„Az idő oly’ gyorsan száll.”
A Nagy Feróval és a Beatricével összeforrt mondat egy maratoni futó fejében ritkán, a neki szurkolóknál talán gyakrabban elhangzik. Nem volt ez másképp a Duma Maraton esetében sem, ahol ugyan a lábak kevésbé mozogtak, a szájak viszont annál inkább. A több mint huszonnégy órás humorstaféta szinte sprintnek tűnt a lelkes és elszánt közönségnek, akik szó szerint éjt nappallá téve biztatták a „versenyzőket”. Ráadásul mindez már egy hónapja történt…
A hagyományos Duma Maraton idén újabb mérföldkőhöz érkezett, hiszen a rendezvény kitört a Godot Dumaszínház falai közül. Nem arra gondolok, hogy a társulat tagjai mondjuk végig futották a budapesti nagykörutat, miközben a közönség tagjai egy városnéző buszon ülve, lassú haladásban követték őket, hogy halljanak valamit az előadásból. Még csak nem is arról van szó, hogy a Madách téren emelt ideiglenes lelátóról – a kávézóban ülők mellett – még harminchétezer lelkes szurkoló követte az eseményeket. Nem.
Néhány nappal a rajt-poén elcsattanása előtt lelkes újságíró-palántákról kaptam hírt – alma materem, a Komlósi Oktatási Stúdió hallgatói közül –, akik a műfaj nagy rajongóiként a történelmi jelentőségű esemény krónikásaivá szerettek volna válni. A teljes táv helyett a befutóra koncentráltunk, hiszen ha a kísérlet kudarcba fullad, nincs értelme megemlékezni róla, ha pedig sikeresen végződik, érdemes rá, hogy e célszalag átszakítását többen is megörökítsék.
Fenyő Miklós örökzöld soraival is kezdődhetett volna a rock’n’roll humorista, Hadházi László önálló estje. Minden adott volt: lelkes közönség a New Orleans Dumaszínházban, fény-, és hangtechnika, emelt színpad, konyhai-, és söripari remekművek. A kezdés előtti percekben Laci bácsi még az öltözőben tervezgette mondandóját. Kíváncsi voltam a tematikára, miről is szól majd a következő másfél óra. „Itthoni történeteket szedtem össze. Olyanokat, melyek igazán magyarok, a szó legjobb és legviccesebb értelmében. Sok dolog van a mentalitásunkban, amit egy külföldi akkor sem ért meg, ha évek óta itt él. Nekünk természetes, de végül mi magunk is nevetünk rajta. Eredetileg emiatt volt az önálló est címe Méd in Hungeráj. Ez most nem lett kiírva, de a tematika maradt.”
Fábry Sándor tanárnak készült, végül mégis a Mafilm-nél kezdett dolgozni, dramaturgként. Olyan sikeres filmeknek írta a forgatókönyvét, mint például a Könnyű testi sértés (1983), az Ördög vigye (1992), vagy éppen a Megint tanú (1994). Dramaturgként nevéhez fűződik Koltay Róbert, Sose halunk meg című alkotása, de szereplőként is megmutatta tehetségét, többek között a Roncsfilm-ben (1992), vagy a Zsiguli-ban (2004). Hosszú időn keresztül saját rovatott vezetett a Hócipő című lapban, ez volt a nagy sikerű Dizájn Center. A kilencvenes évek elejétől kezdve számos jelenetet jegyzett szerzőként, a Rádiókabaréban. Kabaréműsorokban volt konferanszié, a Merlin Színházban „A pincér közbeszól” című improvizatív önálló estjével lépett fel, majd ő lett a szóvivője az 1998-as Humorfesztiválnak is. A Karinthy-gyűrűs, többszörös Bon-bon díjas Érdemes Művészt, Déri János díjjal és az Eötvös József Sajtódíjjal is kitüntették.
A kapcsolat persze sosem szakadt meg, hiszen a show-mester minden lehetőséget megragadott, hogy a magyar humor ezen ágának fejlődését elősegítse. Bár jó ideje csak alkalmi jelleggel, vendégművészként látogatta a Dumaszínházat, egyedi stílusa, meglátásai, lexikális tudása, széleskörű műveltsége és az ezekből adódó különleges hangulatú fellépései mindig nagy sikert arattak a közönség soraiban.
Senkiben nem merül fel a legegyszerűbb, mégis leginkább logikus válasz: nem tudod, hogyan csinálj rendetlenséget… Hiába is akarod, nem megy. Hazaérve a sáros cipőt szinte ösztönösen viszed lemosni, a kabátot egy csuklómozdulattal dobod a szekrénybe vállfán, a vacsora gyanánt megevett, morzsálódó péksüteménybe pedig csak tányér felett vagy képes beleharapni, de azt is kizárólag a konyhában. A fárasztó munka után mindig kéjes vággyal gondolsz a porszívózásra, portörlésre, szennyeseidet nem is vagy képes máshol levenni és tárolni, mint a fürdőszobában.
Ez utóbbi gondolat ihlette meg Trabarnát, hogy szövetkezzen Mozsóval, Spigiboy-al, Dombival, és még néhány jó barátjával (pl.: Rekop György, Kovács András Péter, Bruti, Pataki Balázs, Zsók Levente), hogy kicsit zenére éltessék a főtt kukoricát. És hogy miért pont azt?
Kovács András Péterről
A Dumaszínház tavasszal elköltözik a Corvin Sétányra. – jelent meg egy rövid hír pár napja. Ez még önmagában nem tűnik nagy dolognak. Emberek, üzletek, színházak keresnek időnként maguknak új helyet. Mindenki megtudja, aztán megtalálja a régi ismerőst. Az új helyen. A magyar stand up comedy központjában, alma materében viszont ez sokkal fontosabb hír, mint első hallásra gondolhatjuk. Nem csak egy sima költözés, hanem egy új korszak kezdete is.
A Comedy Central bemutatja című műsort valószínűleg már senkinek nem kell bemutatni, főleg azok közül, akik már láttak legalább egy adást. Erre a megfelelő kábelszolgáltatók ügyfeleinek volt a legnagyobb esélye, szóval ők már tudják, miről is van szó. Mondjuk azok is tudják, akik illegális letöltéssel jutottak hozzá az egyes adásokhoz, de mivel jóhiszeműek vagyunk és bízunk a blog olvasóiban, így biztosak vagyunk benne, hogy ez utóbbi halmaz üres. 





