Sportnyelven szólva, tegnap megkezdődött a második félidő, legalábbis, ami a nagyvázsonyi humorfesztivál eseményeit illeti. A Duma Jamet, a Kis éji zenét, a Dumakoncertet, a Comedy Central Duma Matinét és számos remek stand up előadást hátrahagyva az első öt napra a Rádiókabaré tette fel a koronát. Kedd éjjel mindezt megünnepelendő, sor került némi spontán dalolásra a Kinizsi vár tövében fellelhető vendéglátó ipari egységeknél. Szólt a gitár, olyanok is énekeltek, akik egyébként ezt – okkal – nem teszik, fogyott a lángolt kolbász, a lángos és a kürtős kalács, no, meg néni folyékony kenyér is.

A lazítás persze egyben felkészülés is volt, hiszen a második öt nap, legalább ugyanannyi remek programot ígért, mint az eddigiek. Folytatódnak a fogatos idegenvezetések, minden nap más humoristával, a stand up estek – szintén minden nap másokkal –, jön Dr. Mogács, tehetségeket kutatunk a Mikrofonpróbán, majd Hadházi László, Litkai Gergely és Kovács András Péter foglalják keretbe az eseményeket, egy újabb Duma Jam-mel, valamikor vasárnap este.

Szerdán viszont először is a sporté volt a főszerep. Délután megtelt a nagyvázsonyi futballstadion a labdajátékot szerető szurkolókkal, hiszen barátságos gálamérkőzést játszott egymással a Nagyvázsonyi Kinizsi TE és a Dumaszínház csapata.

A mérkőzésről a csapat egyik oszlopa, Tóth Edu tudósít:

„Csodák márpedig igenis vannak. Illetve időnként előfordulnak azért.

Az OTP Dumavölgy – Humorvár eseményei közül minden évben kiemelkedik a Rádiókabaré felvétel, amire idén is az ötödik napon, kedd este került sor. Természetesen a felkészülés már hetekkel korábban elkezdődött, és szinte az utolsó pillanatig tartott. Hétfő este például a nagyvázsonyi „humorbázison” még késő este is serényen folyt a munka. Jeleneteket írtak, tökéletesítettek, egy jól sikerült házibulira hajazó módon, a konyhában ülve. Litkai Gergely, Kormos Anett, Pataki Balázs és Hadházi László, csak néhányan a kabaré szerzői közül, igyekeztek saját és egymás ötleteit csiszolva megírni a jeleneteket. „Csapatban sokkal jobb dolgozni, könnyebben jönnek az ötletek” – mondta Hadházi László, a nemrégiben Karinthy-gyűrűvel kitüntetett humorista.

Az ötletek pedig jöttek. Még éjjel egykor is úgy pattantak ki poénok szerzőink fejéből, mintha apró szivacslabdával dobálta volna őket fejen valaki. Anett meg is jegyezte, szereti ezeket a kötetlen, de termékeny közös munkákat, hiszen a többiek inspirálóan hatnak rá, ráadásul mindenki nagyon rendesen bánik vele, mint a csapat egyetlen női tagjával. Még kedden nap közben is folyt a munka, hiszen, mint mondják, Nagyvázsonyban a hely szelleme is jótékonyan hat a kreativitásra. Az évek során sok jelenet és dal született ebből adódóan, és aratott nagy sikert a felvételen, mint például a „Fényre sötétedő kislány kalandjai a Kinizsi várnál”.

Hétfő délután gyanútlanul sétáltunk a feleségemmel Nagyvázsony központja felé. Éppen egy kiadós ebéd után voltunk, és lényegében az életünkért küzdöttem, hiszen alföldi emberként, tele hassal egy ilyen emelkedőn felfelé lépkedni több, mint kihívás. A borús idő, és a szálláson hagyott karóra miatt nem tudtam mennyi lehet az idő, de hamar kiderült, hogy már elmúlt öt óra, így a fogatos idegenvezetést lekéstem.

Kisvártatva fura – a kellemes nagyvázsonyi délutántól meglehetősen tájidegen – skandálás ütötte meg a fülemet. „Csak a Kispest! Csak a Kispest!” – hallottam egyre közelebbről, mígnem a sarkon befordult a lovas kocsi, amiről az időzavar miatt lemaradtam. A fogat kapitánya, túra vezetője, és egyben az előbbi rigmus oktatója, hangadója, Rekop György volt. Arcán széles mosollyal üdvözölt, mikor az ügető lovak lendületesen elhúzták mellettem a járművet, nem volt esély rá, hogy felkéredzkedjem. Sebaj, valamivel később sikerült Gyurit mikrofonvégre kapnom, mondja el, hogy érezte magát a túrán.

Az esti műsor előtt aztán már nem bíztam a véletlenre semmit, fél órával a kezdés előtt már a fesztiválsátor melletti Várcsárda előtt sétáltam el, így megláttam az est egyik főszereplőjét, Aranyosi Pétert. Mondani sem kell, Peti mindig szerepben van, most sem volt ez másképp. Gyerekkori barátjával, Orsival és Hajdú Balázzsal beszélgetett, széles gesztusokkal, fennhangon mesélve egy régi, de még mindig nem poros sztorit. Az étterem alkalmazottai diszkrét távolságban állva, észrevétlenül kuncogtak, csakúgy, mint néhány vendég.

Az őszi időjárás sem szegte kedvét a humorszerető közönségnek, így a nagyvázsonyi dumakaland a harmadik napon is remek hangulatban folytatódott. Fiatalok, kamaszok, kisgyerekes családok és buli hangulatban érkező baráti társaságok érkeztek, de a közép-, és idősebb korú látogatókból sem volt hiány. Alig egy órával ezelőtt egy nagyobb létszámú többgenerációs családdal találkoztam a jegypénztár előtti büfénél üldögélve, azon törték a fejüket, melyik programot is nézzék meg. A kisgyerekek szomorúan vették tudomásul, hogy a tegnapi Duma Matinéról már lemaradtak. A szülők megkértek, meséljem el, milyen volt a tegnapi nap, és a csillogó szemeknek nem tudtam nemet mondani, még ha tudtam is, hogy a program inkább a felnőtteknek szólt, nem a gyerekeknek. Leültem és mesélni kezdtem:

„Kedves Gyerekek!

Hol volt, hol nem volt, a Balaton felvidék kellős közepén, a Kab-hegyen túl, ott ahol a Kinizsi vár hős kapitányának lovas szobra hősiesen dacol a nyár közepén, teljesen érthetetlen, és egyben borzasztóan felesleges őszi széllel, volt egyszer egy közel nyolcszáz férőhelyes, tágas fesztiválsátor, tele humorista bácsikkal és nénikkel. Ez a sátor minden július végén tíz napig volt a vár mellett, majd újra eltűnt, nem is látta senki egy teljes éven keresztül.

Amikor ez a sátor már negyedszer nőtt ki a földből, annak is a harmadik napján, délután fél négykor, pár lépésre a bejárattól megjelent egy lovas kocsi, ami elé két szép, barna paripa volt fogva. A szelíd jószágok nyugodtan álldogáltak, várták azokat a bátor vitézeket és királykisasszonyokat, aki elég bátrak és érdemesek rá, hogy felszállhassanak a kocsira, és felfedezzék Nagyvázsony varázslatos környékét, megküzdve a négy sárkánnyal: Borral, Kecskesajttal, Házitejjel, és a legerősebbel, Pálinkával. A vállalkozó szellemű fiataloknak, vagy idősebbeknek az út során két segítségük volt, a Gyógytea, és a várkapitány Kinizsi igaz szívű leszármazottjának, Benk Dénes Lovag, akinek különleges fegyvere volt, a humora. Tudták ugyanis, hogy a nevetés minden sárkány ellen használható fegyver, de csak akkor, ha hosszan tart és szívből jön.

A Kis éji zene után szombat reggel jótékony csend honolt a Kinizsi vár árnyékában, a sátor környékén. Később gyanútlan kirándulók jelentek meg, a helyi lakosok végezték szombat délelőtti teendőiket, vagyis semmi jele nem volt, hogy az OTP Dumavölgy - Humorvár apropóján ideérkezett vendégek és humoristák szabadportyázó csapatai lepték el a falut. Egy helyi fonott kalács árus nyugdíjas óvónő szerint azonban, nagyon kell vigyázni, mert „ezeket késő délutántúl lehet látni, addig alszanak, de aztán hajnalig tart a dorbézolás”. A felháborodásnak tűnő méltatlan hangnak aztán este már semmi nyoma, amikor a nénit a színpad jobb oldalán, a harmadik sorban újra látom…

Kora délután aztán ismerős arc jelenik meg az úton, Pataki Balázs sétál vállán egy szokatlanul kicsi gitártokkal. Mielőtt azonban utolérném, váratlanul benyit egy kapun, és eltűnik a rendezett udvar végében lévő ház tornácán. Később, a lovas kocsis idegenvezetésen tudom meg, hogy ezen a szálláson gyűlt össze a Dumakoncert résztvevőinek csapata az utolsó nagyszabású próba kedvéért. Ők próbálnak, mások még pihennek, az utcákon pedig egyre többen sétálnak. Öt óra előtt egy kisebb csapat válik ki a tömegből, és egy várakozó lovas kocsi mellett gyülekeznek, hamarosan indul a fogatos idegenvezetés, melynek ma ismét Fábry Szabolcs a gazdája, aki ma Brutit kapta segítőtársnak.

„Könnyen lehet, hogy nem csak fesztivál, de vár-nyitány is lesz ma.” – állapítottuk meg Safival néhány perccel hét óra előtt, amikor a Godot Kávéház – előbb említett – tulajdonosa egy meglehetősen nagy repedést fedezett fel a Kinizsi vár falán. „Statikus látta már ezt a várat?” – gondolkodott el. Tekintettel arra, hogy sem a falu főépítésze, se a vár ura nem volt jelen, nyitva hagytuk a kérdést.

Pontosan hét órakor a sörsátorban már egy megjegyzést is nehéz lett volna elejteni, annyira sokan voltak. Minden álló, ülő, térdelő és guggoló hely foglalt volt, a csilláron pedig csak azért nem lógott senki, mert az ilyen fesztiválszínpadoknak helyt adó ponyvás, pados építményekben nagyon ritkán van csillár. A sátor körül is szép számmal jelentek meg a stand up comedy rajongói, így minden adott volt egy jó hangulatú estéhez. Ahogy Kovács András Péter a színfalak mögött találóan megjegyezte: „Jó buli lesz ez!”

Minden és mindenki készen áll a fesztiválhoz. Áll a sátor, az esti fellépők is hangolnak már, így semmi akadálya, hogy körülbelül 40 perc múlva, Hajdú Balázs fogatos idegenvezetésével elinduljon a programsorozat.

Itt a blogon folyamatos közvetítés, képek, videók, kulisszatitkok és minden érdekesség vérható, így aki nem tud lejönni, itt követheti az eseményt, és otthon, a metrón, a munkahelyen, a plázák wi-fivel fedett területein is átélheti a fesztivál hangulatát. Persze a legjobb poénok itt lesznek, egyszeri és megismételhetetlen élményt adva mindenkinek. 

Aki lejön, nem bánja meg, aki eddig azt gondolta, távol marad, még meggondolhatja magát!

Mindenkit szeretettel vár Nagyvázsony és a Dumaszínház!

Még 1 nap a nagyvázsonyi OTP Dumavölgy-Humorvár-ig!

Közeledik a Dumaszínház hagyományos nyári humortábora, ennek apropóján sorozatunkban a társulat tagjait nagyvázsonyi élményeikről faggatjuk...

A felkészülésnek vége, indulhat a mérkőzés. Leigazoltuk a játékosokat, kiválasztottuk a mezt, felépült a stadion, kemény munkával felkészültünk az edzőtáborban, a gyúrók lelazítottak minden görcsös izmot, begyakoroltuk az indulót, kiosztottuk a belépőjegyet, most pedig elindulunk a helyszínre. Holnap a kezdő sípszó éles hangja hasít a nagyvázsonyi Kinizsi vár melletti domboldal friss levegőjébe, és ezzel kezdetét veszi az OTP Dumavölgy-Humorvár.

Kiélezett küzdelem, gigászi csata várható, de a Dumaszínház profi csapata kész mindent megtenni a győzelemért. Mindenki csúcsformában van, a játékosok alig várják, hogy pályára léphessenek.

A várakozás perceit megkönnyítendő itt egy Kissfilm a tavalyi nagyvázsonyi Dumafociról…(Köszönjük, Ádám!)

Még 2 nap a nagyvázsonyi OTP Dumavölgy-Humorvár-ig!

Közeledik a Dumaszínház hagyományos nyári humortábora, ennek apropóján sorozatunkban a társulat tagjait nagyvázsonyi élményeikről faggatjuk...

Kőhalmi Zoltánt a legkevésbé sem kellett faggatni. Egy szimpla kérdés után azonnal mesélni kezdett. Élményei újabb hangulatképet adnak Dumavölgyből, miközben még a kulisszák mögé is betekinthetünk egy kicsit…

„Nagyvázsonyban van egy ház, amit mi Big Brother háznak hívunk, mert a fesztivál alatt ez a törzshelyünk, a bázisunk. Többen ott is alszanak, van ellátás, kaja, pia, ott születnek mindenféle kabaré számok, Rádiókabaré dalok, ráadásul nagy gitározások, italozások zajlanak az éjszakában. Első alkalommal, mikor a busszal megérkeztem, már nagyon komoly munka folyt itt a bázison, ami nyilván komoly ivászattal is együtt járt. Próbáltam behozni a lemaradást, ami azért elég hamar sikerült is.

Nehezen vallom meg, de a történethez tartozik, hogy gyerekkorom óta van egy rossz szokásom: ha bárki papucsban keresztbe teszi a lábát, pavlovi reflex-szerűen kényszert érzek rá, hogy lerúgjam azt nagyon messzire. Egy picikét kell hátulról eltalálni, és elrepül több méterre. Mindig mondom mindenkinek, hogy semmi személyes nincs ebben, egyszerűen kénytelen vagyok megtenni, majd gyermeki boldogságot érzek.

Mint mondtam, ez volt az első estém a településen, és volt velünk egy fickó, akit csak ott ismertem meg. Mikor már negyedszer rúgtam le a papucsát, akkor szóltak, hogy ő a polgármester és övé a ház, ahol vagyunk…

Még 3 nap a nagyvázsonyi OTP Dumavölgy-Humorvár-ig!

Közeledik a Dumaszínház hagyományos nyári humortábora, ennek apropóján sorozatunkban a társulat tagjait nagyvázsonyi élményeikről faggatjuk...

Dombóvári István azt mesélte egyszer, mikor egy Showder Klub felvétel után együtt utaztunk a villamoson, hogy neki a nyári humortábor váratlan meglepetéseket okozott. Alapvetően úgy ment oda, hogy ez is egy fellépés. Fontos, de semmiben nem más, mint egyéb helyszíneken, sőt. A falusi környezet, a kedves, baráti hangulat, a természet közeli, illetve időként afeletti élmények számára a hétköznapi, hazai hangulatot jelentik, hiszen amúgy is faluban él. Aztán valami mégis történt. „Felnőtté váltam Nagyvázsonyban.” – mondta rejtélyesen, mire körülöttünk néhány fülelő utastárs arcán a meglepetéssel teli kíváncsiság, mással össze nem téveszthető, jelei látszottak.

Erre nem is tudtam mit mondani. Nem akartam sebeket feltépni, kínos kérdésekbe merülni, vagy a téma kapcsán darázsfészekbe nyúlni. Hallgattam. Kisvártatva folytatta. „Last Minute-ben foglaltam szobát, és csak egy olyat kaptam, ahol ajtó helyett egy gyékényfüggöny volt. Ennek köszönhetően sokkal többet megtudtam a szomszédjaimról, mint amennyit valaha is szerettem volna. Mondjuk ők is rólam. Volt, akinek három napig már a szemébe se mertem nézni...” Itt kissé elfátyolosodott a szeme, de érezte, nincs visszaút, ki kell mondania a titkot. „Reggel arra ébredtem, hogy egy kisméretű kutya ül az ölemben. Csalódást kell okoznom. Elzavartam...”

Még 4 nap a nagyvázsonyi OTP Dumavölgy-Humorvár-ig!

Közeledik a Dumaszínház hagyományos nyári humortábora, ennek apropóján sorozatunkban a társulat tagjait nagyvázsonyi élményeikről faggatjuk...

Kertész Ricsi éppen jól megérdemelt, de legalábbis befizetett szabadságát tölti. Ennek ellenére üzenni akart Nektek. És meg is tette:

„Én a Ricsifiú vagyok. Szabolcsból. A származásomat tekintve úgy van… Van bennem egy negyed török-mongol hibrid keverék… egy negyed zsidó… egy negyed cigány… meg egy negyed tököm tudja micsoda…. Mer arról annyi legenda  kering mint köpőlégy a tehénszaron….Van énbennem minden ami a Kárpát medencébe megtanálható!…Szóval színtiszta magyar vagyok.… De nem szégyellem!…

Az őseim is mind nagyon laza emberek vótak…. Elvótak évszázadok óta….ottan Szabolcsban…. Szerintem azé pont ott mer mán a honfoglalást is…kicsit ellazázták!…. Simán végignézték, hogy a szorgalmas honfoglalók továbbmennek…. Ők meg ottragadtak keleten… Há tudod… reggel lekésték a sorakozót…. Másnaposak vótak…. A többiek elbontották felőlük a jurtát….

Én meg úgy vagyok most, hogy elmegyek Nagyvázsonyba... oszt majd beszélek arról, hogy mit kéne csinálnom...otthon... ha volna hozzá kedvem....”

Közeledik a Dumaszínház hagyományos nyári humortábora, ennek apropóján sorozatunkban a társulat tagjait nagyvázsonyi élményeikről faggatjuk...

Csenki Attila nem csak a szavak, de a tettek embere is. Beszélgettünk, szóba került a Dumavölgy, mire azt mondta, nem szeretne nosztalgiázni, sokkal inkább érdekli, milyen lesz a fesztivál idén. Felmerült benne az is, milyen jó lenne tudni, hogy egy-két héttel a kezdés előtt, vajon a helyszínen mennyire készülnek már a humorsátor felállítására. Elmélkedtünk ezen kicsit, szó szót követett, majd a csenkizmus szellemi atyja és egyben vezetője gondolt egyet, felpattant és azt mondta, ő bizony elmegy Nagyvázsonyba, látni akarja, milyenek az előjelek. „Csabikám, ezt nekem a saját szememmel kell látnom.” – kiáltott távozóban – „Majd küldök képeket.”

Másnap délelőtt e-mail érkezett Attilától. Valóban lement a helyszínre, és örömmel látta, hogy a felkészülés, a szervezés már javában folyik. Megállapította, hogy Nagyvázsony több szempontból is különleges, fura hely. Erre kiváló bizonyíték az Elektromos kisautó, amit eddig egyik évben sem látott, talán azért sem, mert nem könnyű észrevenni. Íme, a bizonyíték:

Még 6 nap a nagyvázsonyi OTP Dumavölgy-Humorvár-ig!

Közeledik a Dumaszínház hagyományos nyári humortábora, ennek apropóján sorozatunkban a társulat tagjait nagyvázsonyi élményeikről faggatjuk...

Bács Miklós egy nehéz tárgyalás után tért vissza ügyvédi irodájába késő délután. A környéken már alig voltak járókelők, a munkatársak is hazamentek már. Miki arra gondold, elég volt a szigorú jogszabályokból, paragrafusokból mára, kikapcsolódás gyanánt folytatja a felkészülést a nagyvázsonyi humorfesztiválra. Ettől a gondolattól egészen jó kedve lett, szinte fütyörészve sétált fel a lépcsőházban. Kinyitotta az ajtót, belépett, és egy röpke pillanatig még úgy érezte, ez a kihalt iroda most a béke szigete. Aztán elszabadult a pokol. Állarcos fegyveresek léptek elő a fikusz és a vízautomata mögül, Miki fejére zsákot húztak, kezét, lábát összekötözték, száját betömték…

Azóta szinte semmit nem tudunk róla. Mivel az emberrablók megfenyegettek minket, hogy a rendőrségnek nem szólatunk, így saját kezünkbe vettük a keresést. A Dumaszínház társulata egy emberként nyomoz Miki után, aki levédetlen, föld alatti Wi-fi hálózatok, és renegát, törvényen kívüli, szabadkőműves internet nepperek segítségével tudott magáról életjelet adni. A nekünk szán üzenetek mellett viszont nektek is küldött egy felvételt, ezt itt:

Segítsetek! Bárki bármit tud róla, kommentben írja le, hátha ki tudjuk szabadítani. Tarts ki, Miki, megmentünk, Nagyvázsonyban már ott leszel velünk!

„Még rengeteg az elmesélnivaló”

– Interjú Tóth Eduval –

Pécs, Veszprém, London, Barcelona, Budapest, Dumaszínház. Tóth Eduval beszélgetek, aki képtelen egy pillanatra is megnyugodni, most is izgul, hadar, dadog, kikotyogja a mozifilmek végét, és még mindig nem zavarja, ha a metrón beleolvasnak az újságjába. Keményvonalas Indiana Jones-fanatikus, a szexuális védő nénik réme, Messssszler professzor úr titkárnőjét vegzáló financiális tésztaszűrő. Régi vágású, közösségfüggő, fiatal könyvmoly, Hrabal-, Kerouac, Krúdy és Tarantino-rajongó álom gyáros. Író és humorista, aki leginkább író szeretne lenni. És humorista. A Dumaszínház és a Showder Klub újonca, a vakvarjúcska-szelídítő „Eduskutyus”, Tóth Edu.

Még 8 nap a nagyvázsonyi OTP Dumavölgy-Humorvár-ig!

Közeledik a Dumaszínház hagyományos nyári humortábora, ennek apropóján sorozatunkban a társulat tagjait nagyvázsonyi élményeikről faggatjuk...

Lorán Barnabás, vagyis Trabarna éppen dolgozószobája mélyén rejtőzött, ami Barna bevallása szerint a konyhaszék és a konyha asztal egy nem túl nagy darabja, amikor telefonon elértem. Nagyvázsony hallatán jól hallhatóan elmosolyodott. Ezt csak onnan véltem tudni, hogy másképpen fújtatott a telefonban, mint a beszélgetés korábbi szakaszában. Azt mondta szívesen beszélget a fesztiválról, hiszen nagyon szeret oda lejárni. Az elmúlt évekről mesélve viszont folyamatosan elmélázott, mintha nem figyelne rám igazán. Hangja időnként elhalkult, és az így kialakuló csöndekben fura zaj hallatszott a vonalban. Később ismertem fel, hogy ez egy régi írógép zaja, olyasmi, amit ma már nem nagyon használnak.

Egy ideig nem tettem szóvá, inkább igyekeztem életben tartani a beszélgetést. Trabarna, mint aki az ébrenlét és az álom határán lebegve akarja bizonyítani, hogy figyel, bele-belekezdett a beszámolóba, megemlítette a hely varázsát, a lelkes közönséget, a remek vendéglátást, a felszabadult, könnyed hangulatot. Mégis azt éreztem, nem itt van. És az a kopogás csak nem szűnt, sőt, amikor Barna hangja elhalkult, a zaj valamivel erősebb lett.