Ugye nem felejtettétek el, mi a szombat esti program?
Stand-up & Dance a Kobuci Kertben (1033 Óbuda, Fő tér 1., Zichy-kastély udvara), 2011. július 16. 19 óra.
Az est fő-, és mellékszereplői: Bács Miklós, Hajdú Balázs, a Csibor zenekar, Malacka és a tahó.
Véletlenül jutott szerkesztőségünkbe egy felvétel, melyből kiderül, hogyan kerülnek humoristák a zenés-táncos rendezvényre. Ezt most közreadjuk, ha már a szerencsés csillagállásnak köszönhetően hozzánk került. Nem fizettünk érte, nem kértük el, nem zsaroltuk ki senkiből. A film-, vagy annak szereplői nem manipuláltak, a felvétel semmi megtervezett, vagy előre megírt jelenetet nem tartalmaz. Az élet hozta így, a sors különös fintorának köszönhetően kellett megszületnie. Keletkezése nem más, mint a fizikai világban működő erők, hatások és kölcsönhatások bonyolult, szövevényes rendszerének működésbeli mellékterméke, mely játszi könnyedséggel, ámde tervezetlenül, s így maga számára is meglepő módon teremt ilyen és ehhez hasonló történéseket. Tényleg…
A eseményhez kapcsolódó eredeti bejegyzést itt olvashatjátok:
http://dumaszinhaz.blog.hu/2011/07/08/felporgetjuk_a_vicces_tancot
Mogács Dániellel kapcsolatban éreztem, könnyű dolgom lesz. Bizonyára lelkesen készül a nagyvázsonyi napokra, hiszen a „sima” stand-up comedy előadáson kívül, idegenvezetőként is találkozhatunk majd vele a fogatos falunézésen, és önálló estje is lesz Dr. Mogáccsal közösen. Komoly szakmai kihívás, színészként, rendezőként, humoristaként egyaránt.
Zsók Leventét otthon, a nyári munkák közepette érte a kérdésem: mi jut eszébe a nagyvázsonyi fesztivállal kapcsolatban? Levi nosztalgikus alkat, azonnal megrohanták a kedves emlékek, így válasz-levelében – nem titkoltan úgy fogalmaz, mint aki a naplójának ír.
Kiss Ádámról
Szupkay Viktor
A legnépszerűbb közösségi oldalon meghirdetett felhívásra harmincnégy elszánt humor-palánta jelentkezett. A nagy bemutatkozásra, vagyis az elődöntőre június 28-án, az Ötkertben került sor, ahol a Dumaszínházból delegált háromtagú zsűri: Kovács András Péter, Litkai Gergely és Mogács Dániel, illetve maga a közönség alkotott véleményt a produkciókról.
Szöllősy-Csák Gergely 
Bellus István fél. Ráadásul erre minden oka meg is van. Nagyvázsony mindenkinek a mókát és a kacagást jelentette, de neki nem. Olyan borzalmas, feldolgozhatatlan dolgok történtek ott vele, amit felidézni is igazi trauma. Szerettem volna, ha ezt ő maga mondja el, felfedve végre az igazságot, tudatva a világgal, hogy ez bármikor, bárkivel megtörténhet. Főleg, ha humoristaként érkezik a nagyvázsonyi fesztiválra…
Badár Sándorral egy mozi bejáratánál futottunk össze, szokás szerint rohanásban van. Épp most fejeződött be a „Magyarok menni Bamako” című film vetítése, pontosabban a Stand-up Mozi előadás. Sándor arcán a fáradság jelei mutatkoznak, de mint mondja, nincs megállás. „Fellépésre indulok, aztán megyek a következő helyszínre, holnap ott is filmezünk.” – mondja. Amióta februárban hazajött Afrikából, úgy érzi magát, mint aki még mindig a versenyen van. „Hónapokig vágtuk a filmet a tengernyi nyersanyagból, aztán kitaláltam a Stand-up Mozit, most pedig zajlik az országjárás.”
Bruti (dal)szövegei főleg a rövid, lényegre törő, ámde frappáns megfogalmazások mezsgyéjén haladva igyekeznek szórakoztatni. Amikor Nagyvázsonnyal kapcsolatban érdeklődtem, akkor is csak annyit mondott, nézzem meg az alábbi videót, ha jót akarok magamnak, különben…
Hadházi László percekkel az előtt lett a beszélgetőtársam, hogy belépett volna a Magyar Rádió Márványtermébe. Jöttek mentek az emberek, jókedvű zsongás uralta a folyosót és a termet egyaránt, érezhetően készült valami izgalmas dolog. Talán nem volt időszerű Lacit Nagyvázsonyról kérdezni, de ha már lehetőségünk volt beszélgetni pár percet, gondoltam, miért ne?
Janklovics Péter rövid, ámde őszinte hangú videó-üzenetben osztotta meg velünk Nagyvázsonyhoz köthető élményeit. Szenvedélyes hangú beszámolója nem csupán megidézi a hely szellemét, de hűen tükrözi a művész, mint befogadó szerepét is a közösségi élmény kiteljesítésében. A tavalyi – Péter számára első – humorfesztivál semmivel össze nem hasonlítható hangulata, kultúra-, társadalom-, és jellemformáló hatása éppúgy tükröződik a visszaemlékezés lelkesedéstől átfűtött szavain, mint a művére gyermekként tekintő, azt szinte szülői felelősségtudattal védő alkotó, a jövőbe vetett hite, hivatástudata és tanító bölcsessége.





