér negyede is megtelt, épp csak a táblát nem tette ki senki: Vigyázat, Félőrültek a házban!

Mit adnak itt ingyen? – fordult vissza egy járókelő, csodálkozó arccal, aki épp a stand up színpad melletti utcarészletben járt-kelt. Jó kérdés! – gondoltam, és vakmerően törtem magamnak utat a tömegben. Tudtam, hogy egy pillanatnyi bizonytalanság is elég és elnyel a humán-massza, soha többé nem kerülök elő. A lendületem egészen a színpadig tartott, ahol Csenki Attila, az est műsorvezetője már gyöngyöző homlokkal készülődött a kezdésre.

„Nagyon sokan vannak ma.” – szögezte le a nyilvánvalót, kérdés nélkül – „Tizenhét ember. Rutinos, visszatérő fellépők és totál kezdők vegyesen. Fel kell pörögni, nehogy elfáradjon a közönség! Hat piros lapot osztok ki, és ha hármat felmutatnak, vége. Izgalmas lesz!”. Attila rutinos műsorvezető, igaza lett. Kedvet csinált a közönségnek a nevetéshez, humoristához méltó módon melegítette be a rekeszizmokat, családi történetekkel fűszerezve a piros lapok kiosztásának egyhangú pillanatait.

A kezdő rítusok után aztán elstartolt a népes mezőny. Nem igazán tudtam eldönteni, hogy most akkor hosszútávfutás lesz, vagy sprinterváltót rendeznek a humorista-jelöltek, de az tény, hogy kidolgozott és véletlenszerű, valóban kacagtató és mosolymentes produkciók váltották egymást. Kiszámíthatatlan ritmusban, őrült sebességgel hullámzott a színvonal, a lelkes és együttműködő közönség pedig bátran – még ha nem is mindig következetesen – emelgette a piros lapot. Ennek hatására röpke egy és háromnegyed óra alatt tizenhét félőrültből csupán heten maradtak versenyben,egy fiatal pedig közben magától kiszállt.

Ricsifiú felajánlotta, a Dumaszínház támogatta, Marcsi megnyerte, mi az? Az egész estés bemutatkozás lehetősége. Mi is kellene még egy fiatal és fiatalos anyukának, aki a humorban képzeli el a jövőjét? Semmi, hacsak nem egy lelkes közönség, a remek fogadtatás és a zajos siker. Az első Marcsi-Ricsi est női főszereplőjének mindez megadatott, persze nem érdemtelenül. Humor, ének, tánc. Jól indult a hétvége a Godotban…

Péntek este szinte teljesen megtelt a Godot Dumaszínház nézőtere. Fél kilenc előtt néhány perccel a közönség tagjai már a nyakukat nyújtogatva nézegették a színpad előterét, kíváncsian várva, milyen meglepetést tartogat az este két főszereplője, Marcsi és Ricsi. A többség talán nem is tudta, hogy Redenczki Mária már két éve koptatja rendszeresen a Godot színpadát a Fiatal Félőrültek Fesztiválján, mindig újabb bizonyságot téve róla, hogy egy  kétgyermekes családanya is lehet tehetséges a stand up comedy műfajában. A szorgalmas munka jutalmaként került be a Comedy Central bemutatja című tévéműsorba, majd egy amatőr tehetségkutató versengés győzteseként erre az estre, ahol Ricsifiú, vagyis Kertész Richárd „párjaként” jóval több műsoridő állt rendelkezésére, mint eddig bármikor.

Vajon tud élni a lehetőséggel? Ez a kérdés foglalkoztatott és kihasználva a kezdés előtti pillanatokat, félrehívtam Ricsifiút, hogy megkérdezzem a véleményét. „Biztos vagyok benne, hogy remek este lesz. Régóta ismerem őt, nagyon örültem, amikor kiderült, hogy megnyerte ezt a fellépési lehetőséget. Tudom, nagyon készült rá, és magam is fontosnak tartom, hogy jól sikerüljön. Bár ebben a műfajban az a szokás, hogy mindenki egyedül áll a színpadon, ma mégis lesz kivétel. Megmozgatom a közönséget, lesz ének és tánc is, amiből már Marcsit sem hagyhatom ki. Nem is fogom!” – mondta a tőle megszokott széles mosollyal, majd a hatás fokozása érdekében még hozzátette – „Erről persze ő még nem is tud!”

Újabb Karinthy-gyűrűvel kitüntetett, népszerű humorista csatlakozik a Dumaszínházhoz vendégművészként, Éles István személyében. A híres, vagy éppen hírhedt emberek hangján megszólaló és éneklő parodista a nyolcvanas évek közepe óta keresi a kihívásokat a minőségi humorban, amit most a stand up comedy jelent majd számára. A műfaj alapelemeivel először fiatalon, a házibulik utáni konyhai beszélgetéseken találkozott, de akkor még nem gondolta, hogy egyszer ez a stílus országosan népszerű lehet. Most viszont eljött az idő, hogy kipróbálja magát benne. Elmesélni való történet – szerencsére – akad, éppen elég…

Hírt adni arról, hogy a társulat új taggal bővül, még ha „csupán” vendégművészként is, mindig hálás feladat. A mostanihoz hasonló esetekben pedig – amikor a szóban forgó művész ráadásul egyike kamaszkorom kedvenc humoristáinak, akinek poénjait, paródiáit, híres-neves színészek, közéleti személyiségek, mesemondók hangján előadott jeleneteit már középiskolában is szerettük-idéztük –, megtisztelő és talán még inkább örömteli. Éles István esetében is erről van szó. De hogy lehet egy rövid írásban áttekinteni huszonöt-harminc termékeny év legfontosabb állomásait?

Az első gondolatom az volt, írok egy rövid életrajzot, amiben felvillantom karrierjének fontosabb állomásait. Csakhogy, mi jellemzi legjobban ezeket az éveket? A műsorok, amikben szerepelt? A Parabola, a Szeszélyes Évszakok, a Szatelit, az Esti Showder, a Heti Hetes, a Szulák-show, vagy a többi? A díjak, kitüntetések? A Kazinczy díj, a Humorfesztivál fődíja, a Nívódíj, a Bonbon díj, amit öt alkalommal is átvehetett, vagy a Karinthy-gyűrű? Esetleg az általa megidézett élő és elhunyt művészek névsora Kabos Gyulától Korda Györgyön át Demjén Ferencig? Persze az is lehet, hogy csak fel kellene idéznem szerepléseit a Rádiókabaréban, a Duma-Duó-ban,vagy a saját kazettáin, lemezein, fellépésein (Az Éles nem habostorta, Éles Rádiókabaré – bestofpesta, A duzzogó népet szolgálom, Mi is csináljuk a fesztivált, Éles Pista Retro-Partija).