Az első őszi tehetségkutató csupán kedélyes bemelegítés volt a hétfő estihez képest. Felpörgött Félőrültek, lelkes, de szigorú közönség, váratlan sikerek és sikertelenségek, régi motorosok és szárnyukat bontogató naposcsibék. Ahogy Csenki Attila, az est műsorvezetője fogalmazott: „Volt itt minden, de jó kis este volt.”

Egy tudósító élete nem mindig könnyű. Egy pár soros írásban meglehetősen nehéz visszaadni a tehetségkutató humorest hangulatát, történéseit, a fellépők érzéseit, tapasztalatait, vagy éppen a közönség véleményét. Tovább nehezíti a dolgot, ha a riporter egyéb elfoglaltságok okán nem tudott ott lenni a helyszínen. Velem most ez történt, de sebaj, hiszen a műsorvezető ott volt, így tőle minden lényeges információt megtudtam.

Többek között azt, hogy a Godot Dumaszínház szinte tele volt, vagyis a mostani tizenöt fellépőre egész sokan voltak kíváncsiak. Attila a szünetben nem véletlenül érdeklődött néhány fiatalnál, miért is jöttek el, van-e ismerős a Félőrültek között. „Nincs ismerős, de szeretünk új arcokat felfedezni. Ha közülük valaki később országos hírnevet szerez, elmondhatjuk majd, hogy mi ott voltunk az első lépéseknél. Meg hát ezek Félőrültek, sőt némelyik egészen annak tűnik.”

Az este folyamán egyébként minden jelenlévő nagy dózisban kapott a jellegzetes Csenki-humorból, amit Attila humorista kollégái barátságosan csak csenkizmusként emlegetnek. Kérdésemre, hogy milyen témák kerültek nála szóba, a műsorvezető talányosan annyit mondott: „Beszéltem a frankhitel és a kozmetikus hasonlóságáról, a szeptember 11.-i eseményekről és a megemlékezésekről, illetve természetesen a gyermekemről.” Kíváncsi voltam persze, hogy milyen hasonlóság lehet a hitel és a kozmetikus között, de végül nem árulta el, mondván, ott kellett volna lennem, akkor hallottam volna…No, mindegy.

Mikor lesz már Showder Klub? Kik lesznek benne? Ki vezeti a műsort? Miért nincs több adás? Miért kezdődik olyan későn? Aki bent van, bent is marad? – záporoznak a kérdések a műsor készítőihez, legyez az producer, szerkesztő, vagy éppen szereplő. A rajongók minden lehetséges csatornán igyekeznek információhoz jutni, kíváncsiságuk kielégíthetetlen. volt is nagy meglepetés, amikor a Dumaszínház honlapján megjelent a szeptemberi program: „Showder Klub Előzetes a Godot Dumaszínházban”.

Két egymást követő héten, kedden este összesen kilenc humorista lépett fel a stand up comedy alma materének színpadjára, azzal a nem titkolt céllal, hogy meggyőzzék a közönséget és a Showder Klub producerét, szerkesztőit, hogy nekik igenis van helyük a képernyőn. A Dumaszínház ifjoncai és rutinos rókái képviseltették magukat, néhányan már komoly képernyős rutinnal, míg mások még Showder Klub-szűzen válogatták össze és adták elő legjobb, legfrappánsabb anyagaikat. A mezőn összetétele is jól mutatja, senkinek nincs bérelt helye a showban, hiszen a televízió és a stand up comedy műfaji szabályaiból adódóan csak az maradhat bent, akire kíváncsi a közönség. A tévében persze még nehezebb, hiszen nagyon kevés idő alatt kell meghódítani a közönséget, csak a rövid, frappáns történetek ülnek.

A Showder Klub Előzetes fellépői voltak: Tóth Edu, Bruti, Janklovics Péter, Kertész Ricsi, Zsók Levente, Pataki Balázs, Rekop György, Bellus István, Szupkay Viktor.

Hogy lehet teljesíteni a maratoni távot egy helyben ülve? A Dumaszínház vendégeként. Be kell nevezni a Duma Maratonra, majd kényelmesen elhelyezkedve végighallgatni, nevetni, tapsolni, szórakozni az egy teljes napon át tartó humorváltót. Október 15-én és 16-án újra itt a „hosszútávnevetés”.

A Dumaszínház társulata már javában edz a nem csak remek humorérzéket, de kiváló állóképességet is igénylő váltóra, amire már harmadszor kerül sor a Godot Dumaszínházban. Sportos és kevésbé ruganyos humoristáink a nyári alapozás után szeptemberben rövid sprintekkel, kisebb-nagyobb rendezvényekkel, és számos új műsorelemmel folytatták a felkészülést, hogy a Duma Maraton startpisztolyának eldördülésekor a lehető legjobb formában legyenek.

A rajtra október 15-én este fél kilenckor kerül sor, amikor Litkai Gergely, a Dumaszínház főszerkesztője néhány csattanós történettel indítja útjára a mezőnyt. A szakaszokra bontott távon az egymást váltó csapatok várhatóan komoly tempót diktálnak majd, amit a jelen lévő közönség csakhamar megérez rekeszizom-láz, nevetésből származó heveny légszomj, vagy a térdcsapkodás következtében fellépő bőrpír formájában.

Londonban a helyzet változatlan. A kint élő magyarok éhes ragadozóként vetik magukat minden hírre, információra, vagy éppen vendégre, aki otthonról érkezik. Az anyanyelven élvezhető humor pedig úgy hiányzik nekik, mint egy falat ízes, illatos alföldi bor. A múlt héten aztán ismét volt lehetőség pótolni az elmaradást, ha nem is borral, de alföldi humorral mindenképpen. Erről a szentesi humormaffia kétharmada, Kőhalmi Zoltán és Hajdú Balázs gondoskodott, a hálás közönség nagy örömére.

A helyszínről telepített tudósítónk és jeles barátom, Petrás Zsolt számol be, aki nem mellesleg kiválóan is rajzol. Bizonyíték a szövegben elrejtve…

“Zakatol a vonat, utazik az állomás.” Úgy tűnik, kellemes kötelességemmé válik az utazás Londonba minden második hónapban. A mostani alkalom is fontos számomra, hisz a Dumaszínház egyik – számomra talán legfontosabb – alakja, Kőhalmi Mester tisztel meg minket, hogy gondoskodjon rekeszizmaink háromnapos lázáról. Természetesen nem egyedül jön, vele tart a “pörgőnyelvű” Hajdú Balázs, az ifjú titán, aki ugyancsak szentesi, akárcsak Zoltán.

 Mi kell egy igazán ízletes Jam-hez? A nagymamák, és rutinos háziasszonyok szerint vagy jó minőségű gyümölcs és némi főző-tudomány, vagy pedig egy igazán jó recept. No, meg persze jó minőségű gyümölcs. Ja, és persze egy kis főző-tudomány…

A fenti gondolattal nem lehet vitatkozni még akkor sem, ha a hozzám hasonló funkcionális konyhai analfabéták túlnyomó részének ember nem tudja elmagyarázni mi a különbség a Jam és a lekvár között.

A humorban persze más a helyzet. Ott jól tudom, hogy míg Duma Jam létezik és igen ízletesen elkészíthető, addig „Duma Lekvár” még nincs. Habár múlt héten a New Orleans Dumaszínház felé bandukolva éppen a körúton lettem figyelmes egy párbeszéd-foszlányra, miszerint a „Hova mentek, Janikám?” kérdésre a felesége társaságában sietősen közlekedő ismerős azt felelte, „Megyünk megnézni az a Humorlekvárt, vagy mit”. A kérdező persze elbizonytalanodott, mire a válaszadó még annyit mondott, „Tudod, amikor az a három lökött beszél marhaságokat, csak egyszerre…”. Nem tudom, elegendő volt-e a szabadon értelmezett műfaji meghatározás, és abban sem vagyok biztos, hogy ez így elterjed majd, de el kell ismerni, volt köze a valósághoz.

A „három lökött” ezen a kellemes szerda estén Aranyosi Péter, Hadházi László és Kovács András Péter voltak.

Beindult a szezon, folytatódik a tehetségkutatás. Hétfő este korra, nemre, érdeklődési körre való tekintet nélkül gyűltek össze a Félőrültek. Ismerős arcok, új versenyzők, „öreg motorosok”, izgalom és kacagás a Dumaszínházban.

Meglepően kevesen jelentkeztek fellépésre a szezon első tehetségkutatóján, de ez nem befolyásolta a humorista-palántákat a dumában. A szabályok, a helyszín és a műsorvezető személye is változatlan volt, így az estét ismét Csenki Attila nyitotta meg, illetve ő is moderálta. A „bemelegítés” során rövid betekintést nyertünk Attila családi életébe, a nyári elfoglaltságaiba, és még az elmúlt hónapok fontosabb sztár-híreibe is. Az előbb kicsit megszeppent, majd egyre lelkesebb közönség aztán lelkes tapssal fogadta a bátor, vagy éppen kicsit zavarban lévő fellépőket.

A nyaralásnak vége, mindenki kipihente a nagyvázsonyi humorvihar fáradalmait is, így szeptemberben új erőre kap a stand up comedy is. A Dumaszínház társulata és vendégművészei feltöltődve, szórakoztatásra készen várják közönségüket.

Egy rövid áttekintés a szeptember – októberi kínálatból a teljesség igénye nélkül.

Hajdú Balázs és Kőhalmi Zoltán szeptember 15.-én Angliában melegít az őszre, ismét lesz tehát Dumalondon, ahol most a szentesi humormaffia kétharmados többsége utazik ki.

Az iskolakezdéssel párhuzamosan folytatódnak a jól megszokott stand up előadások, miközben olyan vendégművészek is tiszteletüket teszik nálunk, mint Bödőcs Tibor, Fábry Sándor, Fráger Balázs, vagy éppen Hajós András. Az önálló estek sorában láthatjuk Az élet értelme és kertészeti tippek című előadást (Bödőcs Tiborral), lesz egy Kicsi Bamako a New Orleansban (Badár Sándorral), Evolúció (Kovács András Péterrel), Pofa Ki! (Kiss Ádámmal), Hajós András önálló estje (Hajós Andrással), és az idei Karinthy-gyűrűvel kitüntetett Hadházi László is bemutatja egész estés műsorát.

Nem áll meg a tehetségkutatás sem, újabb Fiatal Félőrültek Fesztiváloznak a Godotban, kapunk egy (illetve két) kis Előzetest a Showder Klubból, majd bárki részt vehet a Comedy Central bemutatja nyilvános tévéfelvételén (a közönség soraiban).

„Rájöttem, ez a közönséggel való kapcsolatról szól”

– Interjú Ricsifiúval, azaz Kertész Richárddal –

Színészből lett komédiás, ismerős hangú vicces ember. A színpad iránti elkötelezettsége már gyerekkorában elrendeltetett, és pályamódosítása ellenére sem múlik. Thália istennő reformer lelkű apostola, rádiós műsorvezető, állomáshang, egy hírszerkesztő angoltanárnő férje, nem mellesleg boldog apuka. A főiskola felvételi bizottságát is megnevettette, de ezt ott nem jelentett sikert. A vidéki emberek városi hangja, a nagyvárosban élő falusi legény. A szolgálati halottaskocsi vidám lelkű idomárja, a Mozsi-gyászoló locsolkodó-bajnok, az ibrányi Ricsifiú élethű mása, a Dumaszínház egyik legújabb felfedezettje, Kertész Richárd.

(Ricsivel a 2011-es OTP Dumavölgy – Humorvár ötödik napjának délutánján beszélgettünk Nagyvázsonyban.)

Milyen úton jutottál el a Dumaszínházig?

Kilenc évig dolgoztam színészként a kecskeméti Katona József Színházban, aztán úgy hozta az élet, hogy felmondtam, keresni kellett valami más elfoglaltságot. Nem mintha nem lett volna munkám, hiszen 2007 óta vagyok a Petőfi Rádió állomáshangja, de azért szerettem volna művészileg kitölteni az űrt, ami a színház után keletkezett bennem. Azt gondoltam, a stand up comedy-ről, hogy borzasztó egyszerű dolog, fölállok és elmondok jó sztorikat az életemből, nekem ez könnyen menne. Belevágtam, eljártam a Fiatal Félőrültek Fesztiváljára, és hamar rájöttem, mégsem olyan egyszerű ez. Minden alkalommal, amikor a Godotban jártam, igyekeztem Litkai Gergővel beszélgetni, ő pedig mindig mondott egy jó tanácsot, de csak egyet. Egy fellépés, egy jó tanács, így ment egy ideig. Néhány hónap után meghívott egy Rádiókabaré felvételre, tavaly májusban, aztán a tavalyi Dumavölgy – Humorvárra is Nagyvázsonyba. Később jött a Comedy Central bemutatja felvétel, azóta pedig Gergő jótékonyan segít, amellett, hogy tavaly év végén meghívott a társulatba is.

Tóth Edu hazatért Pécsre. Bement a SZOBÁ-ba, ahol már sokan várták őt és meglepetés vendégként érkezett barátját, Beliczai Balázst. Nem csak emiatt volt különleges az este, hanem azért is, mert jótékony céllal dumáltak a humoristák, minden poén a Misina Természet- és Állatvédő Egyesület gondozásában lévő kutyákért csattant.

Az alábbi élménybeszámolót Kiss Ágnestől kaptuk, aki a helyszínen nézte, hallgatta, nevette végig az estét.

„Péntek este a SZOBA lakásgaléria-kávézóban az állatokért nevettünk. Kint a teraszon, kellemes melegben, családias hangulatban telt az este, Tóth Edu és a meglepetésvendég, Beliczai Balázs sztoriztak gyerek és kamaszkorból, utazásokról, bulikról, váratlan eseményekről, a mindennapi élet szépségeiről.

Nem bántuk, hogy már ülőhely sem akadt, élveztük a nyárestét, a poénokat, történeteket, a nem mindennapi emberekről és helyzetekről. Az egészben az volt talán a legjobb, hogy mindez könnyedén és természetesen folyt, a történetetek sokszor egymásba íveltek. Edu beszélt a kapcsolatokról, fiúkról és lányokról, a következő pillanatban már egy budaörsi szupermarketben találtuk magunkat, ahonnan egy londoni piros buszra ültünk fel, majd azzal a lendülettel már a fiatal humorista kamaszkorának legemlékezetesebb pillanatait élhettük át.

Régóta sejtettük, de most már írásos bizonyíték is van rá: Felméri Péter kapcsolatban áll az ufókkal. Hogy ő maga az-e, vagy sem, erre nincsenek egyértelmű bizonyítékok, de az biztos, hogy van közük egymáshoz. Biztosan nem véletlen, hogy néhány hete megjelent könyvében három ufó történetét meséli el. Az izgalmas, fordulatos történetben minden megvan, ami szükséges ahhoz, hogy az olvasó kikapcsolódjon, izgalom, humor, akcióhősök, autós üldözés, mindez éppen Budapesten, hiszen „nem minden ufó érkezik Amerikába”.

A történet írója természetesen nem hazudtolja meg önmagát, így regénye nagy hangsúlyt helyez a humorra. A Felméri-stílus minden mástól elkülöníthető jegyei már az első oldalakon visszaköszönnek, abszurdba hajló epizódokkal színesítik az egyszerű, mégis fordulatos eseménysort. A karakterek, a cselekmény, az illusztrációként – saját kézzel készült – rajzok, de még a szöveget kiegészítő lábjegyzetek is számtalan humorforrásként szolgálják az olvasót. Ugyanakkor a sorok mögött halványan kirajzolódik néhány társadalmi probléma, a mindennapi életünket megkeserítő eszme, téveszme, amiken a jóleső nevetés után, a Badár Sándorral és Pataki Attilával súlyosbított végkifejletet követően azért érdemes elgondolkodni.

A szerzővel pár nappal a regény megjelenése után beszélgettünk.

Miért pont A három ufóról akartál mesélni?

Úgy éreztem, két ufó nagyon kevés lett volna, a négy viszont már túl sok. Így maradtam a háromnál.

„Nem baj, ha a humorista kicsit elgondolkodtat”

– Interjú Szöllősy-Csák Gergellyel –

Titokzatos teológus, művészlelkű bölcsész, a Dumaszínház FC sztárkapusa. Egészséges öniróniával megáldott Sándor György-rajongó, akinek monogramjából akár egy népi hangszer is levezethető. Túlmozgásos útkereső, aki hisz még a minőségi humorban. Sokfélét tanult, kipróbálta a Heti Hetest, Repetát kért a Magyar Televízióban, alkalmanként újságot ír. Állatvédő fekete bárány, aki nem sokat foglalkozik az arculatával, talán ezért is látjuk mindig borostásan. Évtizedekre tervez, nem akar mindent egyszerre megszerezni, viszont jól esik neki az elismerés. Tanítani akar, nem kioktatni, és reméli, egyszer majd az ő személyisége is „átjön” a képernyőn. A kutya – macska barátság élharcosa, az intelligens tabudöntögetés Sandokan-ja, Szöllősy-Csák Gedeon Gergely.

A Dumaszínház csapatának egyik legtitokzatosabb tagja vagy, abból a szempontból, hogy rólad igen keveset tudni. Mennyire szándékos ez részedről?

Nincs ebben semmi tudatos tervszerűség. Egyrészről nem érzem magam igazán a XXI. század gyermekének, és bár fent vagyok a közösségi oldalakon, nem nagyon foglalkozom velük. Nem írok blogot sem. Lehet, hogy ez hiba. A barátaim szerint ma már mindenkinek tudatos arculatépítésre van szüksége, aki előadóművész szeretne lenni, vagy már az. Gyakori példa fiatal énekesek karrierje – gondoljunk csak SP-re, vagy Fluor Tomira –, aminek kulcsa az a tudatos image-építés. Nekem ebben nincs ilyen tudatosság, az image-emet nagyjából harminchárom éve tervezés nélkül építem. Olyan vagyok amilyen. A magunk fajta emberek nem nagyon írnak naplót, hiszen a velünk történő érdekességeket elmondjuk a színpadon. A mindennapok apróságait meg minek írjam le? Egyes magazinok foglalkoznak azzal, ki mit csinált, mivel mosott fogat, stb., de úgy gondolom, ez nem érdekes. Nincs benne semmi, éppen ezért nem akarom velük traktálni még azokat sem, akiket esetleg érdekelnek a semmitmondó információk. Ennyi.

Lehetett rá számítani, mégsem hittük, hogy bekövetkezik. Tíz napja erősödött bennünk az érzés, de annyi kellemes perc, nevetésre ösztönző poén, ízes fesztivál-kolbász között az ember hajlamos elhinni, hogy nem, sosem lesz vége. Nem kell ismét munkába indulni, vacsorát főzni, lakást takarítani és a lépcsőházban naponta felsöpörni a szemetet, mert itt, Nagyvázsonyban ellát minket a fogadós, szórakoztatnak a humoristák és frissen csapolják a vízmentes sört, így tehát maradunk. Nem így lett.

„Minden, aminek kezdete van, véget is ér.” – mondja a popcorn-mozin felnőtt generáció álbölcsességgel megvert, koraérett kamasza, és most igaza van. Vasárnap este, valamivel tíz óra előtt Litkai Gergely, a Dumaszínház főszerkesztője, a Duma Jam egyik részvevője rövid köszönetnyilvánítással zárta a tíz napos rendezvénysorozatot. A negyedik alkalommal megrendezett OTP Dumavölgy – Humorvár véget ért, és remélhetőleg jövőre folytatódik.

A szervezők, résztvevők és a közönség is elégedetten távozhat, hiszen az időjárást leszámítva minden jól sikerült. Remek előadások, hangos nevetések, gyakori vastaps jellemezte a fesztiválsátorban zajló eseményeket, miközben kint gyakran viharos erejű szél és sűrű, összefüggő felhőrétegből szakadó eső áztatta a domboldalt. Jó volt bent lenni. Szentimentális, vagy reklám ízű értékelésnek nincs sok értelme, hiszen aki ott volt, átélhette a hangulatot, aki pedig nem, annak lehetetlen reprodukálni, legfeljebb a fényképek, videók segítségével kaphat belőle némi ízelítőt.

Az idei nagyvázsonyi humortermés utolsó tizede legalább olyan jó szórakozást ígért, mint a többi nap. Délután öt órakor három fogat telt meg az idegenvezetésre áhítozó vendégekkel, akik Fábry Szabolcs érdekes településtörténeti áttekintése mellett Kovács András Péter humoros lábjegyzeteire is kíváncsiak voltak. KAP szemmel láthatóan élvezte a túrát, még ha – saját bevallása szerint – először is vállalt ilyen feladatot. A közel két órás lovas kocsizás után meg is kérdeztem élményeiről.

„Célegyenesbe fordultunk, hamarosan leintik a futamot.” – fogalmazott szomorúan az egyik törzsrajongó szombat este, valamivel a fél kilences műsorkezdés előtt. A Forma-1-et és a stand up comedyt is kedvelő srác kilencedik napja követi az OTP Dumavölgy – Humorvár eseményeit élőben, de azt mondja, még hetekig maradna, ha tehetné. Gyerekkorunk iskolai kirándulásai, táborozásai jutottak eszembe, amikor egyre erősödött bennünk az érzés, hogy még egy kicsit szeretnénk maradni, de nem volt mese, haza kellett menni. Az utolsó napokban persze még több élményt akartunk szerezni, és egy percet sem pazaroltunk pihenésre. Most is így van.

A záró hétvége első napján végre nem esett az eső, és a sáros föld is sokat szikkadt, így délután ismét sor kerülhetett a fogatos idegenvezetésre. Ezúttal Litkai Gergely, a Dumaszínház főszerkesztője, ismert humoristája vezette a túrát, amire oly’ sokan voltak kíváncsiak, hogy három lovas kocsi telt meg. Később Gergő szerény szűkszavúsággal csak annyit mondott: „Jó volt.”, a résztvevők azonban kiváló hangulatról, remek poénokról, ízletes kóstolókról, példás vendégszeretetről, és nem utolsó sorban számos érdekes információról számoltak be, vagyis a program újfent nagy sikert aratott.

A falunézésről visszatérők a sátor környékén, öt óra tájt már nagy sürgés-forgást tapasztalhattak, hiszen alig fél órával később kezdődött az OTP tehetségkutatójának döntője, a Mikrofonpróba.

A nagyvázsonyi humorfesztivál mindeddig makacs módon állt ellen a korántsem kegyes időjárás viszonytagságainak, péntek délután azonban az eső csatát nyert ellenünk, hiszen a fogatos idegenvezetést le kellett mondani. A napok óta folyamatosan, szinte megszakítás nélkül érkező égi „áldás” feláztatta a talajt, spontán kialakuló tavakat, sárcsúszdát alakított ki a településen, így a fesztiválsátor környékén is. Csenki Attilával a Kinizsi vár mellett kialakult aquapark bejáratánál futottam össze. Szomorúan mesélt a meghiúsult programról. „Tavaly is voltam már idegenvezető, és nagyon élveztem. Beszélgettünk, nevettünk a vendégekkel, akik nagyon fogékonyak voltak a csenkizmus tanaira. Akkor még ismeretlen volt a terep, most viszont már készültem. Nincs mese, a le nem vezetett energiát a színpadon kell kieresztenem. Megyek is.” – indult el a színpad felé, és az este első fellépőjeként elszántan lépett a színpadra.

Az esőverte viharszigetként is jól teljesítő sörsátorban akkor már erősödő moraj jelezte a felfokozott várakozást, nem csoda, hogy Krisztiánt, a hang technikusunkat is szinte megtapsolták, pedig csak a mikrofont állította be.

„Óóó, hát ez most nagyon jól esett – válaszolta Mogács Dániel erős iróniával a hangjában arra a kérdésemre, milyen volt a fogatos idegenvezetés, aminek tegnap ő volt a kapitánya – Remek volt a hangulat, jókat nevettünk, csodálatos italokat, ételeket kóstoltunk. Bor, sajt, tej, no, meg a pálinka, az valami fantasztikus volt. Kóstold meg, hoztunk egy kicsit.” Kezembe nyomta az üveget, belekortyoltam, valóban nagyon finom, selymes íz áradt szét bennem, bár nem mondom, hogy gyenge ital. „Viszont tökéletesen szétáztunk, mert változó intenzitással, de folyamatosan esett az eső” – komorodott el Dr. Mogács alteregója –Megyünk is átöltözni, mert így aztán végképp nem tudom, hogy fogok holnap fellépni.” Megértem. Nem erőltetem a beszélgetést, nem venném a lelkemre, ha péntek este miattam nem tudna színpadra állni, így inkább elengedem őt és kedves barátnőjét.

Az előbbi rövid eszmecserére a fesztiválsátor mellett került sor, szakadó esőben, ami később még tovább erősödött. A nézőtéren kicsit sűrűbben kellett ülni, hogy mindenki feje felett legyen fedél, de néhányan még így is a családi esernyővel tudták távol tartani a vízfüggönyt, ami lényegében egész este ráborult a tájra. „Annak viszont örülök, hogy legalább a tegnapi focimeccs alatt verőfényes napsütés volt” – mondta Litkai Gergely, majd elindult a színpadra, hiszen ő volt az este első fellépője. A szinte vízen járva érkezett humor-rajongók minden egyes poénért hálásak voltak, a víz kapcsán felmerült Rudas Fürdőben átélt kaland különösen nagy sikert aratott.